A rejtélyes algainvázió mutatja, mennyire kellene egy rendesen megfinanszírozott Balaton-kutatás

Az augusztus–szeptemberi balatoni algainvázió tanulságait összesítették az MTA 2016-ban indított Nemzeti Víztudományi Programjának vezetői szerdán.

Az állami kutatásfinanszírozást sürgető közlemény érveit a programban részt vevő tudósok kutatásai támasztják alá. Az alábbi adatokat és eredményeket Istvánovics Vera hidrobiológus, az MTA-BME Vízgazdálkodási Kutatócsoportjának tudományos tanácsadója,  Vörös Lajos ökológus, az Ökológiai Kutatóközpont (MTA Kiválósági Központ) kutató professzora, valamint a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság szolgáltatta.

Összetett rendszerek

A közlemény szerint „a Balaton az 1970-es évektől a jelentős közműolló (az ivóvízellátás és a csatornázás, illetve szennyvíztisztítás aránya közti különbség), a tömegturizmus és a vízgyűjtőn folytatott intenzív mezőgazdasági termelés okozta fokozott tápanyagterhelés miatt eutrofizálódott" – így nevezik a folyamatot, amikor a szennyvízben lévő foszfor és nitrogén túl nagy mennyisége a víz elalgásodásához vezet. „Rendszeressé váltak a nyári cianobaktérium-tömegprodukciók, amelyeket a tápanyagokat hatékonyabban hasznosítani képes, invazív Cylindrospermopsis raciborskii megjelenése tett még nagyobbá.”

A romló vízminőség miatt a rendszerváltás után az érintett szakterületek és tudományágak összefogásával sikerült megszüntetni a tisztított szennyvizek bevezetését, megvalósult a Balaton ökológiai egyensúlyában kulcsszerepet betöltő Kis-Balaton tápanyag-visszatartását célzó élőhely-rehabilitáció, de még azt is sikerült elérni, hogy a tó vízgyűjtő területén fekvő nagyvárosok szennyvíztisztító telepein kötelezően bevezessék a foszforkicsapatást, ami drasztikusan redukálta a tóba jutó szerves anyag mennyiségét. Az intézkedések nyomán az 1990-es évek végére megfeleződött a Balaton növényi tápanyagterhelése. 

„A vízminőség javulása ezt több éves késéssel követte, mivel a tó üledékében korábban felhalmozódott tápanyagkészlet belső terhelésként még eddig volt képes táplálni a nagy algacsúcsok kialakulását. Bár a C. raciborskii továbbra is produkált nyári biomasszacsúcsokat, ezek nagysága, tartóssága és rendszeressége jóval elmaradt a korábbiaktól” – írták. A vízminőség javulásának és a 2000–2003-as aszály miatt rekord alacsonyra csökkenő vízállásnak köszönhetően az eutrofizálódás kérdése kiszorult a legfontosabb kutatási és szabályozási kérdések köréből. „A 2002–2003 között folyamatosan alacsony vízállás az előzetes várakozásokkal ellentétben nem okozott vízminőségi gondokat, sőt a csökkenő vízszint miatt újra természetközeli állapotba kerülő parti sávban a helyi élővilág rendkívül pozitív módon reagált” – fogalmaz a közlemény. 

Az MTA kutatói szerint a turizmus fontossága miatt a 2002–2003-ashoz hasonlóan alacsony vízállások elkerülése lett a legfontosabb cél, a vízminőséget illetően csak a meglévő kedvező állapotok fenntartása került szóba. 2018-ban a mederbeli tározás fokozása miatt véglegesítették a megemelt szabályozási szintet (nyáron 120 centiméter a siófoki vízmérce szerint). 2012 óta a csapadékmennyiség végig elégséges volt ahhoz, hogy a tényleges vízszint stabilan a szabályozási szint közelében maradjon, ami hosszú távon valószínűleg károsan hat a parti zóna vegetációjára, de a pontos következmények a változások lassú természete miatt még rendkívül bizonytalanok. A magas vízállás az elmúlt évtizedek adatai alapján nem befolyásolja közvetlenül a parttól távoli területek vízminőségét, tehát összességében az elmúlt évek helyzete nem fenyegetett súlyosabb vízminőségi problémával.

Algarejtély

A kutatók szerint 2019 nyarán az algabiomassza mennyisége eleinte az elmúlt évekhez hasonlóan alakult, ám augusztus végén nem várt növekedési folyamat indult be. 

Még szeptember 11-én is zöldellt a BalatonFotó: Varga György/MTI/MTVA

A tavat már évtizedek óta monitorozó Ökológiai Kutatóközpont (ÖK, korábban MTA Ökológiai Kutatóközpont) Balatoni Limnológiai Intézetének mérései szerint az alga mennyisége augusztus 26-án a Keszthelyi-medence közepén meghaladta a 100 mg/m3 klorofillkoncentrációt, ami közelítőleg az 1980-as évek átlagos állapotának felel meg. A szomszédos Szigligeti-medencében 66 mg/m3-t mértek, a tó középső és keleti területein viszont csak késleltetve és mérsékelten jelentkezett az algásodás. A tó nyílt vízi területein nincs folytonos mintavétel, így az esemény alakulása részletesen csak a Keszthelyi-medence parti sávjában rekonstruálható, ahol az MTA-BME Vízgazdálkodási Kutatócsoport 18 éve üzemeltet automatikus mérőállomást, amely napi bontással mér számos vízminőségi és meteorológiai paramétert. 

Augusztus utolsó napjaira „a biomassza meghaladta a 300 mg/m3-t, ami az eddigi legmagasabb Balatonban mért érték”, 

ez másfélszerese az eutrofizálódás eddigi csúcsát jelentő, 1982-es tóközepi adatnak. A Balaton vizét élénkzöldre színező „tömegprodukció” a helyiek beszámolói szerint ráadásul nem csak a parti zónában vagy a Keszthelyi-medence kisebb részben volt megfigyelhető. 

A kutatók szerint az idei algatársulás egyedülálló módon kizárólag két teljesen eltérő igényű nyári fajból állt: a Ceratium hirundinella (fecskemoszat) az eutrofizálódást megelőző időszak jellemző nyári algája, míg az Aphanizomenon flos-aquae gyakran felszíni vízvirágzást okozó, a légköri nitrogén megkötésére képes cianobaktérium. A két faj aránya helyenként és időben is változott. A szeptember elején érkező hidegfront mind a nagy sűrűségű parti, mind a ritkább nyíltvízi mérések alapján véget vetett a tömegprodukciónak, de számos helyen még napokig fennmaradt a továbbszaporodásra ugyan már nem képes, de még mindig jelentős biomassza.

Nem külső szennyezés, de akkor mi?

A kutatók figyelmeztetnek arra, hogy „a vízminőségi mérések területileg és időben sem biztosítanak olyan felbontást, amiből a tömegprodukció teljes lefolyása és kiterjedése megállapítható lenne. 

A fajösszetétel alapján az egyetlen bizonyosság, hogy az algák nem kívülről érkeztek a tóba. 

Konzervatív becslés szerint az algacsúcs kialakulásához legalább annyi foszforra volt szükség (100 mg/m3 a Keszthelyi- és Szigligeti-medencére kiterjedve), amennyit a tó legnagyobb befolyója, a Zala egy év alatt behoz”. 

A Kis-Balatonon naponta végzett vízminőségi mérések alapján a kutatók valószínűtlennek tartják, hogy a csúcsot megelőző hetekben érkező tápanyagpulzus okozta volna a tóban az algák ilyen jelentős elszaporodását, „mivelhogy ilyet nem tapasztaltak”. Az algákban megjelent tápanyag valószínű forrásának a tófenéki üledékből érkező belső terhelés tűnik, azonban – így a közlemény – a kiváltó okok jelenleg nem ismertek. 

Az egész tóra kiterjedő monitoring rendszer hiánya miatt nem tudható, hogy mekkora volt a jelenség léptéke, ahogy azt sem, hogy ritka vagy csak egyszeri extrém esemény történt-e, netán „olyan rejtve maradt trendszerű változások zajlottak a tóban, amelyek rendszeresen okozhatnak ilyen alga-tömegprodukciókat”.

Terv van, pénz nincs

Mindez „felhívja a figyelmet arra, hogy a Balaton kutatása napjainkban is szükséges, és számos alapvető kérdéskörben is vannak feldolgozatlan vagy hiányos témák. Három évvel ezelőtt a Nemzeti Víztudományi Program keretében a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (és az MTA-BME Vízgazdálkodási Kutatócsoport), az MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézet és az Országos Meteorológiai Szolgálat multidiszciplináris csoportot és projekttervet állított össze a Balaton kutatására. 

A projekt hosszú távú finanszírozásának reményében készítettek is egy ígéretes, újszerű eredményeket hozó mintatanulmányt a kutatási programhoz, ajánlva benne a hidrometeorológiai, áramlástani, üledékvándorlási, mederváltozási, vízminőségi és ökológiai folyamatok komplex vizsgálatát a tó vízszintjének széles tartományára, beleértve a klímaváltozás hatásának becslését is, mindezt elsődlegesen egy kiegyensúlyozottan jó ökológiai állapotot biztosító új vízszint-szabályozási rend tudományos megalapozására. A projekt végül finanszírozás hiányában nem indult el” – fogalmaz a közlemény. 

Az MTA programjában részt vevő tudósok abban reménykednek, hogy „talán a mostani algainvázió kellő figyelmeztetés lesz a döntéshozóknak, hogy nem halogatható tovább a Balaton nagy múltú kutatásának az eddigieknél komplexebb, átfogó megújítása”.

Kapcsolódó cikkek korábban a Qubiten: