Szexuális étvágyunk megváltozott, mentális jóllétünk romlott a világjárvány alatt

A Qubit a szabad és tájékozott magyar nyilvánosságért dolgozik. Segítsd a munkánkat!

Egy jelenleg is zajló ausztrál kutatás a világ több országában is szeretné felmérni, hogyan hat a párkapcsolatokra és az intimitásra a COVID-19 világjárvány, illetve a miatta bevezetett korlátozások. A világjárvány okozta társadalmi, egészségügyi és jogi változások hatásait több kutatás is vizsgálta már: fókuszba került többek között a párkapcsolatok minősége, stabilitása, az emberek szexuális viselkedésében tapasztalható változások, illetve a párkapcsolati erőszak kérdése is.

A távolságtartás a szerelmesek helyzetét is megnehezíti 

Egy Kínában folytatott kutatás kifejezetten a 15-35 éves korosztályhoz tartozó fiatalok szexuális életének megváltozott aspektusaira koncentrált, ideértve a párok által megtapasztalt szexuális kielégülési formákra, az önkielégítésre, a pornófogyasztásra és az óvszerhasználatra vonatkozó információkat (Li et al., 2020). Emellett a kutatás röviden kitért a terhesgondozással, a terhességmegszakítással és a HIV-fertőzöttséggel kapcsolatos egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés nehézségeire is. A 20 kérdésből álló kérdőívet kitöltők közül a kutatók kifejezetten azokat a Kínában élő, heteroszexuális válaszadókat (n=967) vizsgálták, akik a kérdőív kitöltését megelőző fél évben legalább egyszer penetratív (vaginális vagy anális) szexben vettek részt. A kutatás egyik fő megállapítása, hogy a kínai fiatalok szexuális vágya és a szexuális aktusok száma csökkent a COVID-19 járvány miatt. Ezzel együtt csökkent a kockázatos és az alkohol által befolyásolt szexuális együttlétek száma, viszont nőtt a maszturbáció és a pornóhasználat gyakorisága. A kutatók úgy vélik, hogy ezekhez a változásokhoz hozzájárult, hogy a járvány idején sok fiatal visszaköltözött a szüleihez, illetve a kijárási korlátozások miatt nem tudtak találkozni szerelmükkel, szexuális partnerükkel vagy partnereikkel. 

A párkapcsolati erőszak áldozatai nehezebben jutnak segítséghez

Nemzetközi és hazai civil szervezetek is arra hívták fel a figyelmet, hogy a világjárvány miatt bevezetett hatósági korlátozások (például karantén, kötelező távolságtartás) és az áldozatsegítő, valamint az egészségügyi szolgáltatásokhoz való korlátozott hozzáférés felerősítheti a párkapcsolati, illetve családon belüli erőszak valószínűségét.  

Egy új vizsgálatban – ahol a kutatók olyan 2020 májusa előtti tudományos publikációkat vizsgáltak a PubMed adatbázisban, melyek tartalmazták mind az intim partner-erőszak vagy párkapcsolati erőszak, mind a kockázati tényezők kifejezéseket – a párkapcsolati erőszakot egy intim párkapcsolat keretein belül megvalósuló fizikai, szexuális vagy pszichológiai abúzusként határozták meg (Moreira – Pinto da Costa, 2020). Az adatbázisból kiválasztott cikkekből a kutatók megállapították, hogy különböző kockázati tényezők különféle – például egyéni, párkapcsolati, közösségi és társadalmi – szinteken befolyásolhatják a párkapcsolati erőszak előfordulásának esélyét. Egyéni szinten az áldozattá válásban kockázati tényezővé válhat a kor, a kisebbségi csoporthoz tartozás, a kiszolgáltatott gazdasági-társadalmi státusz vagy az iskolázottsági szint, míg az elkövetővé válásban kockázati tényező lehet a személyiség- és más mentális zavarokkal való küzdelem, valamint az alkohol- és szerhasználat. Ugyanakkor a kutatók kiemelték, hogy a párkapcsolati erőszak kialakulása az egyéni tényezőkhöz képest erőteljesebben kapcsolódik társadalmi és kulturális normákhoz, különösen az adott társadalomra jellemző merev nemiszerep-elvárásokhoz és az erőszakos konfliktusmegoldási eszközök általános elfogadottságához. A világjárvány és az ehhez kapcsolódó intézkedések csökkentették az erőszak áldozatainak hozzáférését az áldozatsegítő és egészségügyi ellátásokhoz, valamint a fertőzéstől való félelem meg is gátolhatta ezen szolgáltatások igénybevételét. Ilyen körülmények között a bántalmazók új stratégiát alkalmazhattak az abúzus során: például az áldozatukat hibáztatták a megbetegedésekért, megtagadva tőle az egészségvédelmi eszközök (kézfertőtlenítő, szappan) használatát és az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést, vagy éppen (például direkt ráköhögve) szándékos megfertőzéssel fenyegették őt. 

Emellett a karantén és a kijárási korlátozások olyan környezetet teremtettek, ahol jelentősen megnövekedett az áldozat és a bántalmazó összezártsága, így nőtt az áldozat felett gyakorolt kontroll, és csökkent, illetve a bántalmazó által könnyebben ellenőrizhető online térbe terelődött az áldozat társas élete, ahonnan támogatást remélhetett volna. A kutatók végső megállapítása az volt, hogy azokban a helyzetekben fordult elő gyakrabban párkapcsolati erőszak, amelyek növelték a stresszt az ellenőrzésen, elszigetelésen és manipuláción alapuló párkapcsolati dinamikában. Ehhez járulhat hozzá a segítségtől és az ellátásoktól való megfosztottság is. A párkapcsolati erőszak által okozott ártalmak csökkentésével és megelőzésével kapcsolatban a kutatók a társadalmi, egészségügyi és jogi fellépés összehangolásának a fontosságára helyezték a hangsúlyt: szükség lenne például a közösségi médiában figyelemfelhívó vagy indirekt – a bántalmazó számára nem egyértelmű – módon segítséget kínáló kezdeményezésekre, az egészségügyi és mentálhigiénés dolgozók részéről a korai figyelmeztető jelek felismerési képességének kialakítására, valamint a jogalkotók részéről a hatékony áldozatvédelmi lehetőségekhez való hozzáférés biztosítására.

Nagyobb a lebukás esélye?

Több korábbi kutatás is beszámolt már arról, hogy a házasságok közel negyedében előfordul, hogy a házastársak megcsalják egymást (Allen et al., 2005; Laumann et al., 1994). A válások első számú okaként szolgáló megcsalás negatív hatásait, amelyek érinthetik egyaránt a megcsalt és a megcsaló partnert, a párkapcsolatot és a gyerekeket is, tovább erősítheti a koronavírus-járvány. Egy friss kutatás szerint a járvány okozta fokozott stressz miatt a korábbiakhoz képest nagyobb a megcsalások kiderülésének az esélye (Coop Gordon – Mitchell, 2020). A kutatási eredmények szerint a COVID-19 megbetegedések visszaszorítását célzó korlátozó intézkedések megritkították a személyes találkozásokat, ugyanakkor jelentősen megnövelték a virtuális légyottok számát és az online ismerkedési lehetőségeket. A Kinsey Institute jelenleg is zajló vizsgálata arra is fényt derített, hogy a világjárvány alatt a résztvevők egyötöde egy, közel 10 százalékuk pedig több exét is felkereste – és a stabil párkapcsolatban élők 13 százaléka is így tett (Lehmiller et al., 2020). Az online ismerkedés és az expartnerekkel való kapcsolatfelvétel mögött is több ok is állhatott: egyszerű beszélgetési szándék, érzelmi megerősítés vagy kalandkeresés éppúgy, mint az unalom vagy a magányosság érzete. A világjárvány által okozott gazdasági, mentális és esetenként egészségügyi nehézségek mellett a megcsalás tényének felfedezése újabb megterhelést jelenthet a pároknak, ami konfliktusokhoz, agresszív viselkedésformákhoz és akár párkapcsolati erőszak kialakulásához is vezethet.

A kutatási eredmények szerint a megcsalás tapasztalatát követő felépülést is hátráltathatja a pandémia. A világjárvány és a megcsalás együttes hatására ugyanis megnövekedhet a szorongás és ezzel együtt a szexuális vágy is, ami megnehezítheti az emberek számára érzelmeik kordában tartását. Az összezártság miatti folyamatos kommunikációs kényszer tovább gátolhatja a megcsalás feldolgozását, mivel a felek olyan szempontból is kényszerhelyzetbe kerülnek, hogy nincs lehetőségük egymástól elvonulva feldolgozni a saját érzéseiket. Az összezártsághoz társulhat a magánszféra hiánya is, ami különösen gyerekes pároknál okozhat nehézséget, amikor például a megcsaláshoz kapcsolódó erős negatív érzelmek feltörésével a gyerekek előtt kell a sérült feleknek megküzdeniük. A kutatók több ajánlást is megfogalmaznak ezen nehézségek kezelésére és a bizalomépítésre, például megbeszélt idő elkülönítésével (amikor a partnerek átbeszélhetik a megcsalást), a magánszféra biztosításával (például a gyerekekkel közös térből való elvonulással egy külön szobába vagy séta, esetleg kocsikázás által), valamint terápia igénybevételével.

Hogyan menthetjük meg a párkapcsolatainkat?

Egy friss amerikai kutatás a COVID-19 világjárvány párkapcsolatokra gyakorolt lehetséges hatásait a külső stresszfaktorokat erősítő hatások közé sorolja egy olyan modellben, ami többféle stresszforrást különböztet meg (Pietromonaco – Overall, 2020). A többek között gazdasági veszteséggel, a munkahely esetleges elvesztésével, a háztartási és a gondoskodási munkák terhének növekedésével, valamint a társadalmi elszigeteltséggel fenyegető COVID-19-specifikus stresszhatásokhoz nagy eséllyel hozzáadódhatnak a partnerkapcsolatot a pandémiát megelőzően is jellemző (például a társadalmi helyzetből vagy kisebbségi háttérből adódó) sérülékenységek és az egyéni sérülékenységet befolyásoló tényezők (például kötődési stílus, mentális egészség, korábbi traumák) is. A felsorolt tényezők és a párkapcsolat belső működése együttesen határozhatják meg a párkapcsolat minőségét és ebből fakadóan annak stabilitását. A járvány tekintetében a korábbi természeti katasztrófák tapasztalataiból kiindulva a kutatók szerint a pároknak előre nehezen kiszámítható időtartamú és viszonylag hosszadalmas felépülést feltételező folyamatra kell felkészülniük. A kutatók arra jutottak, hogy a különböző faktorokra reagáló és annak megfelelő támogatást érdemest nyújtani a pároknak, ugyanis míg egyes párok kevésbé sérülékenyek és könnyebben megküzdenek a kihívásokkal, másoknak nagy segítséget jelenthetnének a célzott támogató intézkedések például a társadalmi-gazdasági vagy éppen szülői státuszukkal, esetleg a korukkal kapcsolatos, illetve kisebbségi vagy etnikai hátterükkel összefüggő sérülékenységeik kezelésében. Az ugyanis világosan látható, hogy a pénzügyi nehézségekkel küzdők, az etnikai vagy más kisebbségi csoportok tagjai, a gyerekgondozási feladatokat és a fizetett munkájukat párhuzamosan ellátó szülők, valamint a 65 év felettiek fokozott stresszhatásoknak vannak kitéve, mely hatásokat azonban különböző társadalompolitikai beavatkozásokkal enyhíteni lehetne.

***

Ön mit tapasztal: hogyan hatott, illetve hogyan hat a világjárvány a szerelmi életére, a párkapcsolatára, a mentális jóllétére és az ismerkedési szokásaira? Amennyiben szívesen megosztaná a saját tapasztalatait, vegyen részt a University of Sydney által indított nemzetközi vizsgálatban, és töltse ki a „Kapcsolatok COVID-19 idején” című kutatás magyar nyelvű anonim kérdőívét. A kitöltéshez szükséges idő mindössze 15-20 perc.

Hivatkozott források

Allen, E. S., Atkins, D. C., Baucom, D. H., Snyder, D. K., Gordon, K. C., & Glass, S. P. (2005) Intrapersonal, Interpersonal, and Contextual Factors in Engaging in and Responding to Extramarital Involvement. Clinical Psychology: Science and Practice, 12(2), 101– 130. 

Coop Gordon, K., & Mitchell, E.A. (2020) Infidelity in the Time of COVID-19. Family Process 59 (3) 956-966. 

Laumann, E. O., Gagnon, J. H., Michael, R. T., & Michaels, S. (1994). The social organization of sexuality: Sexual practices in the United States. Chicago, IL: University of Chicago Press.

Lehmiller, J.L., Garcia, J.R., Gesselman, A.N., & Mark, K.P. (2020). Less sex, but more sexual diversity: Changes in sexual behavior during the COVID-19 coronavirus pandemic. Leisure Sciences.

Li, G., Tang, D., Song B.  et al. (2020) Impact of the COVID-19 Pandemic on Partner Relationships and Sexual and Reproductive Health: Cross-Sectional, Online Survey Study, Journal of Medical Internet Research 22 (8): e20961.

Moreira, D.N., & Pinto da Costa, M. (2020) The impact of the Covid-19 pandemic in the precipitation of intimate partner violence, International Journal of Law and Psychiatry 71 (July–August 2020) 

Pietromonaco, P.R., & Overall, N.C. (2020) Applying Relationship Science to Evaluate How the COVID-19 Pandemic May Impact Couples’ Relationship. American Psychologist. Advance online publication.

A cikk szerzői:  Takács Judit szociológus, az MTA doktora, tudományos tanácsadó az (MTA Kiváló Kutatóhely) Társadalomtudományi Kutatóközpontban. Sipos Alexandra tudományos segédmunkatárs (Társadalomtudomány Kutatóközpont, Szociológia Intézet), doktorjelölt (ELTE Társadalomtudományi Kar, Szociológia Doktori Iskola). 

A Qubit szerkesztősége azért dolgozik, hogy a magyar nyilvánosság hiteles, alapos és közérthető tudományos ismeretekhez jusson. Tesszük ezt politikamentesen, közszolgálati hevülettel, száznál több kutató és tudós bevonásával. Égető kérdések, dermesztő válságok és zavaros álhírek sűrűjében igyekszünk tartani a fáklyát immár havi bő hétszázezer olvasónknak. Cikkeink ingyen olvashatók, de nem ingyen készülnek. Segítsd a munkánkat!


Kapcsolódó cikkek a Qubiten: