Hogyan tartják a kapcsolatot a külön élő szülők gyermekeikkel a járvány idején Magyarországon?
Miközben a csapból is az folyik, hogy a különélő háztartásokban élők tartsanak fizikai távolságot egymástól, a kijárási korlátozás megengedte, hogy a különélő szülők a gyermekeikkel személyesen is tudjanak találkozni. Látszólag ellentmond a kommunikáció és a szabályozás. Így elkezdtünk egy olyan vizsgálatot, ahol fényt derítünk arra, hogy a különélő szülők miként tartják a kapcsolatot gyermekeikkel.
A személyes találkozások dominanciája
A kutatások jelentős többsége, amely a különélő szülők és gyermekeik közötti kapcsolattartást vizsgálja, a személyes találkozásokra fókuszál. Általában az tapasztalható, hogy azok a különélő szülők, akik személyesen tartják a kapcsolatot, kiegészítik a személyes kapcsolattartást egyéb módon is: például telefonon vagy Facebook Messenger, Viber és Skype alkalmazásokon keresztül. Nagyon ritka az olyan eset, amikor a személyes találkozások teljes hiánya mellett életképes a virtuális térben történő kapcsolattartás.
A leggyakrabban előforduló mintázat, amikor az apák hetente egyszer találkoznak különélő gyermekeikkel (28,5%). Ezt követően azok vannak a legtöbben, akik havonta egyszer (14,6%), illetve akik hetente többször (14,6%) is találkoznak a különélő 18 év alatti gyermekeikkel. A különélő apák mintegy 10%-a mindennapi találkozásról számolt be, miközben 8%-uk mondta azt, hogy sohasem találkozik a gyermekével.
Egy nemrégiben végzett kutatásunkban (A szülői felügyeleti jog, kapcsolattartás és tartásdíjfizetés a különélő magyar szülők gyakorlatában) Rékai Krisztinával mi is a személyes találkozások gyakoriságáról kérdeztük interjúalanyainkat. A kutatás eredményeiből született tanulmány a Szociológiai Szemle legutóbbi (2019/4) számában olvasható.
A kutatásban azért az apákra fókuszáltunk, mert Magyarországon a kapcsolat felbomlását követően általában az anyák maradnak a gyermekikkel. 2011-ben például az egyszülős családok 87%-ában az anya élt együtt a 18 év alatti gyermekeivel (OECD).
Annak érdekében, hogy megvizsgáljuk milyen hatással van a személyes és online kapcsolattartásra a járványhelyzet összesen 22 telefonos interjút készítettünk: különélő apákkal (14), gyermeküket egyedül nevelő anyákkal (3) és olyan anyákkal és apákkal, akik váltott gyermekfelügyeletben nevelik a gyermeküket (5). Az interjúk 2020. március 25. és április 4. között készültek.
Megmarad a személyes találkozások dominanciája a járvány idején is?
Elméleti szinten meg is maradhatna, hiszen a kijárási korlátozás időszakában is megilleti a különélő szülőt a kapcsolattartás. Bár interjúalanyaink között volt olyan gyermekét egyedül nevelő anya, aki nehezményezte, hogy a jelenlegi rendkívüli helyzetben az apa élhet ezzel a jogával. Mivel ő maga szigorúan vette a személyes találkozások korlátozását és igyekezett senkivel sem érintkezni, az apától mint háztartáson kívül élőtől is megpróbálta ezt kérni, miközben lelkiismeretfurdalása volt amiatt, hogy így megfosztja gyermekét az apával való személyes kapcsolattartástól. Szeretett volna ebben a döntéshozatalban rendeleti szintű megerősítést kapni, hogy helyesen cselekszik-e, de ezt a döntését nem erősítette meg, csak a médiában a távolságtartás fontosságát hangsúlyozó kommunikáció.
„Úgy nyomaszt egy kicsit, hogy lelkiismeretfurdalást csinál, hogy nincs egy ilyen megerősítés, megnyugvás, hogy bezzeg a törvény megengedi, én meg nem. De nem fogom megváltoztatni a véleményemet. Nyilván a láthatás az fontos, de valahol meg nem is értem. Ha van szülői jog, akkor mászkálás van. Családok érintkeznek egymáson keresztül.” (Viola, gyermekét egyedül nevelő anya)
A 22 megkérdezett közül hét esetben semmilyen változás nem történt a különélő szülő és gyermeke közötti kapcsolattartásban. Ők általában azok közé tartoztak, akik nem tartottak jelentősen a vírusfertőzéstől, vagy az interjú idején még nem látták annyira rossznak a helyzetet, hogy változtassanak a kapcsolattartás gyakoriságán vagy formáin.
Mindeközben a 22 esetből kilencen arról számoltak be, hogy felfüggesztették a személyes találkozásokat. Erre általában azért került sor, mert legalább az egyik szülő súlyosnak ítélte meg a járványhelyzetet. A kilencből három esetben azonban azért, mert valamelyik fél külföldön él. Egyiküknél az apa nem vállalta, hogy a határátlépés miatt kétszer két hétre karanténba kelljen vonulnia (amikor Ausztriából hazalátogat és utána, amikor vissza). Egy másik esetben pedig éppen karanténban volt a kérdezett az interjú készítésekor, így nem is volt a személyes találkozásra lehetősége. A harmadik esetben pedig a gyermek az anyával Szlovákiában él, és lehetőség sem volt a határátlépésre.
A további hat résztvevő arról számolt be, hogy jelentős változás következett be a személyes találkozások mintázatában. Ezeket többnyire a járvány közvetett hatásai okozták. Például, az egyik váltott gyermekfelügyeletben élő szülőpár a korábban három nap az egyik szülőnél és négy nap a másiknál, majd a következő héten fordítva mintázatot megváltoztatta a hetenkénti váltásra azért, hogy az online oktatáshoz így igazodjanak.
Egy másik interjúalanyunk, egy home office-ban dolgozó háromgyermekes anyuka arról számolt be, hogy a volt férje gyakrabban viszi el a gyerekeket, mert a home office gyakorlat következtében az apa szabadideje megnövekedett, amit a gyerekekkel szeretne tölteni. Mivel az anya szabadideje pedig jelentősen lecsökkent, örült ennek a döntésnek. Olyan interjúalanyunk is volt, akinek a kapcsolattartásban bekövetkező változást illetően váratlan fordulatokkal kellett számolnia:
„Múlt héten például kitalálta [az anya], hogy egész héten valamiért nem lehetett látni a gyermeket. Most meg kitalálta, hogy akkor most mégis menjek el a kislányért”. (Tamás, különélő apa)
Mindez persze azt jelzi, hogy a legtöbb szülőnek nincs biztos stratégiája arra, hogy mi a jó döntés a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartásban.
Mi történik mindeközben a virtuális térben?
Válaszadóink között jellemző volt, hogy kiegészítő kapcsolattartásként korábban is használták a különböző kommunikációs eszközöket és platformokat a különélő szülők, még az egészen fiatal gyermekeikkel való kapcsolattartás során is. Azok esetében, ahol a személyes találkozások mintázatában nem történt változás, a kommunikációs eszközök használata is változatlan maradt. Jelentős változások azoknál következtek be, akiknél felfüggesztésre került a személyes kapcsolattartás. Ők jelentősen többet használták a kommunikációs eszközöket. Mindemellett az is megfigyelhető volt, hogy azok a szülők, akik eddig kevésbé használták, illetve részesítették előnyben ezeket az eszközöket a gyermekeikkel való kapcsolattartásra, a megváltozott helyzet következtében sűrűbben kezdték használni ezeket, és ebben számíthattak a gyermekkel együtt élő szülő támogatására is.
Például, Tamara, aki eddig kevésbé támogatta az online kommunikáció használatát az apa és a gyerek között, most úgy látja:
„Azt gondolom, ilyen helyzetben pedig kifejezetten jó, hogy vannak telekommunikációs eszközök. … Apukával is beszél sokkal hosszabban, én azt gondolom, hogy ez kell is a gyereknek”.
A szerző a Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézetének tudományos munkatársa, a Corvinus Egyetem docense. A cikk a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával, valamint az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-19- 4-BCE-11 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság programjának szakmai támogatásával készült.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: