A klímacél után jöhet a kihalási cél is

Nemrégiben bebizonyosodott, hogy egy tömeges kihalási hullám kellős közepén járunk, ennek a legfőbb oka az emberi tevékenység: egy-egy faj eltűnése az ember közreműködése nélkül akár több ezer éven keresztül is eltartana, a jelenlegi helyzetben csak a szárazföldi állatok közül több mint 500 faj került végveszélybe. Hiába a felismerés, túl sok előrelépés nem történt a konzervációs programokban, ezért brit és német kutatók azt javasolják, hogy az 1,5 fokos klímacél mintájára hozzanak létre egy kihalási célt is, ebben évente húsz fajban maximalizálnák az eltűnő fajok számát.

Ez a cél nem merülne ki az állatokban, ide tartoznának a növények és a gombák is, illetve nem kizárólag a szárazföldre összpontosítana, mindezzel együtt a kutatók szerint nagyjából közelítene a természetes kihalási ütemhez.

A sarkcsillag nyomában 

Richard Gregory, az University College London biológusprofesszora szerint a cél egyfajta sarkcsillagnak számítana a konzervációs törekvésekben, és a nyilvánosság számára is jobban érthető, hogy mekkora a baj, ha számszerűsítik ezeket a célokat. A húsz fajból álló határ a biológiai sokféleségről szóló egyezmény (Convention on Biological Diversity, CBD) 2020 utáni célkitűzéseinek fontos részét képezi majd. 

A CBD 2010-ben kitűzött céljai közül nem sok teljesült: a 2020-as évet a biodiverzitás évének kiáltották ki, és jól felmérhető célokat tűztek ki a biodiverzitás megőrzésére, de a 20 célból mindössze négyet sikerült teljesíteni, 12 esetben pedig egyre romló trendekről számoltak be a kutatók.

A 2020 utáni környezetvédelmi törekvésekre a világjárvány is rajta hagyta a nyomát: a CBD szerint a koronavírus is megmutatta, hogy milyen veszélyekkel jár, ha még jobban felborul a természet és az ember közötti egyensúly, ha pedig tovább folyik a környezetpusztítás, több hasonló, állatról emberre terjedő fertőzés felbukkanására lehet számítani. A járvány ráadásul anyagi és egészségügyi okoknál fogva is nehezíti a környezetvédők dolgát, az állomány számon tartása és védelme is megnehezedett a kijárási korlátozások és a csökkenő turizmus miatt, de az orvvadászok által elejtett bozóthús fogyasztása is növekszik, ami ráadásul további járványügyi kockázatot jelent.

Millió évnyi munka megy veszendőbe

A 2030-ig kitűzött célok tárgyalását az ENSZ klímavédelmi konferenciájával együtt idén tartották volna, de a járvány miatt csak 2021 novemberében várható megállapodás. Mike Harfoot, az ENSZ környezetvédelmi programjának kutatója szerint a következő évtized kulcsfontosságú a biodiverzitás szempontjából, a húsz fajban maximalizált plafon pedig könnyen érthető és szem előtt tartható célt jelentene a döntéshozók és a közvélemény számára is. Gerogina Mace, a University College London biológusa szerint is sürgősen cselekedni kell: ha a biodiverzitás csökkenéséről van szó, tudatosítani kell az emberekben, hogy ha egy faj kihalt, az eltűnt örökre, és vele együtt az a több évmilliónyi speciális evolúciós munka is feledésbe merül, amelynek köszönhetően kifejlődött.

A hírekről sok helyen tájékozódhatsz. A Qubit krízisben és békeidőben is arra törekszik, hogy az események mögött álló mélyebb összefüggéseket is megértsük – szigorúan a modern tudomány szemszögéből, több mint 100 tudós-szerzőnk és szakértő újságíróink révén. Ez nekünk sokba kerül, de reméljük, nektek is sokat ér.
Támogasd a Qubit fennmaradását!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: