Az élet kialakulására is alkalmas belső óceánt figyeltek meg a Plútón
Bár a Földtől felfoghatatlanul távol elhelyezkedő törpebolygókról a kopár, sivár felszín és az elviselhetetlen hideg juthat az ember eszébe, a Kaliforniai Egyetem bolygókutatóinak friss kutatása átrajzolhatja ezt a képet. A Nature Geoscience-ben megjelent tanulmány szerint a Plútón hiába uralkodik -230 Celsius-fokos fagy, az égitest belseje egykor forró anyagokból formálódott, így a jeges felszín alatt akár még ma is óceán helyezkedhet el.
Ha ez a Plútóra igaz, akkor valószínűleg a naprendszerünk hasonló méretű törpebolygóira is az lehet, és a tudományos konszenzus szerint ahol folyékony víz található, ott élet is lehet.
A NASA New Horizons űrszondája 2015-ben haladt el a 2006-ban törpebolygónak leminősített Plútó mellett, a Földre visszaküldött képek és adatok alapján pedig egyértelművé vált, hogy az egyik legizgalmasabb égitestről van szó: a kékes színű, ködös légkör alatt vízjég borította krátereket, fagyott nitrogénből álló gleccsereket és 3-4 kilométer magas hegyeket figyeltek meg. A felszínen található törések arra engednek következtetni, hogy a törpebolygó mélyebb rétegeiben folyékony víz is jelen van.
A kőzetes mag és a fagyos kéreg között felfedezni vélt belső óceán ahhoz hasonló, amit már a Jupiter és a Szaturnusz holdjain (Europa, Titán, Enceladus) is megfigyeltek. A Kaliforniai Egyetem kutatása most arra világított rá, hogy a Plútó felszínén található törések a törpebolygó történetének legkülönbözőbb szakaszaiból valók, a legrégebbiek az égitest 4,5 milliárd évvel ezelőtti kialakulásáig vezethetők vissza.
Korábban azt gondolták, hogy a Plútó a naprendszer születésekor sűrűsödött fagyos anyagokból állt össze szép lassan, de ebben az esetben nem alakulhatott volna ki a belső óceán. Ha így történt volna, akkor a felszín legrégebbi törésvonalai olyan tulajdonságokkal rendelkeznének, amit a New Horizons nem figyelt meg. A friss tanulmány szerint így a Plútó kialakulásánál egy olyan nagy energiájú, gyors folyamat játszódott le, amely során a jégréteg alja olvadásnak indult, ezzel létrehozva a felszín alatti belső óceánt.
A Plútó első 500 millió évében az óceán felső szintje tovább fagyott, majd a következő milliárd évben a radioaktív hő csökkentette ezt a folyamatot, de azóta, mivel a radioaktív hőtermelés fokozatosan alábbhagyott, az óceán teteje ismét fagyásnak indult. A felszíni jégréteg így mára elérte a 180 kilométeres vastagságot, de a kutatók szerint a mag és a felszín közötti folyékony víz még mindig vastagabb réteget képez, amit 200 kilométeresre becsülnek.
Ez pedig azt jelentheti, hogy ugyan az energiát a napfényből nyerő, a Földön kialakulthoz hasonló életet nem érdemes keresni a Plútón, a törpebolygó belső óceánjának kémiai feltételei adottak valamilyen életforma kialakulásához és fenntartásához. A kutatók azt is megjegyzik, hogy a Plútó belsejében észlelt kémiai energiaforrás még így is gyengébb, mint amit az Europán vagy az Enceladuson figyeltek meg, így a földön kívüli életet érdemes inkább ezeken a holdakon keresni.