Rekonstruálták egy 15. századi szerzetes arcát a koponyája alapján
Brit kutatók digitálisan újraalkották annak a szerzetesnek az arcát, akinek csontvázára 2017 decemberében találtak rá a London külvárosában, St Albansben álló katedrális új látogatóközpontjának építési munkálatai során. A wheathampsteadi John apátként azonosított férfi arcképét a jó állapotban talált koponyájáról készült CT-felvételek alapján rekonstruálták, így a katedrális új kiállításán a látogatók élőben is láthatják.
A szerzetes 1420-tól haláláig, 1465-ig volt a St Albans-i bencés szerzetesrend apátja, így a 15. századi angol hitélet befolyásos szereplője, VI. Henrik uralkodása alatt. A feljegyzésekből a kinézetére is találtak utalásokat a kutatók, így például azt is lehet tudni róla, hogy pirospozsgás arca volt.
A rekonstruált arcképről elmondták, hogy a valósággal való minden egyezés a véletlen műve, nem tudatosan alkottak olyan képet, amely Wayne Rooney-ra vagy Mihail Gorbacsovra hasonlít:
„Az arcában van valami huncutság, de közben egy olyan férfit látunk, akivel jobb volt nem packázni, ahogy az a korszak egyik legnagyobb hatalommal bíró egyházi személyéhez illik. Remélem, hogy ha emberi valójában látják az őt az emberek, az felkelti az érdeklődést az élete iránt, és megismerik a St Albans központi szerepét ennek az országnak a történelmében” – mondta a Guardiannek Jeffrey John, a St Albans katedrális esperese.
„A lehető legvalószínűbb külsőre utazunk, vagyis az összes elérhető információ alapján dolgozunk, tehát a becsült arckép annyira pontos, amennyire csak lehet. De ez nem éppen egzakt tudomány” – mondta Caroline Wilkinson, a liverpooli John Moores Egyetem arcok rekonstruálásával foglalkozó intézetének (Face Lab) igazgatója, aki korábban olyan történelmi alakok arcmásának digitális újraalkotásában vett részt, mint I. Róbert skót király, Johann Sebastian Bach, Szent Miklós vagy III. Richárd.
A fej formáját száz százalékban a koponya elemzése alapján alkották meg, a többi tulajdonságról (bőr-, szem-, hajszín; sebek, ráncok, anyajegyek, öltözék) viszont más forrásokból kellett információt gyűjteni. Az Exeteri Egyetem középkori történelemmel foglalkozó professzora, James Clark életrajzi adatokkal látta el a kutatókat, így a szerzetes életmódjáról és egészségügyi problémáiról is megtudhattak olyan adatokat, amelyek befolyásolhatták a kinézetét.
Clark egy blogposztban azt írta, hogy a rekonstruált arc „emlékeztet arra, hogy azok, akik megalkották és gondoskodtak ezekről a lenyűgöző épületekről, csak időben vannak távol tőlünk. Lélekben és kinézetre viszont nagyon is hasonlítanak ránk.”
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: