A balatoni nádasok a biodiverzitás központjai
„A parti zónák zavarása, állandó szűkülése miatt a nádasok egész Európában veszélyeztetett társulásnak számítanak” – hívta fel a strandszezon első napjaiban a figyelmet Tóth Viktor, az Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézetének tudományos főmunkatársa.
A nádasoknak jelentős szerepe van a parti öv természetközeli állapotának fenntartásában, számtalan fajnak biztosítanak búvó-, szaporodó-, élő- és táplálékszerző helyet. „Az itt élő fajok többsége erősen kötődik a nádasokhoz, így a nádas eltűnésével a hozzá kötődő több ezer faj is veszélybe kerül. Ezért fontos a nád védelme, mivel csak ez biztosíthatja a speciális élőhelyhez kötődő ökoszisztémák megőrzését” – mondta a Qubitnek az ökológus.
Négy évszakos élet
A Balatonban a nád zöld hajtásai április első felében jelennek meg. Tél előtt a tartalék tápanyagokat a gyökértörzsbe helyezik át, és a hajtások ebből a tartalékból növekednek, míg nem képesek tavasszal maguktól fotoszintetizálni. Júliusra a növények elérik a teljes magasságukat, ami elérheti a 4-4,5 métert is.
Tóth Viktor szerint ennek és a relatíve nagy sűrűségnek köszönhető a nád kiemelkedő biomassza-produkciója, amely évről évre megismétlődik. Az éveken át felhalmozódó avar, amely részben az üledék felszínére kerül, baktériumok elszaporodásához vezet. Ugyanakkor a nagy biomassza és a sok baktérium gyakran oxigénhiányos környezetet eredményez, ami a nádasok természetes pusztulásához is vezethet.
A hullámzás az ökológus szerint gyakran ellensúlyozza ezt a folyamatot, mert egyrészt elégséges oxigént juttat a növények közé, másrészt elmossa az avart. „A vízmélység növekedésével azonban a hullámzás nem képes ellensúlyozni a baktériumok keltette oxigénhiányos környezetet, ezért a nádasok addig a mélységig nőnek, ameddig ez a két folyamat egyensúlyban van. Természetesen az ember is besegíthet, például a nád aratásával, amivel eltávolíthatja a száraz nádszálakat, még mielőtt azok az üledék felszínére hullanak” – így Tóth Viktor.
A Balatonban a nádasok a parttól egészen a kétméteres vízmélységig nőnek be, és a növényeken kívül több vírus-, baktérium-, gomba-, alga- és állatközösségnek adnak otthont. Vagyis a nádasok, így a balatoniak is, Európa biodiverzitás-központjai.
Szupernövény
A nádnak van egy föld feletti (szár, levelek, sarjrügyek és virágzat) és egy földben vagy üledékben (gyöktörzs vagy rizóma, gyökerek, járulékos gyökerek, illetve a hajszálgyökerek) található része. A fűfélékhez hasonló felépítésével egyedi produkcióra képes: a balatoni nádasok évente és négyzetméterenként akár kilenc kilogramm biomasszát termelnek, a biodiverzitás mellett ezzel úgynevezett produkciós központok is. „Ez a biomassza ugyanis részben a helyi közösségeket tartja el, részben pedig az egész Balaton energia-körforgásáért is felelős” – magyarázta az ökológus.
A magas produkció magyarázata a nád szaporodásbiológiája. Mint minden növény, a nád képes ivaros (maggal) és ivartalan (szárról, gyökérről történő) szaporodásra. Míg a vízzel nem vagy csak időszakosan borított területeken a két szaporodási forma egyensúlyban van, addig a vizes területeken az ivartalan szaporodás dominál – ekkor a nád elsősorban kúszó gyökértörzseivel (rizómáival) terjed. Ezek az egymáshoz gyökértörzzsel kapcsolódó, genetikailag azonos klónokból álló szupernövények idővel akár több száz négyzetméteres foltokban dominálhatják egy-egy nádas bizonyos pontjait. A fizikai kapcsolat előnye, hogy a klón egyedei segíthetik is egymást, vagyis egy-egy kedvezőtlen környezetben lévő klónegyedet a mellette lévők kisegítenek. De ennek a stratégiának megvan a hátulütője is: mostoha körülmények esetén, amelyek kihatnak az egész klónra, nem ritka, hogy az egész állomány – nagy kiterjedéssel és látványosan – elpusztul. Ez volt tapasztalható az 1970-es, 1980-as években a Balatonban.
Természetes folyamatok vs. emberi behatás
Az ökológus szerint a nád pusztulása természetes folyamat, amely évtizedeken keresztül megy végbe. Csakhogy az ember ezt gyakran rendkívüli mértékben felgyorsítja. „A nádasok zavarása, bolygatása, a nádas kiirtása azzal jár, hogy végzünk az adott területen nemcsak a náddal, hanem a hozzá ezer szállal kötődő életközösségekkel is” – fogalmaz Tóth Viktor, aki szerint gyakran még a jó szándékú, de tapasztalatlan beavatkozás is károsan hat a nádasok állagára.
„A nádasokat semmiképp sem az esztétikumuk alapján kéne megítélni – ahogy azt gyakran megteszik a Balaton környékén – hanem a hasznosságuk alapján.”
A kutató szerint a pusztuló nádas kinézete lehet, hogy az ember számára nem kívánatos, de a megléte szükséges a sokszínűség megóvásához. A pusztuló nádasok léte a környezeti változatosság, a speciális közösségtípusok fenntartásának egyik alapfeltétele.
A nádasok Tóth szerint olyan ökológiai csomópontok, amelyek összekötik a szárazföldi és a vízi élővilágot. „Nem tudjuk, mi történne, ha kivennénk ezeket a társulásokat a rendszerből, mert ilyenre, legalábbis a Balaton történetében, még nem akadt példa.” Az azért tudható, hogy a nádasok felszámolásával létrejövő „nem természetes víztestek” biológiai egyensúlya nagyságrendekkel sérülékenyebb, mint a természetes állapotukban megőrzött zónáké.
Korábbi kapcsolódó cikkeink: