Miközben a Nagy-Britanniában felbukkant új koronavírus-variáns miatt ismét téma lett az európai országhatárok lezárása, a Nature azt írja, hogy ugyan a járvány első, tavaszi hullámában még hatékony megoldást jelentett a nemzetközi közlekedés leállítása, a fertőzések terjedésével egyre csökkent a módszer hatékonysága.

A pandémia előtti időkben az országok általában csak egy-egy olyan ország előtt zárták le határaikat, ahol éppen valamilyen járvány ütötte fel a fejét, és ez a módszer nem is volt túl hatékony a tudósok szerint. Amikor az Egészségügyi Világszervezet (WHO) közegészségügyi vészhelyzetnek nyilvánította a COVID-19-járványt, a szervezet a határok nyitva tartása mellett érvelt, az egyes államok ennek ellenére szinte egytől egyig lezárták a határaikat – sokan nemcsak Kína, hanem minden nemzet felé.

Egy nemzetközi kutatás novemberben arra jutott, hogy az utazási korlátozások és a határzárak egyértelműen csökkentették a hazautazó koronavírusos betegek számát a járvány kezdeti szakaszában, ami az egyik kutató szerint megmutatta, hogy a radikális korlátozásnak igenis van haszna. „Azelőtt azt gondolták, hogy egyáltalán nem működik, sőt emberi jogokat is sért” – mondta Kelley Lee, a vancouveri Simon Fraser Egyetem globális egészségügyi kutatója.

A kutatók által vizsgált tanulmányok közül azonban csak egy foglalkozott azzal, hogy mennyire játszott ebben közre a szigorú vuhani kijárási tilalom – mint kiderült, a fertőzöttek közel 80 százalékát sikerült így megakadályozni abban, hogy a fertőzést követő hetekben hazautazzanak, magukkal cipelve a vírust. Ez azt is jelenti, hogy bár a nemzetközi határzáraknak volt jelentősége, a többi korlátozás nélkül kevés haszna lett volna. A határok lezárásának haszna ráadásul rövid életű volt, hiszen sok helyen elmaradt az emberek tesztelése, kontaktkutatása és karanténba helyezése.

Egy decemberben megjelent tanulmányban a tartós utazási korlátozások hatását vizsgálták a vírus terjedésére. A kutatók megállapították, hogy ha nem állítják le az utasforgalmat, májusban az összes covidos eset 10 százalékát okozták volna az utazásból eredő fertőzések, szeptemberre viszont ez az arány már jóval kisebb lett volna. A Londoni Higiéniai és Trópusi Orvostudományi Egyetem kutatói szerint így a járvány későbbi szakaszában elég lett volna a legfertőzöttebb országokból való beutazást tiltani. „Jó esély van rá, hogy amit csinálunk, az több kárt okoz, mint amennyi a haszna” – mondta az egyetem fertőzéses betegségeket modellező kutatója, Mark Jit a totális határzárakról.

A kutatók szerint a WHO eleinte azért nem javasolta a határok lezárását, mert nem akarta megismételni a 2003-as SARS-járvány hibáit: akkor a legfertőzöttebb kínai és kanadai területekre való utazás ellen tett javaslatot, ami az akkori kritikák szerint igazságtalanul okozott gazdasági károkat az adott területeken, és így arra ösztönözte az államokat, hogy ne jelentsék be, ha náluk is kitör a járvány.

Most azt javasolják a szervezetnek, hogy az egyszerű lehet-nem lehet kettősségen túllépve finomítsanak az utazási tanácsaikon, a WHO pedig már jelezte is a Nature-nek, hogy vizsgálják a világjárvány alatt szerzett utazáskorlátozási tapasztalatokat, és hamarosan tudományos jelentésben számolnak be az eredményekről, amelyek alapján aztán az egyes országok újragondolhatják az utazási korlátozásaikat.

Kapcsolódó cikk a Qubiten: