Brit orvos a frontvonalból: Minden haldoklónak fogjuk a kezét
„Kérem, ne menjenek ki a lakásból, bármilyen életkorban elkaphatják ezt. Ne menjenek sehova, még a sarki boltba se egy doboz tejért. Egyelőre urai vagyunk a helyzetnek, de két hét múlva, ha a fertőzöttség még kiterjedtebb lesz, már nem biztos, hogy így is marad” – mondta a brit Channel 4-nek David Hepburn, aki a walesi Newportban, a Royal Gwent Hospital intenzív terápiás osztályán dolgozik orvosként. A brit orvos 20 éve van a szakmában, de állítása szerint a koronavírussal szerzett tapasztalatai egy életre meg fogják változtatni a világnézetét. Hepburn, aki maga is átesett már a COVID-19 betegségen, beszélt annak lefolyásáról, az intenzív osztály mindennapjairól, a legsúlyosabb tünetekkel küzdő betegek állapotáról és arról, hogyan fordulhat rosszabbra a helyzet, ha továbbra is megállás nélkül érkeznek a betegek az osztályára.
Így öl a SARS-CoV-2
A betegek többnyire eszméletlenek, legtöbbjüket anesztetikumokkal kezelünk, hogy ne ébredjenek fel, mert nem túl kellemes, amikor egy 30 centiméteres műanyag csövet ledugnak valakinek a torkán, a nyelve tövénél a felső légútjaiig, a legtöbben nem viselik jól – mondta az orvos, aki szerint ha alszanak a betegek, könnyebb lélegeztetőgépen tartani őket, a saját kényelmük érdekében, és azért is, hogy könnyebb legyen ellátni őket.
A koronavírus légzési nehézségeket, tüdőgyulladást okoz, aminek következtében a tüdő vizenyőssé válik, így ellehetetlenül a vér gázcseréje. A folyamat a fulladáshoz hasonlít – magyarázta a tünetek mögött rejlő molekuláris mechanizmusokat a legsúlyosabb betegeket kezelő Hepburn. Ebben a helyzetben a lélegeztetőgép abban segít, hogy a többletnyomásnak köszönhetően kellően nyitott maradjon a tüdő.
Az egyik ok, ami miatt az emberek szervezete kimerül, az, hogy a lélegzés olyan nehézzé válik, hogy elfáradnak és meghalnak. Ezt úgy kell elképzelni, mint amikor egy könnyű szivacsot beleteszünk egy vödör vízbe. Amikor nedves lesz, az is sokkal nehezebbé válik. Pontosan ugyanez történik a tüdővel is, amikor vizenyős lesz: nagyon elnehezül a légzés, a vér oxigénszintje süllyed, a szén-dioxid szintje pedig, amit normál esetben kilélegzünk, nagyon megnő a vérben. Emiatt a beteg aluszékony lesz, amitől még tovább romlik a légzésfunkció, majd végül elvesztik az eszméletüket, tovább romlik a légzés, és végül a beteg meghal. Ezt meg tudjuk akadályozni lélegeztetőgéppel, így azoknál, akik meghalnak, a halál oka a szervek, a máj, a vese elégtelen működése lesz. Az is előfordul, hogy szívinfarktushoz hasonló állapotba kerülnek. Ez többnyire akkor áll elő, amikor már elkezd javulni az állapotuk, ám a hirtelen a szívre nehezedő terhelés miatt a szívizomzatuk felmondja a szolgálatot. A COVID-betegek esetében ez a vezető halálok.
Az enyhébb tünetekkel sem könnyű
Hepburn doktor szerint, aki maga is átesett a fertőzésen, a betegség elég ártalmatlanul kezdődött. Égő érzés jelentkezett az orrában, elvesztette a szaglási képességét, pedig orrjáratai teljesen tiszták voltak. Az első három nap nem volt vészes, így már-már meg is nyugodott, de ahogy a hét napjai teltek, egyre rosszabb és rosszabb lett. Szörnyű izomfájdalom, ízületi fájdalmak gyötörték, teljesen ki volt merülve.
Ő nem került lélegeztetőgépre, a betegeivel ellentétben. A kórház, ahol dolgozik, gyakorlatilag teljesen megtelt. „Lélegeztetőgépekre csatlakoztatva általában legfeljebb 13 beteget ápolunk, nekik teljes támogatásra van szükségük a szerveik működtetéséhez. Mostanra kimerítettük az intenzív kapacitásunkat, teljesen tele van az intenzív osztályunk, 16 beteget ápolunk pillanatnyilag. A gyengélkedőben kialakítottunk egy második intenzív egységet, ott 8 betegünk van. Úgy gondolom, hogy a mai nap végére teljesen megtelik a gyengélkedő is, akkor 25 intenzív ellátásban részesülő betegünk lesz. Előkészítettünk egy harmadik helyiséget is, oda 22 további beteget tudunk elhelyezni, úgy számoljuk, hogy a hét végére az is megtelik majd.”
Az intenzív osztályon egyelőre kontrollált a káosz
Arra a kérdésre, hogy milyen az élet az intenzív osztályon, Hepburn doktor azt válaszolta, hogy leginkább a kontrollált káoszhoz hasonlít. Normális esetben a betegek közül van néhány, akinek teljes ellátásra van szüksége, lélegeztetőgépre, dializáló berendezésre, és erős gyógyszerekre, hogy a vérnyomását kordában tudják tartani. Mások azonban nap mint nap elhagyhatják az intenzív osztályt, megint mások maradnak ugyan, de kevésbé betegek, mint a többiek. Ezúttal az a különbség, hogy mindenki nagyon rosszul van, mindenkit gépekre kell kötni. „Sokan vannak fiatalok is, sokkal fiatalabbak, mint ahogy arra számítottunk. Amikor Vuhanból az első jelentések megérkeztek a járványról, elhitették velünk, hogy a betegség csak az idősekre veszélyes, de nekünk minden páciensünk 50 éves vagy annál is fiatalabb. A legfiatalabb betegünk a húszas évei elején jár. Sok betegnek semmilyen krónikus betegsége nincs” – mondta az orvos.
Hepburn szerint a legnehezebb a munkájában az, hogy a lakosság védelme miatt nem tudják megoldani, hogy a betegeket látogassák a rokonaik. Az ápolók és az orvosok elektronikus levelekben, telefonon, videócseten tájékoztatják a rokonokat, hozzátartozókat.
„Mindez csak egy halovány utánzata annak, amit a személyes emberi kapcsolattal biztosítani lehet. (...) A végsőkig elmegyünk, hogy ne kelljen megtagadnunk, hogy egy haldoklóval ott lehessen egy családtagja, de egyelőre nem tudjuk, hogyan teremthetnénk meg biztonságosan ennek a lehetőségét. Különösen az idősebb betegek esetében nagyon kockázatos, akiknek a feleségük, partnerük is hasonló korú, és fennáll a veszélye annak, hogy ha elkapná a betegséget, végül hasonló helyzetbe kerülne. (...) Annyit biztosan mondhatok, hogy ha nem tudjuk megoldani ezt a problémát, valamelyikünk biztosan ott lesz. Egy nővér, vagy egy orvos biztosan ott lesz, mert senkinek nem lenne szabad egyedül meghalnia, anélkül, hogy valaki fogná a kezét, valakinek hallaná a hangját. Ideális esetben ez egy családtag, de a mostani helyzet rendkívüli.”
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: