Szexuális étvágyunk megváltozott, mentális jóllétünk romlott a világjárvány alatt

Nincsen túlélhető és fenntartható jövőnk tudomány nélkül, ahogy nekünk sincsen nélkületek. Támogasd a Qubit munkáját!

Egy jelenleg is zajló ausztrál kutatás a világ több országában is szeretné felmérni, hogyan hat a párkapcsolatokra és az intimitásra a COVID-19 világjárvány, illetve a miatta bevezetett korlátozások. A világjárvány okozta társadalmi, egészségügyi és jogi változások hatásait több kutatás is vizsgálta már: fókuszba került többek között a párkapcsolatok minősége, stabilitása, az emberek szexuális viselkedésében tapasztalható változások, illetve a párkapcsolati erőszak kérdése is.

A távolságtartás a szerelmesek helyzetét is megnehezíti 

Egy Kínában folytatott kutatás kifejezetten a 15-35 éves korosztályhoz tartozó fiatalok szexuális életének megváltozott aspektusaira koncentrált, ideértve a párok által megtapasztalt szexuális kielégülési formákra, az önkielégítésre, a pornófogyasztásra és az óvszerhasználatra vonatkozó információkat (Li et al., 2020). Emellett a kutatás röviden kitért a terhesgondozással, a terhességmegszakítással és a HIV-fertőzöttséggel kapcsolatos egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés nehézségeire is. A 20 kérdésből álló kérdőívet kitöltők közül a kutatók kifejezetten azokat a Kínában élő, heteroszexuális válaszadókat (n=967) vizsgálták, akik a kérdőív kitöltését megelőző fél évben legalább egyszer penetratív (vaginális vagy anális) szexben vettek részt. A kutatás egyik fő megállapítása, hogy a kínai fiatalok szexuális vágya és a szexuális aktusok száma csökkent a COVID-19 járvány miatt. Ezzel együtt csökkent a kockázatos és az alkohol által befolyásolt szexuális együttlétek száma, viszont nőtt a maszturbáció és a pornóhasználat gyakorisága. A kutatók úgy vélik, hogy ezekhez a változásokhoz hozzájárult, hogy a járvány idején sok fiatal visszaköltözött a szüleihez, illetve a kijárási korlátozások miatt nem tudtak találkozni szerelmükkel, szexuális partnerükkel vagy partnereikkel. 

A párkapcsolati erőszak áldozatai nehezebben jutnak segítséghez

Nemzetközi és hazai civil szervezetek is arra hívták fel a figyelmet, hogy a világjárvány miatt bevezetett hatósági korlátozások (például karantén, kötelező távolságtartás) és az áldozatsegítő, valamint az egészségügyi szolgáltatásokhoz való korlátozott hozzáférés felerősítheti a párkapcsolati, illetve családon belüli erőszak valószínűségét.  

Egy új vizsgálatban – ahol a kutatók olyan 2020 májusa előtti tudományos publikációkat vizsgáltak a PubMed adatbázisban, melyek tartalmazták mind az intim partner-erőszak vagy párkapcsolati erőszak, mind a kockázati tényezők kifejezéseket – a párkapcsolati erőszakot egy intim párkapcsolat keretein belül megvalósuló fizikai, szexuális vagy pszichológiai abúzusként határozták meg (Moreira – Pinto da Costa, 2020). Az adatbázisból kiválasztott cikkekből a kutatók megállapították, hogy különböző kockázati tényezők különféle – például egyéni, párkapcsolati, közösségi és társadalmi – szinteken befolyásolhatják a párkapcsolati erőszak előfordulásának esélyét. Egyéni szinten az áldozattá válásban kockázati tényezővé válhat a kor, a kisebbségi csoporthoz tartozás, a kiszolgáltatott gazdasági-társadalmi státusz vagy az iskolázottsági szint, míg az elkövetővé válásban kockázati tényező lehet a személyiség- és más mentális zavarokkal való küzdelem, valamint az alkohol- és szerhasználat. Ugyanakkor a kutatók kiemelték, hogy a párkapcsolati erőszak kialakulása az egyéni tényezőkhöz képest erőteljesebben kapcsolódik társadalmi és kulturális normákhoz, különösen az adott társadalomra jellemző merev nemiszerep-elvárásokhoz és az erőszakos konfliktusmegoldási eszközök általános elfogadottságához. A világjárvány és az ehhez kapcsolódó intézkedések csökkentették az erőszak áldozatainak hozzáférését az áldozatsegítő és egészségügyi ellátásokhoz, valamint a fertőzéstől való félelem meg is gátolhatta ezen szolgáltatások igénybevételét. Ilyen körülmények között a bántalmazók új stratégiát alkalmazhattak az abúzus során: például az áldozatukat hibáztatták a megbetegedésekért, megtagadva tőle az egészségvédelmi eszközök (kézfertőtlenítő, szappan) használatát és az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést, vagy éppen (például direkt ráköhögve) szándékos megfertőzéssel fenyegették őt. 

Emellett a karantén és a kijárási korlátozások olyan környezetet teremtettek, ahol jelentősen megnövekedett az áldozat és a bántalmazó összezártsága, így nőtt az áldozat felett gyakorolt kontroll, és csökkent, illetve a bántalmazó által könnyebben ellenőrizhető online térbe terelődött az áldozat társas élete, ahonnan támogatást remélhetett volna. A kutatók végső megállapítása az volt, hogy azokban a helyzetekben fordult elő gyakrabban párkapcsolati erőszak, amelyek növelték a stresszt az ellenőrzésen, elszigetelésen és manipuláción alapuló párkapcsolati dinamikában. Ehhez járulhat hozzá a segítségtől és az ellátásoktól való megfosztottság is. A párkapcsolati erőszak által okozott ártalmak csökkentésével és megelőzésével kapcsolatban a kutatók a társadalmi, egészségügyi és jogi fellépés összehangolásának a fontosságára helyezték a hangsúlyt: szükség lenne például a közösségi médiában figyelemfelhívó vagy indirekt – a bántalmazó számára nem egyértelmű – módon segítséget kínáló kezdeményezésekre, az egészségügyi és mentálhigiénés dolgozók részéről a korai figyelmeztető jelek felismerési képességének kialakítására, valamint a jogalkotók részéről a hatékony áldozatvédelmi lehetőségekhez való hozzáférés biztosítására.

Nagyobb a lebukás esélye?

Több korábbi kutatás is beszámolt már arról, hogy a házasságok közel negyedében előfordul, hogy a házastársak megcsalják egymást (Allen et al., 2005; Laumann et al., 1994). A válások első számú okaként szolgáló megcsalás negatív hatásait, amelyek érinthetik egyaránt a megcsalt és a megcsaló partnert, a párkapcsolatot és a gyerekeket is, tovább erősítheti a koronavírus-járvány. Egy friss kutatás szerint a járvány okozta fokozott stressz miatt a korábbiakhoz képest nagyobb a megcsalások kiderülésének az esélye (Coop Gordon – Mitchell, 2020). A kutatási eredmények szerint a COVID-19 megbetegedések visszaszorítását célzó korlátozó intézkedések megritkították a személyes találkozásokat, ugyanakkor jelentősen megnövelték a virtuális légyottok számát és az online ismerkedési lehetőségeket. A Kinsey Institute jelenleg is zajló vizsgálata arra is fényt derített, hogy a világjárvány alatt a résztvevők 20 százaléka egy, közel fele pedig több exét is felkereste – és a stabil párkapcsolatban élők 13 százaléka is így tett (Lehmiller et al., 2020). Az online ismerkedés és az expartnerekkel való kapcsolatfelvétel mögött is több ok is állhatott: egyszerű beszélgetési szándék, érzelmi megerősítés vagy kalandkeresés éppúgy, mint az unalom vagy a magányosság érzete. A világjárvány által okozott gazdasági, mentális és esetenként egészségügyi nehézségek mellett a megcsalás tényének felfedezése újabb megterhelést jelenthet a pároknak, ami konfliktusokhoz, agresszív viselkedésformákhoz és akár párkapcsolati erőszak kialakulásához is vezethet.

A kutatási eredmények szerint a megcsalás tapasztalatát követő felépülést is hátráltathatja a pandémia. A világjárvány és a megcsalás együttes hatására ugyanis megnövekedhet a szorongás és ezzel együtt a szexuális vágy is, ami megnehezítheti az emberek számára érzelmeik kordában tartását. Az összezártság miatti folyamatos kommunikációs kényszer tovább gátolhatja a megcsalás feldolgozását, mivel a felek olyan szempontból is kényszerhelyzetbe kerülnek, hogy nincs lehetőségük egymástól elvonulva feldolgozni a saját érzéseiket. Az összezártsághoz társulhat a magánszféra hiánya is, ami különösen gyerekes pároknál okozhat nehézséget, amikor például a megcsaláshoz kapcsolódó erős negatív érzelmek feltörésével a gyerekek előtt kell a sérült feleknek megküzdeniük. A kutatók több ajánlást is megfogalmaznak ezen nehézségek kezelésére és a bizalomépítésre, például megbeszélt idő elkülönítésével (amikor a partnerek átbeszélhetik a megcsalást), a magánszféra biztosításával (például a gyerekekkel közös térből való elvonulással egy külön szobába vagy séta, esetleg kocsikázás által), valamint terápia igénybevételével.

Hogyan menthetjük meg a párkapcsolatainkat?

Egy friss amerikai kutatás a COVID-19 világjárvány párkapcsolatokra gyakorolt lehetséges hatásait a külső stresszfaktorokat erősítő hatások közé sorolja egy olyan modellben, ami többféle stresszforrást különböztet meg (Pietromonaco – Overall, 2020). A többek között gazdasági veszteséggel, a munkahely esetleges elvesztésével, a háztartási és a gondoskodási munkák terhének növekedésével, valamint a társadalmi elszigeteltséggel fenyegető COVID-19-specifikus stresszhatásokhoz nagy eséllyel hozzáadódhatnak a partnerkapcsolatot a pandémiát megelőzően is jellemző (például a társadalmi helyzetből vagy kisebbségi háttérből adódó) sérülékenységek és az egyéni sérülékenységet befolyásoló tényezők (például kötődési stílus, mentális egészség, korábbi traumák) is. A felsorolt tényezők és a párkapcsolat belső működése együttesen határozhatják meg a párkapcsolat minőségét és ebből fakadóan annak stabilitását. A járvány tekintetében a korábbi természeti katasztrófák tapasztalataiból kiindulva a kutatók szerint a pároknak előre nehezen kiszámítható időtartamú és viszonylag hosszadalmas felépülést feltételező folyamatra kell felkészülniük. A kutatók arra jutottak, hogy a különböző faktorokra reagáló és annak megfelelő támogatást érdemest nyújtani a pároknak, ugyanis míg egyes párok kevésbé sérülékenyek és könnyebben megküzdenek a kihívásokkal, másoknak nagy segítséget jelenthetnének a célzott támogató intézkedések például a társadalmi-gazdasági vagy éppen szülői státuszukkal, esetleg a korukkal kapcsolatos, illetve kisebbségi vagy etnikai hátterükkel összefüggő sérülékenységeik kezelésében. Az ugyanis világosan látható, hogy a pénzügyi nehézségekkel küzdők, az etnikai vagy más kisebbségi csoportok tagjai, a gyerekgondozási feladatokat és a fizetett munkájukat párhuzamosan ellátó szülők, valamint a 65 év felettiek fokozott stresszhatásoknak vannak kitéve, mely hatásokat azonban különböző társadalompolitikai beavatkozásokkal enyhíteni lehetne.

***

Ön mit tapasztal: hogyan hatott, illetve hogyan hat a világjárvány a szerelmi életére, a párkapcsolatára, a mentális jóllétére és az ismerkedési szokásaira? Amennyiben szívesen megosztaná a saját tapasztalatait, vegyen részt a University of Sydney által indított nemzetközi vizsgálatban, és töltse ki a „Kapcsolatok COVID-19 idején” című kutatás magyar nyelvű anonim kérdőívét. A kitöltéshez szükséges idő mindössze 15-20 perc.

Hivatkozott források

Allen, E. S., Atkins, D. C., Baucom, D. H., Snyder, D. K., Gordon, K. C., & Glass, S. P. (2005) Intrapersonal, Interpersonal, and Contextual Factors in Engaging in and Responding to Extramarital Involvement. Clinical Psychology: Science and Practice, 12(2), 101– 130. 

Coop Gordon, K., & Mitchell, E.A. (2020) Infidelity in the Time of COVID-19. Family Process 59 (3) 956-966. 

Laumann, E. O., Gagnon, J. H., Michael, R. T., & Michaels, S. (1994). The social organization of sexuality: Sexual practices in the United States. Chicago, IL: University of Chicago Press.

Lehmiller, J.L., Garcia, J.R., Gesselman, A.N., & Mark, K.P. (2020). Less sex, but more sexual diversity: Changes in sexual behavior during the COVID-19 coronavirus pandemic. Leisure Sciences.

Li, G., Tang, D., Song B.  et al. (2020) Impact of the COVID-19 Pandemic on Partner Relationships and Sexual and Reproductive Health: Cross-Sectional, Online Survey Study, Journal of Medical Internet Research 22 (8): e20961.

Moreira, D.N., & Pinto da Costa, M. (2020) The impact of the Covid-19 pandemic in the precipitation of intimate partner violence, International Journal of Law and Psychiatry 71 (July–August 2020) 

Pietromonaco, P.R., & Overall, N.C. (2020) Applying Relationship Science to Evaluate How the COVID-19 Pandemic May Impact Couples’ Relationship. American Psychologist. Advance online publication.

A cikk szerzői:  Takács Judit szociológus, az MTA doktora, tudományos tanácsadó az (MTA Kiváló Kutatóhely) Társadalomtudományi Kutatóközpontban. Sipos Alexandra tudományos segédmunkatárs (Társadalomtudomány Kutatóközpont, Szociológia Intézet), doktorjelölt (ELTE Társadalomtudományi Kar, Szociológia Doktori Iskola). 

Ha tetszik, amit csinálunk, ha te is fontosnak tartod, hogy magyar nyelven legyen egy okos és közérthető lap, ami nem a politikai barikádok csatazajáról tudósít, hanem a ránk váró – bátran mondjuk ki, ez az év is megmutatta, mennyire nem túlzás ez – civilizációs kihívásokkal foglalkozik, ami fel meri tenni a jövőnkkel kapcsolatos igazi kérdéseket, és meg is mutatja a modern tudomány válaszait mindezekre, nos ha ez szerinted is olyan égetően fontos, ahogy mi gondoljuk: heroikus munkát végző hat újságíróval, sok tucatnyi kutatóval és csak egy egészen kicsi kiadóval a hátunk mögött, akkor támogasd a munkánkat rendszeresen – számít a segítséged!


Kapcsolódó cikkek a Qubiten: