Evolúciós szempontból villámgyorsan szokott hozzá a tejhez az ember szervezete
Az észak-németországi Tollense folyó partján óriási csata zajlott körülbelül 3000 évvel ezelőtt, és a régészek már több száz ember maradványaira bukkantak a mocsaras vidéken az elmúlt tíz évben, így ez a terület az egyik legnagyobb ókori harci lelőhely. Az itt talált csontvázak genetikai elemzése során nemcsak a harcosok származására, de az étrendjük különlegességére is rámutatott egy nemzetközi kutatócsoport.
A kutatók a Cell Biology című folyóiratban megjelent tanulmányukban arról írnak, hogy összesen 14 csontváz vizsgálata után kiderült, a harcosok Közép-Európából, a mai Németország, Lengyelország és Csehország területéről származtak, és két nő is volt közöttük. A genetikusok meglepetésre arra is felfigyeltek, hogy csak 7,1 százalékos gyakorisággal rendelkeztek azzal a génvariációval, amely lehetővé teszi, hogy az emberek felnőttkorban is meg tudják emészteni a tejet, vagyis a szervezetük le tudja bontani a tejcukrot.
Korábbi kutatások bizonyították, hogy időszámításunk szerint 500 körül már viszonylag gyakori volt a laktázperzisztencia (a tejcukor emésztésének képessége) Németországban, 1000 környékére pedig már egész Európában 40 százalékos kisebbségbe kerültek a laktózintoleranciával rendelkezők, vagyis alig száz generáció alatt az egész kontinensen végigsöpört a tejfogyasztást lehetővé tevő génmutáció. Míg a becslések szerint ma a világ népességének kétharmada laktózérzékeny, Európában jóval alacsonyabb az arányuk, a kontinens egyes északabbi országaiban több mint 90 százaléknyi laktázperzisztens ember él.
„Ez elképesztően gyors változás. Úgy tűnik, hogy a génvariációnak köszönhetően a korabeli Európa laktázperzisztens lakóinak 6 százalékkal nagyobb esélye volt a gyermeknemzésre, mint a laktózintoleránsaknak. Ez a valaha látott legerősebb bizonyíték a pozitív természetes szelekcióra embereknél” – mondta Joachim Burger, a mainzi Johannes Gutenberg Egyetem paleogenetikusa.
Burger egy 2007-es tanulmányban bizonyította, hogy több mint 8000 évvel ezelőtt az első európai földművesek sem voltak képesek tejet fogyasztani, de akkori érvelése szerint az intoleranciát csökkentő génmutáció a mezőgazdaság és az állattenyésztés terjedésével fokozatosan terjedt a földrészen. A friss kutatás ezzel szemben azt jelzi, hogy az első földművesek megjelenése után 5000 évvel még nem igazán történt változás. Az eredmények azt a 2015-ben felvetett elméletet is cáfolják, amely szerint a laktázperzisztencia génjét i.e. 5000 körül hozták be Európából a mai ukrán és orosz sztyeppéken élő Jamnaja-kultúra nomád tehénpásztorai.
Annál jobban izgatja a kutatókat, hogy mégis mi történhetett a felnőttkori tejivással a késő ókorban, ami ekkora genetikai változást indított be. Burger most arra gyanakszik, hogy talán gyógyító tulajdonsággal ruházhatták fel a tejet a vaskor és a római kor túlzsúfolt, kórokozókkal teli európai településein.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: