Pereskedésig fajuló vita robbant ki a nyelvészek között egy kitalált állat miatt

Nincsen túlélhető és fenntartható jövőnk tudomány nélkül, ahogy nekünk sincsen nélkületek. Támogasd a Qubit munkáját!

2020-ban már meg sem lepődünk meg azon, ha egy elismert és kedvelt híresség tekintélyét a porig rombolja, ha kiderül, hogyan viselkedik a nyilvánosságon túl. De nem kell ahhoz zaklató cégvezetőnek vagy rasszista színésznek lenni, hogy ilyen ügybe keveredjen valaki: a pszicholingvisztika egyik legismertebb kísérletét lefolytató, idén 89 éves amerikai nyelvészről, Jean Berko Gleasonről kiderült, hogy az agresszív jogi eszközök megszállottja, és hiába alkotta meg több mint hatvan éve a tudományos kutatások legaranyosabb lényeit, a wugokat, most még azokra is ráküldi az ügyvédeit, akik feltöltik a Twitterre a wug-tetoválást ábrázoló fotóikat.

Gleason a Harvardon doktorált nyelvészetből és pszichológiából, majd 1958-ban az MIT-n kezdte meg kutatói munkáját posztdoktori ösztöndíjjal. Ebben az évben publikálta a Word nyelvészeti folyóirat a doktori disszertációjának rövidített változatát, amelyben arra kereste a választ, hogy miként sajátítják el a gyerekek az angol nyelvtan szabályait, közelebbről a szavak különféle alakjainak formálását.

Azt próbálta bizonyítani, hogy a gyerekek már egész korán nyelvi szabályokban kezdenek gondolkodni, és nem pusztán memorizálják az egyes szóalakok végződéseit. Ha például egyszerűen arra kérte volna a gyerekeket, hogy egy-egy létező főnevet tegyenek többes számba, nem lehetett volna tudni, hogy azt a többes alakot már ismerte, vagy egy tanult nyelvi mechanizmust alkalmazott a helyes szóalak megalkotására. Gleason ezért valódinak hangzó, de kitalált szavakat tárt a gyerekek elé, ezek közül is elsőként a „wug” szót, amelyhez egy madárra emlékeztető lény rajza is társult.

(1) Ez egy wug. (2) Most már van egy másik is. Kettő van belőlük. Tehát ezek ___.Forrás: Berko, 1958

Az angol nyelvben háromféleképpen hangozhatnak a többes számú szóalakok:

  • a legáltalánosabb a „z” hang (pl. dogs),
  • ami a zöngétlen mássalhangzóra végződő szavak esetében „sz” hangra módosul (pl. cats),
  • míg sziszegő hangokra végződő szavaknál egy ejtéskönnyítő magánhangzó előzi meg a többes számot jelölő „z” hangot.

Azt figyelte meg, hogy körülbelül 4 éves korig nem is nagyon értették a feladatot, és „two wugs” helyett azt felelték, hogy „two wug”, de a 4-5 éves óvodások már nemcsak az írott jelet („s”) társították a többes számú alakhoz, hanem a szóhoz illő „z” hanggal ejtették ki azt – és ennek mintájára hasonlóan jól jártak el a zöngétlen mássalhangzóra végződő főnevek esetében is, az „sz” hangot alkalmazva.

Ez volt az első olyan tanulmány, amely kísérletekkel bizonyította, hogy már az iskoláskorúnál fiatalabb gyerekek is rendelkeznek olyan szisztematikus nyelvi logikával, amelynek segítségével képesek önállóan többes számú, múlt idejű, vagy éppen birtokos szerkezetű szóalakokat alkotni, akár olyan szavakból is, amiket korábban nem hallottak. Vagyis a gyerekek a környezetükből elsajátított nyelv alapján általános szabályokra, összefüggésekre jönnek rá, és ez a folyamat a korukból adódóan tudat alatt megy végbe.

A szakma csúcsáról a Tumblr-mémekig

A wug-teszt a fejlődési pszicholingvisztika, tehát a gyerekek nyelvtanulási és -feldolgozási képességeit tanulmányozó nyelvtudomány egyik legismertebb és leggyakrabban használt eszközévé vált, és más nyelvészek szerint olyan alapvető pszicholingvisztikai fogalom lett, amit már a szakterületen kívül sem kell magyarázni, ha valahol megemlítik. „A kazettás magnó feltalálásán kívül talán egy innováció sem volt akkora hatással a gyerekek nyelvtanulásának kutatására, mint a wug-teszt” – írta Lise Menn és Nan Bernstein Ratner a 2000-ben megjelent pszicholingvisztikai szakkönyvében, amelynek borítóján is wugok találhatók.

Az internet megjelenésével a wugok elszabadultak, és a fiatal nyelvészeknek hála a mémekből sincs hiány: a Reddit, a Twitter vagy a Tumblr vonatkozó threadjei teli vannak különböző wug-ábrázolásokkal.

De a Mediumon összeszedett gyűjtésből az is kiderül, hogy wug-bábu-horgolási útmutató, wuggal díszített körömfestés, de még 3D-ben nyomtatott kiszúróval készült wug-süti is létezik már, a Kaliforniai Egyetem Santa Cruz-i kampuszának nyelvészei pedig az egyetem címerének stílusában átalakított wugot választották kabalájuknak.

Egészen 2006-ig kellett várni arra, hogy a wugok nagy népszerűségét meglovagolva kereskedelmi forgalomba is kerüljön a figura, legalábbis egy gyerekkönyv formájában: az ekkor már 75 éves Gleason egy spirálfüzetben alkotta újra gyerekbarát formában a nyelvi gyakorlatokat, így 14,99 dollárért a szülők otthon is elvégezhetik a játékos teszteket a gyerekeiken. Tehát Gleason nem ellenzi a figura áruba bocsátását (azóta már pólókat, bögréket vagy maszkot árusító webáruháza is van), viszont a fiktív állat megalkotójaként fenntartja a jogot arra, hogy ezzel csak ő élhessen.

Csakhogy 2020-ban a Lingthusiasm nevű podcast készítői is olyan ajándéktárgyakat kezdtek online értékesíteni, amelyeken wugok találhatók – a podcastot vezető két nyelvész, Gretchen McCulloch és Lauren Gawne szerint ugyanis a 62 éves lény képmását nem védik szerzői jogok, ráadásul az áruk eladásából befolyt összeg egésze a LingComm nevű nyelvészeti ösztöndíj keretét gazdagítja. „Tudomásunk szerint az 1958-ban megalkotott wugot nem vonták szerzői jogi védelem alá, vagy ha igen, azt később nem újították meg, így az amerikai szerzői jogi törvények értelmében az 1980-as években közkinccsé vált” – közölték a podcast oldalán. Mint írják, az ügyvédjük nem találta nyomát annak, hogy a korabeli művekre érvényes 28 éves védelmet valaha megújították volna.

Se ©, se ™, de ha ügyvédi felszólítás érkezik, megáll a tudomány

A szerzői jog szempontjából a wug-képmás első publikálásának dátuma a kulcs. Gleason ügyvéde arra hivatkozik a podcast készítőinek küldött levélben, hogy az 1958-as Word-tanulmány és a később megjelent cikkek ez esetben nem számítanak, mivel azokat nem Gleason publikálta, hanem csak az egyes folyóiratok emelték be a képet a publikációnak nem számító doktori disszertációjából. Így szerinte a 2006-os könyvtől kell számítani a szerzői jogi védelem kezdetét, mivel hivatalosan akkor publikálták először. Hogy ez mennyire abszurd megközelítés, arra Rikker Dockum philadelphiai nyelvész a Twitteren mutatott rá: Gleason még az önéletrajzában is kiemeli, hogy az E/1-ben írt, egyértelműen az ő nevével jelzett (by Jean Berko) eredeti tanulmányt 1961 és 2005 között 11 alkalommal újra kiadták.

A szerzői jog (copyright) mellett azonban védjegyoltalomért (trademark) is lehet fordulni grafikailag ábrázolható megjelölések esetében, és ahogy Dockum kiderítette, Gleason ezt már négy alkalommal megtette. Elsőként 2011-ben nyújtott be ilyen kérelmet, a „THIS IS A WUG” szövegre, egy madáralak oldalról látott, stilizált képével együtt – ezt a kérelmet elutasították, így nem kapott rá tulajdon- és exkluzív használati jogot. Másodjára 2019 júliusában próbálkozott, ekkor viszont már csak a „WUG LIFE” kifejezésre, szövegesen – ezt 2020 augusztusában elfogadták. Az idén júliusban benyújtott két kérelmet (a 2011-es kérelem újbóli beadása mellett magára a képmásra is megpróbált védjegyoltalmat kérni) még nem vizsgálták.

Kirby Conrod, a Washingtoni Egyetem nyelvésze a Twitteren tett közzé egy felhívást, amelyben arra kérte követőit, hogy osszák meg azokat a történeteket, amelyek a legendásan szerzőijog-mániás Gleasonhöz és ügyvédjeihez kapcsolódnak. Mint a válaszokból kiderült, az idős nyelvész az elmúlt években egy wug-tetoválást ábrázoló fotót, egy wugot ábrázoló rajzot és a wug-tesztből idéző posztokat is eltávolíttatott már különböző platformokról, és mivel a legtöbb oldal nem jár utána a szerzői jogi panaszok valódiságának (például a Tumblr sem), sikerrel is járt.

A Lingthusiasm készítői eleinte nem tudták, hogy a wug nincs levédetve, ezért március végén azzal keresték fel Gleasont, hogy szeretnék licencelni a wug képmását, hogy azzal ellátott ajándéktárgyakat adhassanak el, a befolyt összegből egy ösztöndíjat finanszírozva. Emellett a podcastba is meghívták vendégként. Április 10-én azonban nem Gleasontól, hanem az ő nevében eljáró ügyvédtől kaptak egy levelet, amelyben felszólította őket, hogy távolítsanak el az lingthusiasm.com oldalról minden wugot ábrázoló képet – még úgy is, hogy ezek szerepeltetése méltányos használatnak minősül. Ekkor fordultak saját ügyvédükhöz, aki azóta is várja Gleasonék oldaláról a bizonyítékot arra, hogy valahol le lenne védetve a wug képmása.

Aztán néhány nappal később megérkezett a válasz Gleasontől is, aki azonban mintha nem lett volna tisztában az ügyvéde levelével, a licencelés részleteit szerette volna megbeszélni a podcast készítőivel. Mivel ők addigra jogi segítséget kértek, és nemcsak azt tudták meg, hogy a wugokat nem védi szerzői jog és védjegyoltalom sem, hanem a Conrod által feltárt problémás esetekről is értesültek, udvariasan visszautasították a lincencelés lehetőségét, és remélték, hogy egy telefonos beszélgetés során más megoldást is találnak majd. Telefonszám helyett azonban újabb ügyvédi levelek érkeztek, így a beszélgetésből nem lett semmi, cserébe még arra is felszólították őket, hogy töröljék a podcast azon adását, amelyben szóba hozzák a wug-tesztet.

Önellentmondás és legendarombolás

Ha kissé elkeseredetten is, de ezen felbuzdulva szeptember 11-én elérhetővé tették wug-áruikat a RedBubble áruházában, ráadásul a méltányos használat jegyében közzétettek egy nagy felbontású, svg formátumú wug-képet is, hogy bárki létrehozhassa saját wugot ábrázoló termékeit. Mivel a fent említett levelezések eddig a pontig a színfalak mögött zajlottak, különösen megbotránkoztatta a nyelvészközösséget Jean Berko Gleason tweetje, amit még a webshop nyitásának napján posztolt, és amelyben arról ír, hogy szerzői jog védi és védjegyoltalom alatt is áll a wug képmása, és sajnálja, hogy a Lingthusiasm készítői nem kérték az engedélyét annak használatára.

Az ügy megítélése nem volt egyértelmű: voltak, akik túlzónak találták Gleason agresszív védekezését egy kitalált állat miatt, mások viszont úgy értelmezték a helyzetet, hogy valakik pénzt akarnak keresni egy szegény idős asszony kárára. Gleasont a pszicholingvisztika talán legismertebb alakja, a botrányai miatt a Twitteren nem igazán kedvelt kognitív pszichológus, Steven Pinker is védelmébe vette. Egy kommentelő szerint azonban önmagában visszataszító, hogy valaki levédeti a saját kutatásának kulcsszavait, szellemi tulajdonnak bélyegezve azt, miközben a tudomány alapelve a megismételhetőség.

Szeptember 17-én Gleason újabb tweettel jelentkezett, ezúttal viszont már azt állította, hogy hónapokkal korábban megkeresték őt a podcast készítői egy lincencelési ajánlattal, amit ő nagyon jó ötletnek tartott, de aztán eltűntek, és „az ügyvédjük véleményére alapozva” most azt állítják, hogy semmilyen jogi védelem alatt nem állnak a wugok. Az áruk forgalomba hozását agresszív támadásnak értékelte, és a száraz jogi szövegek helyett ezúttal az érzelmekre is játszott, például „a szívemnek oly kedves kis lény” fordulattal, és ha nem oldódik meg a helyzet a kedve szerint, várhatóan a további jogi lépésektől sem ijed meg.

A Lingthusiasm oldalán ezután tették közzé a teljes háttérsztorit, az ügyvédi leveleket és az emailek tartalmát, a nyelvész-Twitter pedig kollektív gyászba fordult: az eredeti wug-teszt többi kitalált figurájának részvételével virtuális temetést tartottak a wugnak, Gleason szakmai és szellemi örökségén kezdtek vitázni, és a wug helyett új nyelvészkabala keresését kezdeményezték.

Azóta sem Gleason, sem a Lingthusiasm nem kommentálta az ügyet, de ha másra nem is volt jó a felhajtás, egy kicsit főszerepbe került a tudományágak között elnyomott pszicholingvisztika, és egészséges vita alakult ki arról, hogy mit jelent a szerzői jog vagy a védjegyoltalom. És még az is lehet, hogy a kis kék madár is túléli a balhét.

Forrás: Twitter / notnaughtknot

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: