Angliában 2001 óta 75 százalékkal csökkent a szentjánosbogarak száma – derült ki egy brit és ausztrál rovarkutatók által közzétett új tanulmányból. A kutatók szerint a klímaváltozás egyértelműen ennek okai közé sorolható, ugyanis a zölden világító (pontosabban biolumineszcens) rovarok lárvái nedves, nyirkos környezetet kedvelő csigákon élősködnek, és az egyre hosszabb, melegebb és szárazabb nyarak miatt egyre kevesebb préda jut a lárváknak, amelyek így végül kiszáradnak.

A nagy szentjánosbogarak (Lampyris noctiluca) nőstényeinek nincs szárnyuk, így fény kibocsátásával igyekeznek felhívni magukra a hímek figyelmét. Szárnyak nélkül azonban az eltűnő populáció újranépesítése is nehéz. „A szentjánosbogarakról évtizedek óta tartják, hogy csökken a számuk, de eddig nem volt erre egyértelmű bizonyíték” – mondta a Guardiannek Tim Gardiner, a brit környezetvédelmi ügynökség szakértője, a kutatás vezetője.

A szükséges méréseket 2001 és 2018 között a délkelet-angliai Essex 19 különböző pontján, főként természetvédelmi területeken végezték, de a kutatásban felhasználtak olyan adatokat is, amelyeket tudományos végzettség nélküli természetjárók szolgáltattak – a nyári esti sétákon számolták, hány szentjánosbogárral találkoznak. „Sokan csak egy vagy két szentjánosbogár feltűnését jegyezték fel egy-egy ilyen alkalommal” – mondta Gardiner.

Az elmúlt hónapokban előtérbe került a rovarvédelem ügye, miután kiderült, hogy a rovarfajok 41 százaléka a kihalás szélén áll. Az Insect Conservation and Diversity folyóirat ezért folyamatosan ontja az egyes rovarfajok egyedszámváltozásait bemutató tanulmányokat. Ezekből derült ki többek között az is, hogy Hollandiában 40-60 százalékkal csökkentek a bogarak, a lepkék és a tegzesek populációi 1997 és 2017 között, vagy hogy az Iberodorcardion fuliginator nevű cincérfaj előfordulása 90 százalékkal csökkent az elmúlt húsz évben Németországban, Svájcban és Franciaországban.

„A probléma bizonyos mértékig nyilvánvalóan globális, de a megoldásának sokrétűnek kell lennie, az egyéni, helyi döntésektől kezdve a környezetet az emberi hatások súlyosságától védő régiós politikán át a rovarok biodiverzitásának fenntartása érdekében tett globális vállalásokig” – mondta Raphael Didham, a Nyugat-Ausztráliai Egyetem biológusa.

Didham szerint azonban nemcsak a csökkenő, de a növekvő rovarfaj-populációktól is tartani kell, ugyanis az invazív fajok vagy a kártevő rovarok terjedése ugyanúgy rombolhatja az érzékeny természetes ökoszisztémát, mint az egyes hasznos fajok eltűnése.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Neked is feltűnt, hogy egyre kevesebb rovar végzi a szélvédődön? Ez egyáltalán nem jó hír

Bodnár Zsolt tudomány 2020. február 13.

Minden egyes kutatás azt mutatja, hogy nemcsak a rovarfajok száma, de a rovarok egyedszáma is drasztikusan csökken: szélvédőn, rendszámtáblán és patakokban is 50-80 százalékkal kevesebb rovart észlelnek, mint 15-20 éve.

A rovarfajok 41 százaléka a kihalás szélén áll, készül a rovarvédelmi akcióterv

Bodnár Zsolt tudomány 2020. január 15.

Az erdőirtások, a mezőgazdasági és a lakóterületek terjeszkedése, a növényvédő szerek terjedése és a klímaváltozás is a rovarok ellen játszik. A kiemelten fenyegetett fajok között a pillangók, a méhek és a ganajtúrók is feltűnnek, pedig nekik a természet rendjének fenntartásában és az élelmiszerek szempontjából is óriási jelentőségük van.

ENSZ: Egymillió faj pusztulhat ki a Földről az emberi tevékenység miatt

Vajna Tamás tudomány 2019. május 6.

A természet jelenlegi pusztulása példa nélkül álló az emberiség történetében. Gyorsul a fajok kihalása, aminek súlyos társadalmi következményei várhatók – figyelmeztet az ENSZ Biodiverzitás és Ökoszisztéma-szolgáltatás Kormányközi Platformjának plenáris ülésén elfogadott zárónyilatkozat.