Ahogy terjed a járvány az emberek között, úgy jelennek meg a vadállatok a világ városaiban
Az urbanizáció terjeszkedésével az elmúlt években, évtizedekben egyre több nem háziasított állat kezdett emberközelben élni. A városi vadvilág alkalmazkodott a forgalomhoz, a zajhoz és az emberek életmódjához. A COVID-19-járvány miatt foganatosított karanténintézkedések napok alatt változtatták meg a korábbi viszonyokat. A városok részleges vagy teljes leállásával a vadvilág szokásai is megváltoztak.
Becky Thomas brit ökológus a Conversationben számolt be arról az egyre több városlakó által tapasztalt jelenségről, hogy az elnéptelenedett utcákat és tereket kezdik maguknak felfedezni a korábban ilyesmire nem vetemedő vadállatok. A közösségi oldalakon gombamód szaporodnak az alábbi Twitter-bejegyzéshez hasonló tudósítások: Barcelonában vaddisznók flangálnak, San Franciscóban prérifarkas pózol, Thaiföldön pedig majmok bandáznak.
Thomas szerint sokaknak úgy tűnhet, hogy a természet pár hét alatt elkezdte visszahódítani a városi területeket, de igazából ez még nem történt meg. Az állatvilág hallhatóságának és láthatóságának oka elsősorban az alapjáraton rendkívül magas városi zajszint, valamint a forgalom drasztikus csökkenése, ezt a képzetet tovább erősíti a tavasszal amúgy is élénk párkeresési és -választási zsongás. Az ökológus szerint kétségtelen ugyanakkor, hogy a korábban rejtőzködő életmódot folytató fajok kevésbé óvatosak, ha tehetik egyre bátrabban merészkednek be táplálékot keresve az addig messziről elkerült területekre is.
Állati számítás
Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvívője szerint különösebb jóstehetség nélkül kijelenthető, hogy a közösségi oldalak egyik fő slágere a következő hetekben a városi vadvilág lesz. A különféle szigorszintű karanténokba kényszerülő emberek felfedezik közvetlen környezetüket, amely a visszafogottabb emberi aktivitás miatt kétségtelenül kedvezőbb feltételeket nyújthat az állatvilágnak.
„A természetben fontos a matek, az állatok kalkulálnak azzal, hogy egy adott környezetben mire számíthatnak. Minden faj kerüli az emberekkel való találkozást, de ha tartósabban kezd csökkenni az interakciók száma és ezt meg is tapasztalják, akkor még a félénkebb őzek, szarvasok, sünök is felbátorodnak, nemhogy az olyan kifejezetten vakmerő fajok, mint a vaddisznók, a rókák vagy a dolmányos varjak” – mondta a Qubitnek Orbán.
Az MME szóvivője szerint a magyar településeken ugyan még nem kell számítani nagyobb ragadozók megjelenésére, de az indiai szubkontinensen, Észak-Amerikában vagy akár Romániában, ahol jelentősebb nagymacska-, farkas-, illetve medveállományok élnek, már sokkal valószínűbb a nem várt találkozás.
Az etológusok már több évtizede felfigyeltek például arra, hogy Indiában a leopárdok egy része urbanizált vadászterületet választott. A vadonban is éjszakai életmódot folytató ragadozók a nagyobb rágcsálókra és a haszonállatokra specializálják magukat, az embert pedig rigorózusan kerülik. Nagy ritkán persze előfordul az alábbi képen megörökített találkozás, amely során fellángol a kölcsönös agresszió, de részsikerei ellenére mindig a nagymacska húzza a rövidebbet.
Átmeneti vagy tartós változások?
Evolúciós szabály, hogy az állatok optimalizálják erőforrásaikat, magyarán, ha tehetik, a legkevesebb energiabefektetéssel járó táplálékszerzési stratégiát választják. Márpedig az urbanizált környezet terített asztalt kínál nekik. A különféle szigorral, de mégiscsak betartott és betartatott karantén idején, amikor az emberek aktivitása csökken, a táplék után kutató állatok még inkább láthatóvá válnak.
Az állatvilág rendkívül gyorsan képes az átmeneti adaptációra, de ez nem feltétlenül jelent tartós viselkedésbeli változást, mondja Orbán. A parkokban, családi házas övezetekben fészkelő urbanizált madárvilág vizsgálata azt mutatja ugyan, hogy a fészkelési szezon elején a városlakó énekes madarak vidéki fajtársaiknál decibelekben mérhetően hangosabban keresik párjukat, illetve őrzik területüket. Az urbanizált denevéreknél is megfigyelt jelenség oka az etológusok szerint egyértelműen a városok zajszennyezettsége.
A fajok élőhely alapján eltérő viselkedése nemzedékek során át kialakult adaptáció, a táplálékszerzési stratégiák azonban rövidebb távon változnak meg. Orbán szerint a városlakóktól kunyeráló parlagi galambok is képesek más élelemforrás után nézni, ha éppen nincs ember, aki etesse őket. Ahogy a fényes nappal rágcsálók után cserkelő vörös róka sem esik kétségbe, ha a parkok újra megtelnek sütkérező polgárokkal, mert akkor visszatér a lopakodó üzemmódba.
Kapcsolódó korábbi cikkeink: