Az epidemiológusok 6 százaléka azt mondja, soha többé nem fog kezet a barátaival
A koronavírus-járvány első hulláma lassan elül az északi féltekén, de egymásnak ellentmondó információk keringenek arról, hogy milyen óvintézkedéseket érdemes akkor is fenntartani, amikor éppen csökken az aktív esetek száma. Nem tűnik annyira logikusnak, hogy a gumikesztyűs vásárlás, a nyomasztóan néptelen tömegközlekedési eszközök és az üresen ásítozó sugárutak korszaka után alig néhány héttel sokan pontosan úgy viselkednek, mint a világjárvány kitörése előtt.
Bár viszonylag kevés tudományos tény mondható száz százalékosan bizonyítottnak az új koronavírussal kapcsolatban, abban talán reménykedhet az ember, hogy ha valaki, az epidemiológusok tudják, mi a nyerő stratégia két koronavírus-hullám között. Mert bár lényegében ők is vakon repülnek az elkövetkező időszakban, legalább behatóan tanulmányozták a járvány terjedéséről szóló adatokat, és egyébként is tisztában vannak a fertőző betegségek dinamikájával.
A New York Times-nak tehát az az ötlete támadt, hogy járványügyi szakembereknek, szám szerint 511 epidemiológusnak teszi fel ugyanazokat a kérdéseket arról a kifejezetten személyes döntésről, hogy miként kezdik újra társas életüket a járvány szünetében. (Fontos, hogy a megkérdezett járványügyi szakemberek többsége amerikai, és az Egyesült Államokban több mint kétmillió fertőzéssel és 113 ezer halottal járt eddig a járvány, a napi új esetek száma pedig kevéssel 20 ezer alatt jár.)
Kiderült, hogy sokan közülük máris nyugodt szívvel látogatnak orvosi rendeléseket, kis csoportokban és nyílt téren találkoznak a barátaikkal, illetve szorongás nélkül hozzák be a postát. Ugyanakkor – hacsak addig nem fejlesztenek ki meggyőző vakcinát a SARS-CoV-2 ellen – legalább egy évig nem terveznek koncertre, meccsre vagy istentiszteletre menni. És van olyan is, a megkérdezettek összesen 6 százaléka, aki azt mondta, soha többé nem köszön kézfogással a barátainak, vagy öleli meg őket.
A válaszok alapján a felmérés kiértékelői a tevékenységek három csoportját különítették el. Az elsőbe azok tartoznak, amelyeket már ezen a nyáron is felszabadultan végez a megkérdezett epidemiológusok zöme (a válaszok részletes megoszlását lásd a táblázatban):
- előzetes óvintézkedések nélkül behozni a postát;
- nem sürgős panasszal felkeresni az orvost;
- ott aludni valamilyen autóval elérhető nyaralóhelyen;
- felkeresni a fodrászt vagy a borbélyt.
A következő tevékenységeket a legtöbb megkérdezett szakember legfeljebb 3-12 hónap múlva tervezi:
- együtt vacsorázni egy kisebb társasággal;
- barátokkal kirándulni, piknikezni;
- táborba, iskolába, óvodába küldeni a gyerekeket;
- megosztott irodában dolgozni;
- elengedni a gyerekeket a barátaikhoz játszani;
- buszra vagy metróra szállni;
- otthonukban meglátogatni idős rokonokat, ismerősöket;
- repülővel utazni;
- étterembe beülni;
- edzőterembe járni.
A harmadik csoportba pedig azok a dolgok tartoznak, amelyekre az epidemiológusok zöme legfeljebb egy év múlva vagy még később vetemedne:
- esküvőre vagy temetésre menni;
- barátokat öleléssel vagy kézfogással köszönteni;
- mulatni valakivel, akit alig ismernek;
- istentiszteletre, misére, zsinagógába stb. menni;
- felhagyni a maszk viselésével;
- meccsre, koncertre vagy színházba menni.
Az epidemiológusok válaszai természetesen nem tekintendők hivatalos iránymutatásnak, már csak azért sem, mert a válaszadók egyéni helyzete, körülményeik, kockázati tényezőik nagyban eltérnek. Továbbá a válaszaik attól is függnek, hogy mennyire lehet széles körű koronavírus-teszteléssel, kontaktkutatásal számolni, mikor lesz elérhető vakcina vagy gyógyszer a COVID-19 ellen. Ezek inkább meghatározzák saját döntéseiket, „mint a naptár”, ahogy egyikük, Kristi McClamroch az Albany Egyetemről fogalmazott.
„Most a megosztott közös tereket látom a legnagyobb veszélynek”
A legtöbb megkérdezett – nem túl meglepő módon – osztja azokat a közegészségügyi alapelveket, miszerint a nyílt téren tartott kis létszámú találkozók biztonságosabbak, mint nagy tömegben lenni zárt helyen; illetve hogy a maszkok viselésére még jó ideig szükség lehet. A Flatiron Health nevű egészségügyi technológiai cég kutató munkatársa, Anala Gossai is a szabadban fog ismerőseivel találkozni ezen a nyáron, mert mint mondta, „a friss levegő, a nap, a társaság és valamilyen egészséges elfoglaltság ugyanolyan fontos a lelki, mint a testi egészségem szempontjából”.
Néhány epidemiológus azonban óvatosabb, ők csaknem mind a húsz felsorolt tevékenységtől tartózkodnak, amíg el nem terjed a vírus elleni oltóanyag. Mások csak a zárt helyen tartott rendezvényektől tartózkodnak a vakcina kifejlesztéséig. „Akármennyire utálok otthon dolgozni, most a megosztott közös tereket látom a legnagyobb veszélynek” – mondta Sally Picciotto a Kaliforniai Egyetemről (Berkeley), aki a kérdőíven azt a választ jelölte be, hogy legalább egy évig nem tér vissza a munkahelyére.
Néhány kérdésben erősen megoszlott a megkérdezett fertőzőbetegség-kutatók véleménye: volt, aki szerint a fodrászszalonok tökéletesen biztonságosak, míg mások szerint a haj levágatása olyan helyzet, amikor túl magas a közvetlen érintkezés kockázata. Az epidemiológusok 41 százaléka ezen a nyáron már levágatná a haját, 19 százalékuk viszont még legalább 1 évig ki akarja bírni. Egyharmaduk már nyáron elmerészkedne egy barátja otthonába, egyötödük azonban ezzel is várna 2021-ig vagy addig, amíg ki nem fejlesztik az oltást.
A válaszokat május utolsó hetében gyűjtötték be, azaz még a George Floyd megölése miatt kitört tömegtüntetéseket megelőző időszakban. Több epidemiológus aggodalmát fejezte ki időközben amiatt, hogy a megmozdulások miatt ismét megugorhat a koronavírus-fertőzöttek száma az Egyesült Államokban, és ahogy Andrew Rowland az Új-mexikói Egyetemről megjegyezte, éppen abban a közösségben várható ez, amelyet egyébként is a legsúlyosabban érintett a járvány.
Mit latolgatnak az epidemiológusok?
A válaszadó epidemiológusok döntéseiket a saját régiójukra vonatkozó koronavírus-adatokra és a tesztek számára alapozzák. Mielőtt úgy döntenek, hogy felvennék valamelyik járvány előtti szokásukat, felmérik, milyen sokan viselnek maszkot, lehetséges-e a fizikai elkülönülés az adott helyen, esetleg van-e más mód, hogy az adott tevékenységben részt vehessenek. A járvány várható második hulláma miatt az epidemiológusok azt mondják, az idő előrehaladtával inkább még kellemetlenebbnek éreznének bizonyos tevékenységeket, semmint vállalhatóbbnak.
Az epidemiológusok életében is vannak megkerülhetetlen kötöttségek: akiknek muszáj bejárniuk valamilyen irodába vagy kórházba, megteszik, még ha nem is tartják biztonságosnak. Ha valakinek gyerekeiről vagy idős hozzátartozóiról kell gondoskodnia, az is behatárolja a mozgásteret. A válaszadók több mint 70 százaléka nyilatkozta, hogy ő maga vagy valaki, akivel együtt lakik, magasabb kockázatúnak számít a COVID-19-re nézve.
Emellett a válaszokat az is meghatározta, hogy időnként a mentális jóllét fontosabbnak bizonyul, mint a koronavírus-fertőzés kockázata: sokan emiatt nem hagynának ki egy temetést a fertőzésveszély ellenére sem. Mások emiatt küldik táborba vagy játszani a gyerekeiket, még ha vannak is aggályaik. Eduardo Franco, a montréali McGill Egyetem munkatársa szerint a járvány legnagyobb vesztesége az emberi érintkezés eltűnése, míg mások – például Carl V. Phillips, az Epiphi Consulting adattudós vezetője – vérbeli vírusszakértőként álltak a kérdéshez: „mindig is utáltam ezeket a szükségtelen patogéncseréket, a nem kívánt érintkezést”.
A felmérésre összesen hatezer járványszakértőt hívtak meg az Epidemiológiai Kutatási Társaság segítségével, de sok szakember nem szívesen vállalkozott arra, hogy időbeli becsléseket tegyen, mert nem akart találgatni bizonyos gyógymódok időpontját, illetve a fertőzési adatok alakulását illetően.
Mikor tér vissza „a normális élet”?
Az átlagamerikaiak körében végzett hasonló felmérések azt mutatják, hogy sokan különösebb epidemiológiai előképzettség nélkül is veszélyesnek tartják, hogy hónapokba telik még, mire a régen megszokott dolgokból ismét rutin lehet. Egy friss felmérés szerint az amerikaiak lassan, de biztosan szivárognak vissza a társasági életbe, bizonyos tevékenységekre hétről hétre egyre többen vállalkoznak, de például koncertre és edzőterembe még mindig nem szívesen merészkednek el, és a külföldi utazások vonzereje is csak lassacskán nő.
Abban a legtöbb epidemiológus egyetértett, hogy még ha visszatérnek is bizonyos szokásaikhoz, sokáig másképp fogják csinálni, például a barátaikkal a szabadban találkoznak, és a vallásos rendezvényeket inkább online látogatják.
Chritopher Bond, a Bristol Myers Squibb gyógyszerinnovációs vállalat társigazgatója szerint az emberek gyakran kérdezik, mikor térnek vissza a dolgok a szokásos kerékvágásba. „Először azt mondtam nekik, hogy a világ megváltozott, és még sokáig egészen más lesz. Ez a mi életünk válsága, és ezt el kell fogadnunk. Ettől azonban szomorúak lettek, úgyhogy egy ideje már azt szoktam mondani: napról napra egyre többet tudunk.”
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: