Az intenzív osztályokon döbbennek rá, hogy hiba volt alábecsülni ezt a járványt

Gyakran hangoztatott és kétségtelenül igaz tény, hogy a koronavírus-fertőzést a többség lábon kihordja, különösebb kellemetlenségek nélkül, de a jelenlegi statisztikák szerint a fertőzöttek 5 százaléka súlyos beteg lesz, és intenzív terápiás kezelésre szorul. Ez lehet, hogy nem tűnik nagy számnak, de tízezres esetszámnál már 500 kritikus beteget jelent, és ennyi szabad ágy általában nem áll rendelkezésre egy Magyarország méretű ország intenzív osztályain – Magyarország összesen 1100 körüli intenzív ággyal rendelkezik.

A koronavírus-fertőzés által okozott betegség, a COVID-19 kétoldali tüdőgyulladással jár, amelynek következtében a szervezet nem képes oxigént felvenni, ami sejtpusztuláshoz vezet, és az összes szerv felmondja a szolgálatot. Ezt a kórházak intenzív osztályain lélegeztetőgépekkel lehet kezelni, vagyis a tüdő kiesett funkcióit pótolni, amíg a szervezet újra megerősödik. Bakteriális tüdőgyulladás esetén antibiotikumok segíthetik az immunrendszert, hogy elpusztítsák a kórokozót, de vírusfertőzésnél ez nem segít, a COVID-19 esetében pedig még nincs olyan készítmény, amely elpusztítaná a koronavírust, elősegítve a gyógyulást.

Ráadásul hiába van 2650 lélegeztetőgép Magyarországon, ha nincs elég orvos, ápoló és egészségügyi dolgozó az intenzív osztályokon, és ahogy Lovas András, a Szegedi Tudományegyetem aneszteziológusa és intenzív terápiás szakorvosa nemrég elmagyarázta, egyetlen COVID–19-beteg felügyelete akár 30 fős stábot is igényelhet. Az intenzív osztályokon elérhető szabad ágyakat ráadásul a koronavíruson kívüli sürgős esetek (szívroham, autóbaleset) is befolyásolják.

Az orvosok sem voltak felkészülve

Az Egyesült Államok egyik legfertőzöttebb államában, Louisianában található New Orleansben az első koronavírusos eset észlelése előtt két héttel még tömegrendezvényeket tartottak, a Mardi Gras karnevál miatt milliók voltak az utcán. A ProPublica egy helyi intenzív terápiás szakorvossal beszélgetett, aki a járvány kitörése előtt javarészt asztmásokkal vagy idős tüdőbetegekkel foglalkozott. Két héttel ezelőtt azonban elárasztották az osztályt a COVID–19-betegek – a nemzetközi átlagtól eltérően a legtöbben 40-50 év körüliek voltak, gyakran alapbetegségek nélkül.

Egészségügyi dolgozók egy pulmonológiai kórház intenzív osztályán VuhanbanFotó: Xiao Yijiu/XINHUA

Az orvos szerint a kórház személyzete körében sokáig népszerű álláspont volt, hogy a média túl nagy feneket kerít a vírusnak, és még a szakorvosok is azon a véleményen voltak, hogy lefolyásában nem lehet sokkal rosszabb, mint egy átlagos influenza. A kórház nem volt felkészülve a súlyos tüdőbetegek áradatára. „Vannak betegeim, akik a negyvenes éveik elején járnak. Olyan emberek, akik viszonylag egészségesek, alig voltak betegek korábban, és teljesen leépültek, mintha egy kamion ütötte volna el őket” – mondta a névtelenül nyilatkozó orvos.

A betegek egy részénél akut légzési distressz szindróma (ARDS) lép fel, amely során a tüdő folyadékkal telik meg, így nem jut elég oxigénhez – a betegeket lélegeztetőgépre teszik, hogy a plusz nyomással az oxigén eljusson a véráramba. Míg az ARDS általában hosszú tüdőgyulladás során alakul ki, a koronavírusos betegeknél gyakran egyik napról a másikra fellép. Az orvos fulladásközeli élményhez hasonlítja a jelenséget, amely során a betegek gyakran próbálják kitépni lélegeztető csöveket, mert úgy érzik, azok fojtogatják őket.

A hírekről sok helyen tájékozódhatsz. A Qubit krízisben és békeidőben is arra törekszik, hogy az események mögött álló mélyebb összefüggéseket is megértsük – szigorúan a modern tudomány szemszögéből, több mint 100 tudós-szerzőnk és szakértő újságíróink révén. Ez nekünk sokba kerül, de reméljük, nektek is sokat ér.
Támogasd a Qubit fennmaradását!

„Amikor láttam az első koronavírusos betegemet igazán rosszul lenni, azt mondtam magamnak: te jó ég, ez nem influenza. Egy viszonylag fiatal férfit láttam, levegőért kapkodva, rózsaszínes, habos váladék jött ki a csöveiből és a szájából. A lélegeztetőgépnek működnie kellett volna, de még így is levegőért kapkodott, le kellett fognunk. Fertőzéseknél hozzá vagyok szokva a zöldes, sárgás színekhez, de az ARDS-es koronavírusos betegeknél rózsaszín váladékok is vannak, mivel vérsejtek kerülnek a légutakba. Gyakorlatilag a saját vérükben és váladékaikban fulladoznak, mert a tüdejük már tele van.”

Az egészségügy egy emberként könyörög, hogy mindenki tanuljon más országok hibáiból

A Veneto régióban fekvő, alig több mint 3300 lakosú Vo' azzal vált híressé, hogy innen származott a COVID-19 első európai áldozata, amelynek hatására a település összes lakosát letesztelték, tünetektől függetlenül. Akinek pozitív lett a tesztje, azt szigorú karantén alá vetették, az összes kontaktszemélyével együtt. Ennek eredményeként sikerült az összes rejtett fertőzöttet azonosítani és elkülöníteni, és így teljesen felszámolni a járványt a településen.

Az intézkedések részben a Padovai Egyetemen kutató járványügyi szakértő, Andrea Crisanti nevéhez fűződnek, aki legutóbb az Egyesült Államok köztévéjének hírműsorában, a PBS NewsHourben nyilatkozott a tapasztalatairól:

„Az olaszországi tapasztalatok azt mutatják, hogy teljesen le kell zárni mindent, senki nem mehet sehová 3-4 hétig, és annyit kell tesztelni a gócpontokban, amennyit csak lehet. Nincs más út.”

Crisanti szerint „senki sem nyert még háborút kórházak építésével”, csak fegyverek gyártásával, és járványhelyzetben az elkülönítési, megfigyelési és lekövetési intézkedések a legjobb fegyverek. A szakértő már megbánta, hogy nem hangsúlyozta eléggé a szigorú intézkedések fontosságát olasz hatóságok felé, amelyekkel el lehetett volna hárítani a rengeteg áldozattal járó olasz helyzetet: „próbáltam higgadtan, intelligens módon átadni a tapasztalataimat, pedig valószínűleg sokkal agresszívabbnak kellett volna lennem”.

Az amerikai mellett az ausztrál médiában sem csavarták le a pánikmétert, és a titkolózás, valamint a lakosság nyugtatása helyett az érzékletes és elrettentő külföldi példák bemutatásával igyekeztek helyre tenni a járvány súlyosságát a nézők fejében.

„Ha az, ami itt Lombardiában történt, az egész világra kiterjed hasonló ütemben és intenzitással, akkor több halálozást látunk majd, mint a második világháborúban” – mondta el a 60 Minutes című népszerű ausztrál hírműsorban Giacomo Grasselli, aki a járvány európai epicentrumának tartott Lombardia régió intenzív osztályainak koordinációjáért felel.

Az olasz szakember szerint a kiváló egészségüggyel rendelkező, gazdag régiónak számító Lombardiában 750 ágy van az intenzív osztályokon, ami más nyugat-európai országok teljes kapacitásának felel meg, de még így is tehetetlenek, amikor 3000 kritikus állapotban lévő beteget kell ellátni. Grasselli azt tanácsolja minden országnak, hogy minél előbb hozzák meg a legszigorúbb korlátozásokat, mert csak így lehet elkerülni azt a pontot, amikor emberek már otthon halnak bele a betegségbe, mert az intenzív osztályok nem tudják fogadni őket.

„Sokáig csak úgy van egy-két újabb fertőzött, aztán olyan, mintha bomba robbanna fel, sőt sokkal rosszabb, mert nem lehet tudni, mi lesz holnap, csak annyit, hogy biztosan rosszabb lesz az előző napnál”

– hangsúlyozta Grasselli.

A cremonai kórházban, ahol a 60 Minutes forgatott, a naponta néhány órás alvás mellett dolgozó orvosok és ápolók arról számoltak be, hogy hiába foglalkoznak nap mint nap az életük legutolsó szakaszában járó súlyos betegekkel, ilyen ütemben történő halálozással még sosem találkoztak. „Negyven éve vagyok az orvosi pályán, de ilyet még nem láttam. Az idősek százával halnak meg, de egyre több fiatalt is hoznak be hozzánk” – mondta Giancarlo Bossio, a kórház tüdőgyógyászati főorvosa.

A cremonai kórház kimerült dolgozói a rájuk hősként tekintő olasz lakosság tiszteletéből merítenek erőtFotó: PAOLO MIRANDA/AFP

„Ha a rosszabb esettel számolunk, vagyis hogy egy ember három másikat is megfertőzhet, akkor ha ez a fertőzés tíz cikluson keresztül lezajlik, közel 60 ezer fertőzöttel kell számolni” – matekozott egy egészségeset élő adásban Hugh Montgomery, a londoni University College intenzív terápiás szakorvos kutatója, aki a brit közszolgálati Channel 4 híradójának nyilatkozott szerdán.

Montgomery a brit intézkedésék hiányán is szörnyülködött, mivel egészen az elmúlt napokig gyakorlatilag nem volt semmilyen korlátozás érvényben, és még a múlt hétvégén is tartottak tömegrendezvényeket Nagy-Britanniában, és így a járvány üteméből az következik, hogy akár már ezen a hétvégén megtelhetnek a brit intenzív osztályok. A szakértő szerint el kell kezdeni olyan, tabunak számító beszélgetéseket kezdeményezni az idős, beteg rokonokkal, hogy hogyan szeretnének meghalni, mert jó eséllyel a nem koronavírusos súlyos betegek ellátására nem lesz kapacitás.

Az interjú végén Montgomery elárulja, hogy elfogyott a türelme a lakossággal szemben, ugyanis hiába mondogatják legalább egy hete, hogy ha tehetik, maradjanak otthon, ennek szinte semmilyen hatását nem érzékelik.

„Ez felháborító. Ez nem egyénekről szól. Ha fiatal vagy, akkor nagy az esélye, hogy csak enyhe tüneteid lesznek, viszont ha valakinek átadod, és végigfertőződik 60 ezer ember, akkor ha csak közülük tízből egy intenzívre kerül, már el is fogytak az ágyak, és egyedül bedöntöd az egész ellátórendszert. Az Isten szerelmére, elég ebből!”

A legnagyobb brit lapok ugyancsak a sokkoló felvételek erejében hisznek. A Telegraph például Connor McAinsh brit ápolóval készített interjút, aki egy bergamói kórházban dolgozik. „Egyszerűen nincs idő felfogni, hogy mennyi ember hal meg. Emberek végtelen folyama érkezik, és ahogy felszabadul egy ágy, már jön is egy új beteg, aki intenzív ellátásra szorul” – számolt be az ápoló.

McAinsh elmondása szerint olyan esetet még nem látott, hogy valaki intenzívre került, és onnan felépülve kiengedték: „a legrégebbi páciensünk 20 napja van bent, de mindegyikük élete a lélegeztetőgépektől függ.” Az ápoló szerint félóránként temetik az embereket, és az idősek gyakori halálozása miatt az intenzív osztályon fekvők legnagyobb részét már az 50-60 év közöttiek teszik ki. És McAinsh a kritikus betegek utolsó emlékeiről is sötét képet fest.

„Mivel most már teljes elkülönítés van, ha valaki intenzívre kerül, akkor a családtagjait akkor látja utoljára, amikor a mentősök elmennek érte, utána nem léphetnek kapcsolatba. Ez a legtöbb esetben a haláluk pillanatáig tart. Senki se becsülje alá a problémát! Azt hiszem, mi az elején ezt tettük. Túl gyorsan történt, senki sem számított rá.”

De nemcsak a szakértők, orvosok, egészségügyi dolgozók könyörögnek az embereknek, hogy legyenek elővigyázatosak, hanem maguk a betegek is.

„Ha azon gondolkodsz, hogy kockáztass-e, akkor nézz csak rám” – mondja száraz köhögések kíséretében egy koronavírus-fertőzéssel intenzív osztályra került brit nő, akinek a videóját a Guardian is bemutatta. A nő beszámol arról, hogy csak az orrába vezetett oxigén segítségével tud lélegezni, kanülök állnak ki az ereiből, és katétert is kapott. A még mindig láthatóan leharcolt nő megjegyzi, hogy ennél korábban tízszer rosszabb állapotban volt a COVID-19 miatt, és még a dohányosoknak is van egy üzenete:

„Ha valaki még dohányzik, most tegye le a cigit, mert én mondom, szükséged van a kibaszott tüdődre.”

Kapcsolódó cikkek: