A városi sirályok figyelik az embereket, és így döntik el, hogy mi ehető, és mi nem
Az urbanizáció terjeszkedésével egyre több nem háziasított állat él emberközelben. A városi vadállatok alkalmazkodóképességét vizsgáló etológiai kutatások viszont még gyerekcipőben járnak.
Az úttörők között vannak az Exeteri Egyetem etológusai, akik a közönséges ezüstsirályok (Larus argentatus) viselkedését tanulmányozták behatóan az elmúlt években Dél-Nyugat Anglia urbanizált régióiban. A brit tudományos akadémia Open Science folyóiratában február 26-án megjelent kutatási összefoglaló meglepő eredményekkel szolgál.
A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy milyen stratégia mentén használják az antropogén erőforrásokat a tengeri madarak. A megfigyelések szerint ugyanis a sirályok meglehetős magabiztossággal döntik el, hogy az emberi javak közül mi ehető és mi nem, ráadásul láthatóan úgy, hogy nem próba szerencse alapon választják ki az adott, jellemzően hulladékként hátrahagyott tárgy fogyaszthatóságát.
Az exeteri etológusok klasszikus választásos tesztekkel azt ellenőrizték, hogy befolyásolja-e a sirályok választási preferenciáit az emberi viselkedés, és ha igen, akkor hogyan.
Kiderült, hogy a madarak szignifikánsan nagyobb valószínűséggel repülnek rá olyasmire, amit előtte az emberek kezeiben láttak, függetlenül attól, hogy az tápláléknak látszik-e. Az is kiderült, hogy a sirályok képesek megkülönböztetni a bontatlan csomagolásban lévő élelmiszereket más dolgoktól. A sirályok ráadásul a kutyákhoz hasonlóan az emberi tekintet irányával is tisztában vannak.
Az etológusok előtt ugyanakkor még nem világos, hogy a sirályok az emberi viselkedést veszik-e alapul a tanuláshoz, vagy az csak afféle kiegészítő információforrásul szolgál, mint ahogy az sem tiszta, hogy a tanultakat átadják-e társaiknak, mint az például egyes urbanizált környezetben élő majomfajoknál megfigyelhető.
A kutatók szerint ugyanakkor nagyon valószínűtlen, hogy az ezüstsirály volna az egyetlen olyan faj, amelynek urbanizált környezetben élő egyedei az emberi viselkedésből tanulva alakítják ki táplálékszerzési stratégiájukat. A vadállatok és az embereek kölcsönhatásának megértése szerintük kulcsfontosságú az olyan megelőző intézkedések kidolgozásában, amelyek csökkentik az antropogén elemek vadon élő állatok populációira gyakorolt negatív hatását.
Korábbi kapcsolódó cikkeink: