A világot megállítottuk, de az éghajlatváltozást nem tudtuk
A koronavírus elleni védekezésre adott globális válasznak – vagyis a bezárkózásnak és a gazdaság leállításának – alig volt észlehető hatása a klímaváltozás folyamataira. Noha a szén-dioxid-kibocsátás csökkent, a hosszú távon a légkörben maradó gázok koncentrációja tovább növekedett – írja a United in Science környezetvédelmi jelentés, amely nemzetközi szervezetek, többek között az ENSZ és a Meteorológiai Világszervezet (WMO) együttműködésében készült.
A tanulmány szerint a globális leállásnak jelentős és azonnali hatása volt az üvegházhatású gázok kibocsátására; 2020 áprilisában 17 százalékkal kevesebbet juttattunk a légkörbe, mint egy évvel korábban. A júniusban megugró kibocsátásnövekedés hatására nyárra már 5 százalékos sem volt a különbség. A globális kibocsátáscsökkenés várható arányát 4-7 százalékra becsülik.
Hogy a kibocsátás csökkenése jót tett a közvetlen környezetünknek, annak látható jelei vannak: tisztább a levegő a nagyvárosokban, Indiából is látni lehet a Himaláját, és akkor még nem is beszéltünk a nature is healing-mémekről; hogy visszatértek a hattyúk és a delfinek Velencébe (meg a szörnyek Loch Ness-be).
A légköri koncentráció számít
Csakhogy a globális hőmérsékleti különbségeket a kibocsátott gázok összesített légköri koncentrációja határozza meg. Mivel a szén-dioxid évszázadokon át a légkörben maradhat, már kis mennyiségű kibocsátás is növelheti a légkör felmelegedési potenciálját. A United in Science tanulmánya szerint ez történt most is – legalábbis ez olvasható ki a világ különböző állomásain rögzített adatokból.
A hawaii Mauna Loa obszervatóriumban begyűjtött légköri minták alapján 2019 júliusában a szén-dioxid-koncentráció 411 ppm (részecske per millió) volt, de idén már 414 ppm. A tasmániai Cape Grim megfigyelőállomáson szintén növekedést mértek az idei és tavalyi minták összehasonlításakor (407 ppm / 410 ppm). Bár az egész évre vonatkozó adatok beérkezésére még várni kell, a szakértők szerint ebből is egyértelműen kirajzolódik az irány.
Az üvegházhatású gázok légköri koncentrációja – ami már most is az elmúlt hárommillió év legmagasabb szintjén van – tovább növekedett. Eközben Szibéria nagy részén tartós és jelentős hőhullámokat tapasztalhattunk 2020 első felében, aminek antropogén éghajlatváltozás nélkül igen kis esélye lett volna. A 2016-tól 2020-ig tartó periódus várhatóan a valaha mért öt legmelegebb év lesz. A jelentésből az derül ki, hogy bár 2020-ban az életünk számos aspektusa megszakadt, az éghajlatváltozás tovább folytatódott
– írta a jelentés hivatalos oldalán Petteri Taalas professzor, a Meteorológiai Világszervezet főtitkára.
A jelentés arra is kitér, hogy egyre tágul a szakadék a hőmérséklet határértéken belül tartásához szükséges lépések és a valódi erőfeszítések közt. Ahhoz, hogy a globális átlaghőmérséklet ne emelkedjen 1,5 Celsius-fokkal az iparosodás kezdete előtti érték fölé, fokozatosan, de határozottan kellene leépíteni a globális szénfelhasználást az évszázad végéig. Ez viszont csak úgy valósítható meg, ha a hat legnagyobb kibocsátó 2030-ig drasztikusan visszavesz a kibocsátásból.
„Addig is – írják a kutatók – egyre csak gyűlnek a klímaváltozás hatásait alátámasztó bizonyítékok.”
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
