Nem Joe Biden, hanem mindannyiunk fellépése jelenti a megoldást a klímaválságra

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

A frissen amerikai elnökké választott Joe Bidenre, a megújuló energiaforrások forradalmára, a társadalmi mozgalmak kényszerítő erejére, és tulajdonképpen mindannyiunkra szükség van ahhoz, hogy még 50 év múlva is élhető bolygót hagyjunk magunk mögött. A demokrata elnökjelölt megválasztása azonban optimizmusra ad okot, mivel az új adminisztráció hivatalba lépése olyan klímapolitikai fordulatot jelent, aminek köszönhetően a Biden-adminisztráció minden korábbi amerikai kormányzatnál komolyabban veszi a klímaválság kihívásait. 

Ez volt a konklúziója a Qubit, az Energiaklub és a TRIP hajó Energiahajó nevű közös rendezvénysorozata harmadik, a koronavírus miatt online folytatott beszélgetésének, amelyen Bart István, a Klímastratégia 2050 Intézet ügyvezető igazgatója és az Energiaklub elnökségi tagja, Fehér Zoltán politológus, amerikanista, a Fletcher School Stratégiai Tanulmányok Központjának tudományos főmunkatársa, valamint Szabo John, a CEU Környezeti Tudományok és Politika Tanszékének PhD-jelöltje beszélgettek arról, hogy vajon Biden oldja meg a klímaválságot, vagy a megújulók dübörgő forradalma. 

Biden színre lép

Fehér Zoltán belpolitikai és külpolitikai kontextusba helyezte a Joe Biden hivatalba lépése körüli klímapolitikai várakozásokat. Szerinte elnökként Biden a nagy vihart kavaró és mélyen megosztó elnökválasztási kampány után arra törekszik, hogy egyesítse az amerikai nemzetet, a külpolitikában pedig az új elnök eddigi nyilatkozatai alapján arra lehet számítani, hogy Biden igyekszik majd helyreállítani az Egyesült Államok vezető szerepét a világban, visszaépíteni a szétzilált szövetségesi kapcsolatokat és visszaállítani a  megtépázott multilateralizmus intézményét. 

A klímapolitika mindkét kontextusban helyet kap, sőt az eddigiektől eltérően a környezet ügyét Biden külpolitikai dimenzióval ruházza fel, és egyben az eddigieknél jóval kiemeltebben kezeli. Ezt jelzi a korábbi külügyminiszter és demokrata elnökjelölt, John Kerry kormányzati szintű, klímakoordinátori posztra - klímacárrá - való kinevezése és a környezetvédelem aspektusának összes szaktárcába való beemelése is.

Bart István klímastratéga, Fehér Zoltán amerikanista, Szabo John környezettudós, valamint Zsolt Melinda mint moderátor

Szabo elmondta: kíváncsian várja, hogy Biden hivatalba lépése mennyiben jelent majd visszatérést Barack Obama programjához és a normalitáshoz, és bízik benne, hogy Biden színre lépése a mostani rendszerhez és az Obama-érához képest is fordulatot jelent majd a klímapolitikában. Hozzátette, nagy kérdés, sikerül-e visszaépíteni az Egyesült Államoknak a legitimációját a nemzetközi térben, hogy a többi ország ténylegesen megbízható partnerként tekintsen rá. Azt is megfontolandó kérdésként vetette fel, hogy Biden gesztusai és kinevezései vajon mennyiben jeleznek strukturális változást az Egyesült Államok klímapolitikai megközelítésében, és hogy a Biden-érával együtt eljön-e vajon egyfajta szemléletbeli váltás is a környezet- és éghajlatpolitikában.

Meddig tart a csiki-csuki?

Bart István szerint Bidennel alapvető fordulat következhet be a nemzetközi klímapolitikában: egyrészt az Egyesült Államok már Biden hivatalba lépésének első napján visszalép a párizsi klímavédelmi egyezménybe, másrészt vezető szerepe ismételt felvállalásával remélhetőleg a világ többi országát is ambiciózusabb klímacélok elérésére ösztönzi majd. 

Ami a párizsi egyezményt illeti, a megállapodásban előírtak szerinti kibocsátási vállalások öt év után esedékes felülvizsgálata idén novemberben történt volna meg, ezt azonban a koronavírus miatt elhalasztották. Bart szerint ez nagy szerencse, hiszen így nem Donald Trump elnökségének végóráiban rendezték meg a COP26 klímacsúcsot, hanem jövőre már Biden állhat elő az Egyesült Államok vállalásaival. A demokrata elnökjelölt már programjában beharangozta a karbonsemlegesség elérését 2050-re, kérdés viszont, hogy 2030-ig milyen célokat vállal – például a COP26 klímacsúcson prezentálandó nemzeti hozzájárulás (nationally determined contribution) formájában, amelyet jövő nyárig kell megalkotnia. Ha Washington komoly vállalást mutat fel, az ahhoz is jó alap lehet, hogy számos szövetségesét, például az Egyesült Államoknál jóval több szén-dioxidot kibocsátó Ausztráliát is „belepofozza” egy ambiciózusabb célkitűzésbe.

Szabo szerint ugyanakkor félő, hogy a világ nem veszi komolyan a Fehér Ház fenyegetéseit, hiszen jelenleg egyfajta csiki-csuki helyzet áll fenn: Trump kilépett a klímaegyezményből, Biden belép, de mi van, ha négy év múlva megint republikánusok kerülnek hatalomra? Továbbra is kérdés, hogy hosszú távon mennyire lesznek hitelesek a most elfogadott törvények és klímaelhatározások a sorozatos drasztikus fordulatok fényében.

Két georgiai szenátori helyen múlhat a zöldítés beindítása

A beszélgetés résztvevői felhívták a figyelmet arra is, hogy bár az amerikai Képviselőház demokrata többségű marad, a törvényhozás felsőháza, a Szenátus erősen billeg. Izgalmas helyzet állhat elő, ugyanis január elejére újabb választást írtak ki két georgiai szenátori helyért, és ez eldöntheti, hogy a törvényhozás és a végrehajtás főbb tereinek mindegyike demokrata többségbe kerül-e. Ez a klímapolitikára is közvetlen hatással lesz, hiszen Fehér Zoltán szerint Biden sokkal könnyebben megvalósíthatja 2 ezer milliárd dolláros programját, ha a törvényhozásban kellő felhatalmazással rendelkezik mindehhez. 

(A beszélgetés teljes terjedelmében fentebb megnézhető, mobillal, ha a kérdéseket is szeretnéd látni, fordítsd oldalra a képernyőt, és klikkelj az f-ikonra.) 

Fehér hozzátette, hogy még ha sikerül is kellő támogatást szerezni a klímapolitikai programhoz, a demokraták közül a radikálisabb és progresszívebb tábor esetleg csalódni fog, mivel hozzájuk képest Biden és Kerry is sokkal mérsékeltebb álláspontot képvisel, sőt hátterükben mindketten kötődtek az energiaszektorhoz. Azzal együtt tehát, hogy Fehér a Trump-adminisztrációhoz képest jelentős fordulatra számít, hiszen a republikánus törvényhozók és a republikánus tábor nagy része erősen tagadja a klímaváltozás azon narratíváját, amelyet a tudomány alapján mindannyian elfogadunk, nem feltétlenül olyan klímapolitikai intézkedések születnek majd, amelyeket a klímával foglalkozó szakértők elvárnának. Sőt, Szabo szerint a demokraták között is vannak erőteljes szénrégiókat képviselő államok, például Virginia vagy Pennsylvania, és kérdés, hogy ők milyen kompromisszumokat tudnak kiharcolni szavazóbázisuk miatt, és náluk mennyire marad meg a párthűség.

Bart elmondta: ha a demokraták nem is szerzik meg a többséget a szenátusban, az elnöki jogkörben Biden sokat tud tenni a környezetért. Obama is ebben a helyzetben volt, a republikánus többségű Szenátus ellenében 2015-ben az 1974-es törvény végrehajtási rendelete formájában, nem túl demokratikus módon a Clean Power Plan keretében határozta el azt, hogy radikálisan csökkenti az Egyesült Államokban a szénfogyasztást. Ez az alapja annak, hogy az USA be tudta vállalni, hogy 2025-ig 26-28 százalékkal csökkenti szén-dioxid-kibocsátását. Hasonló módszert Biden is alkalmazhat: a szénipar már most is a szakadék szélén táncol, picit lehetne lökni rajta. És bár a módszer társadalmi feszültséget okoz, mégis ez a leghatékonyabb módja a kibocsátás csökkentésének.

Amerikai álmok a 21. században

A közpolitikai lépéseken túl Biden klímapolitikájának az olyan identitásképző eszközökkel is meg kell küzdenie, mint a nagy autók imádata és általában véve az amerikai autókultúra. Szabo szerint az Egyesült Államok egyfajta petrokultúra, és kérdés, hogy az amerikai lét minden szeletét átszövő, a függetlenséget jelentő autók és műanyagok hatékonyan kiiktathatóak-e politikai eszközökkel. Sikerülhet-e szexivé tenni az elektromos autókat például? Ez eddig csak a Teslának sikerült, de izgalmas lehet végignézni, mi történik a Ford F-150 platós kisteherautóval, amely 40 éve a legnépszerűbb jármű az USA-ban, és nemsokára piacra dobják az elektromos verzióját.

Fehér Zoltán hozzátette: az Egyesült Államok sok szempontból a legnagyobb ellentétek országa. Egyrészt történelmi szempontból a legnagyobb szennyező a világon, másrészt a zöld mozgalom és az elektromos autók szülőhelye. Az autós közlekedésről szólva Fehér kiemelte, hogy a legnagyobb metropoliszok belső részein kívül az egész USA az autós közlekedésre épül, az egész infrastruktúra az autósoknak kedvez. Ezt, valamint a konzervatív és a klímapolitikát hoaxnak tartó, a tudománytalan narratívákat valló közönség szemléletét nehéz lesz Bidennek valami másra átfordítani. A politológus azt is hozzátette azonban, hogy szerencsére egyre nagyobb befolyással bírnak a fiatalabb, tanultabb generációk, akik egységesen a progresszív klímapolitika mögött állnak – sőt, ennek képviselete elvárás az új elnökkel szemben. Így a klímapolitika Biden imidzsének és újraválasztási esélyeinek is jót tehet.

A beszélgetés résztvevői összességében úgy vélték, hogy Biden önmagában nem tudja megoldani a klímaválságot: szükség van a technológiai fejlődésre, a szemléletváltásra is, és valójában mindannyian kellünk hozzá. Bart mindenesetre hozzátette: Biden egyfajta karácsonyi ajándék a klímásoknak, akiknek a 2019-es erős évét a koronavírus-járvány idén szinte teljesen zárójelbe tette. 

Járvány, klímaváltozás, forradalmak – mindez csak három dermesztő arca annak a felbolydult világnak, ami ránk vár. Lesz még neki jó pár. Ha teheted, segítsd a munkánkat, mi megháláljuk a bizalmadat, és ebben a nagy zavarodottságban hitelesen, alaposan és közérthetően magyarázzuk el, hogy a legégetőbb kérdésekre milyen válaszokat adnak a sárgolyó legnagyobb elméi. Maradj velünk. Támogatom a Qubit szerkesztőségét!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: