Genomvizsgálattal bizonyították, hogy polinéz felfedezők már az 1200-as években találkoztak az amerikai őslakosokkal
Észak- és dél-amerikai kutatók egy csoportja genomvizsgálat során bizonyította, hogy a polinéziai szigetek és a dél-amerikai kontinens őslakosai már időszámításunk szerint 1200 körül találkoztak és keveredtek egymással, vagyis az óceániai felfedezők évszázadokkal az európaiak előtt kapcsolatba kerültek Amerika őslakosaival.
A Csendes-óceán szigetvilágának keleti területeit kenuval megközelítő felfedezők a szél és a hullámok változásait, valamint a madarak vándorlását figyelve, illetve a planktonok időszakos fényét követve jutottak el Polinézia szigeteire, így a mai Új-Zéland területéről egészen a 7000 kilométeres távolságra található Húsvét-szigetig utaztak. Ezt a távot figyelembe véve jogosan merül fel a kérdés: akkor innen már miért nem tették meg a maradék 3800 kilométert Dél-Amerika partjaiig?
A Nature-ben szerdán közzétett tanulmány szerint erre nem volt szükség, az őslakosok előbb elérték őket. A kutatásban összesen 807 ember genomját vizsgálták, a genetikai variációk pedig arra engednek következtetni, hogy a polinéz telepesek és a mai Kolumbia őslakosaival rokon csoportok között történt egy nagy kontaktesemény valamikor 1200 környékén, ami egybeesik a kelet-polinéziai szigetek felfedezésének és benépesedésének időszakával. A kutatás egyben cáfolja azt a hiedelmet, hogy a Húsvét-szigeten történt az első találkozás, mert ezt a szigetet csak később érték el a felfedezők.
A polinéz kapcsolat felvetése nem új: az Andok mentén őshonos ősburgonyát például már több száz évvel az európai felfedezők érkezése előtt termesztették és fogyasztották Polinéziában, egy 2014-es kutatás szerint pedig a Húsvét-sziget 27 lakosáról derült ki, hogy 1300 és 1500 közé visszavezethető amerikai őslakos felmenőkkel rendelkezik, miközben az első európai felfedezők csak a 18. század elején érkeztek a szigetre.
A kutatók 17 sziget népességéből és 15 különböző, a Csendes-óceán partján élő amerikai őslakos közösségből vettek genetikai mintát. A főként polinéz és európai származású szigetlakók genomjában kimutatott amerikai őslakos szekvenciák viszonylag rövidek, és nagyon hasonlítanak egymáshoz, ebből a kutatók arra következtetnek, hogy egyetlen nagy találkozó zajlott le egy polinéz és egy amerikai őslakos csoport között (valószínűleg a Marquises-szigetekhez tartozó Nuku Hiván), és valószínűleg nem éltek egymás mellett generációkon keresztül.
Az amerikai rokonságot a Húsvét-sziget és a Marquises-szigetek mellett a Palliser-szigetek és Mangareva lakosaiban mutatták ki, míg a másik oldalról a kolumbiai Zenú közösségben fedezték fel a legnagyobb genetikai hasonlóságot. Az első nagy találkozás okai a kutatók előtt is ismeretlenek, de a kutatásban részt vett populációgenetikus, a mexikói Andrés Moreno-Estrada szerint az is elképzelhető, hogy csak egy eltévedt halászhajót vagy tutajt sodorhatott az óceán az amerikai parttól egészen a polinéz szigetekig.
A Science-nek nyilatkozó genomkutató, Keolu Fox szerint azonban valószínűbb, hogy az egyes szigetek között egyébként is nagy távokon utazó polinézek érték el a dél-amerikai partszakaszt, és az édesburgonya vagy a lopótök mellett egy kis őslakos DNS-t is magukkal vittek hazafelé. Más kutatók szerint kizárólag ősi DNS-ek tudnának igazságot tenni az ügyben, de a trópusokon gyorsan bomlik az örökítőanyag, a szigetek közösségeit pedig nehezen lehetne rávenni arra, hogy nyugati kutatóknak megengedjék felmenőik maradványainak vizsgálatát.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: