Megmenekülhet a kihalástól a tasmán ördög

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

Korábban egész Ausztráliában elterjedt volt, vadon élő példányai azonban ma már kizárólag Tasmania szigetén élnek a Sarcophilus erszényes egyetlen fennmaradt fajának. 

A természetvédelmi világszövetség, az IUCN vörös listáján a veszélyeztetett fajok közé sorolt erszényes, vagy tasmán ördög (Sarcophilus harrisii) populációit nem csak természetes élőhelyének eltűnése és a vegyszeres rágcsálóirtás tizedelte meg az elmúlt évtizedekben, hanem egy egy rendkívül ritka, a fajtársról fajtársra fertőzésként terjedő tumorfajta is. 

A leginkább harapással terjedő szájüregi daganat napjainkra közel 80 százalékkal csökkentette az erszényes ördögök tasmaniai populációját, veszélybe sodorva a faj fennmaradását természetes környezetében. 

Ausztrál és amerikai kutatók a Proceeding of the Royal Society B folyóiratban december 10-én megjelent tanulmányukban ismertették azokat az eredményeiket, amelyek szerint a fennmaradt 15 ezres populációban mostanra megállt a fertőzés terjedése. Úgy tűnik, hogy a fertőzés reprodukciós rátája 1 alá csökkent, vagyis egy fertőzött egyed kevesebb mint egyetlen másik még egészséges egyednek tudja átadni a rákot.  

Sarcophilus harrisiiFotó: HANDOUT/AFP

Az emlősök körében rendkívül ritka, hogy egy daganatos megbetegedés fertőzésként terjedjen. Az erszényes ördögöknél a terjedést jelentősen segítette, hogy a párzási időszakban az állatok véres harcokat vívnak egymással. 

A korábbi kutatások kimutatták, hogy a fertőzési ráta a 2000-es évekre elérte a 3,5-es értéket. A legfrissebb kutatást ismertető Science összeállítása szerint a populáció zsugorodásával a párzási időszakban jelentősen csökkent a harapással járó interakciók száma az állatok között, így a fertőzés terjedése is megállt. Az ausztrál és amerikai betegség- és viselkedésökológusok 22 egyedet követtek 6 hónapon át nyakörves nyomkövetőkkel és kiderült, hogy a domináns, de már fertőzött hímek kerülték a találkozásokat és a párzási időszakban is csak elvétve bocsátkoztak harcba a rivális hímekkel – akkor is csak a párzási időszak legelején. A megváltozott viselkedés jelentős hatással van a járvány dinamikájára. 

A Science-nek nyilatkozó kutatók ennek ellenére – vagy épp ezért – óvnak attól, hogy a vadon élő tasmaniai állományt a fogságban nevelt példányokkal dúsítsák fel. Szerintük a daganat-járvány a létszám növekedésével újra belobbanna, ráadásul a betelepített állatok valószínűleg védtelenek a fertőzéssel szemben – míg a vad populációban már kimutatható valamiféle immunitás.   

Korábbi kapcsolódó cikkeink: