Már az ókori görögök is akadálymentesítettek egy tanulmány szerint

Nincsen túlélhető és fenntartható jövőnk tudomány nélkül, ahogy nekünk sincsen nélkületek. Támogasd a Qubit munkáját!

Habár nehéz csupán tárgyi leletekre hagyatkozva minden kétséget kizáróan bizonyítani a szándékot, az ókori görögök valószínűleg igyekeztek a mozgásukban akadályozottak számára is könnyen megközelíthetővé tenni a gyógyításra szolgáló szentélyeket. Ez derül ki az Antiquity című archeológiai folyóiratban néhány napja megjelent tanulmányból, amely a görög közterek és középületek építészetét elemezte a megközelíthetőség szempontjából. 

Ez az eddigi legrégebbi bizonyíték arra, hogy már több mint 2300 évvel ezelőtt is terveztek úgy épületeket, hogy azokat mindenki akadálymentesen közelíthesse meg. Debby Sneed, a Kaliforniai Állami Egyetem archeológusa szerint a rámpákat és használatukat bizonyító leletek mindvégig szem előtt voltak, csak a régészek nem fordítottak ezekre különösebb figyelmet.

A görög művészetek az idealizált embert általában izmos Adoniszként vagy gyönyörű, fiatal nőként jelenítették meg szobraikon, falfestményeiken vagy vázáikon. Ez azzal a feltételezéssel jár együtt, hogy a görög társadalomban nem volt hely a fogyatékkal élőknek, mondta Sneed a Science Magazinnak. Persze az sem segít az ókori görögök megítélésén, hogy a poliszokban az Apothetai nevű helyekre tették ki azokat az újszülött csecsemőket, akiket a vének tanácsa nem ítélt elég életrevalónak, vagy akiről a szülei lemondtak. Spárta esetében például a Taügetosz hegy volt az Apothetai, de a Plutarkhosz szövegének félrefordításából eredő közhiedelemmel ellentétben messze nem ez volt az egyetlen városállam, amely így járt el.

Számos példa van azonban ennek ellenkezőjére is: találtak már botokra vagy mankóra támaszkodó nőket és férfiakat ábrázoló vázákat és szobrokat is, sőt az Aszklépiosznak, a gyógyítás görög istenének szentelt templomokban a felépülésben reménykedők gyakran hagytak hátra agyagból készült, eltorzult végtagokat.

Sneed számos szentélybe ellátogatott, és átkutatta a nyilvános feltárási jelentéseket, hogy megtudja, figyelembe vette-e a görög építészet a fogyatékosságot. Elsősorban az i.e. 4. századra koncentrált, amikor az Aszklépiosz-szentélyek a leginkább elterjedtek voltak. Például az Athén közelében fekvő, Aszklépiosz zarándokhelyének számító Epidauroszban a főszentélyhez széles kőrámpa vezetett fel, és az épületkomplexumban összesen 11 rámpát talált. Valószínűleg azért, hogy könnyebb legyen a járni nem tudókat hordágyakon vagy más eszköz segítségével a templomba vinni.

Nem mindenki találta Sneed érveit meggyőzőnek. Katja Sporn, az athéni Német Archeológiai Intézet vezetője, aki tanulmányt írt a görög világ szentélyeiben található rámpákról, megjegyezte, hogy a feljárók főleg a Peloponnészoszi-félszigeten találhatók, és lehet, hogy csupán egy rövid életű építészeti hóbortot takarnak. Mások – például Jane Draycott, a Glasgow-i Egyetem történésze – viszont úgy vélték, Sneed tanulmánya elég meggyőző: ahol a rámpák előfordulnak, azok a helyek többnyire a fogyatékkal élők igényeit elégítették ki, miért is ne lehetne, hogy ez kifejezetten nekik szólna?

Ha tetszik, amit csinálunk, ha te is fontosnak tartod, hogy magyar nyelven legyen egy okos és közérthető lap, ami nem a politikai barikádok csatazajáról tudósít, hanem a ránk váró – bátran mondjuk ki, ez az év is megmutatta, mennyire nem túlzás ez – civilizációs kihívásokkal foglalkozik, ami fel meri tenni a jövőnkkel kapcsolatos igazi kérdéseket, és meg is mutatja a modern tudomány válaszait mindezekre, nos ha ez szerinted is olyan égetően fontos, ahogy mi gondoljuk: heroikus munkát végző öt újságíróval, sok tucatnyi kutatóval és csak egy egészen kicsi kiadóval a hátunk mögött, akkor támogasd a munkánkat rendszeresen – számít a segítséged!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: