Nyugalom, Oroszország mellett Kína és az USA is kísérletezik az amerikai diplomaták agykárosodását okozó mikrohullámú fegyverekkel
Amikor 2017-ben kiderült, hogy fél éven belül az Egyesült Államok és Kanada kubai nagykövetségének több alkalmazottja is ugyanazokat a furcsa tüneteket (szédülés, fejfájás, hányinger, fülzúgás) kezdte észlelni magán, a diplomaták visszahívásán és a személyzet minimálisra csökkentésén túl több vizsgálat is indult a rejtélyes kór okának kiderítésére. Az első eredmények szerteágazóak voltak: egy kutatás a Zika-vírus miatt rendszeres szúnyogirtások során alkalmazott neurotoxikus vegyszereket hibáztatta, egy másik a meghibásodott kubai lehallgató készülékek által kibocsátott ultrahangokra gyanakodott, míg biológusok egy helyi tücsökfaj különös ciripelését okolták.
A jelenség később Havanna-szindrómaként híresült el, bár Kubán kívül az USA legnagyobb kínai konzulátusán, Kantonban is több diplomata beszámolt róla, valamint a 2016 és 2018 között orosz titkosszolgálati akciók elhárításán dolgozó CIA-ügynököknél jelentkező tünetek mögött is ugyanazt a módszert sejtik. Mivel a havannai és a kantoni személyzet az adott országok közötti diplomáciai kapcsolat javításán dolgozott, a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) elemzői szerint az amerikai külpolitikai nyitást ellenző Oroszország állhat a támadások mögött. Ez a feltételezés a Havanna-szindróma eredetének egy másik elméletét erősíti.
Az Amerikai Tudományos Akadémia 19 fős szakértői bizottsága most arra jutott, hogy a legnagyobb valószínűség szerint Kubában és Kínában is irányított, pulzáló rádiófrekvenciás energia okozta a rejtélyes diplomatabetegséget, és bár a jelentés nem nevezi meg a támadó országot, az alkalmazott technológia az USA és a Szovjetunió hidegháborús fegyverkezési versenyéig vezethető vissza.
A moszkvai amerikai nagykövetséget 1953 és 1976 között folyamatosan érték irányított mikrohullámok, igaz, erről a közvéleményen túl sokáig magukat az érintetteket sem értesítették. Hogy a szovjetek mégis miért zúdították ezt az energiát a követségre, arra csak ötletei voltak az amerikai hírszerzésnek: az elektronikai eszközök hatástalanítását és a személyzet lehallgatását is célozhatták, de voltak, akik szerint a diplomaták egészségét vagy elméjét próbálták befolyásolni.
Az USA fejlesztette tökélyre a mikrohullámú hatástanalítást, de Kína és Japán is felzárkózik
A nagy energiájú mikrohullámokat használó berendezések tervezésével és építésével foglalkozó Edl Schamiloglu, az Új-Mexikói Egyetem elektronikai és informatikai mérnöke a Conversationben írta meg több évtizedes tapasztalatait, amelyeket többek között az amerikai védelmi minisztériumnak dolgozva szerzett.
Az irányított energiájú mikrohullámú fegyverek egy tetszőleges forrásból származó energiát alakítanak át elektromágneses sugarakká, amelyeket egy meghatározott célpontra irányítanak – ezzel úgy képesek kárt tenni például elektronikai berendezésekben, hogy a környező embereknek nem esik bajuk.
Ezt a módszert épp az amerikai légierő kutatási programjában fejlesztették tökélyre. Az elmúlt években bevetésre került CHAMP fedőnevű technológia például vadászgépről vagy drónról indítható robotrepülőgépekben helyezett el olyan nagy energiájú mikrohullámú eszközt, amely már nemcsak a sugárzás idejére zavarja az elektromos jeleket, hanem végleges károkat okoz a célzott berendezésekben, mielőtt – jó esetben semleges helyen – magát is megsemmisíti. A Boeing által gyártott technológiát a légierő 2019-es közlése szerint már több mint 20 alkalommal bevetették.
Ennél is frissebb a légierő kutatólaborjában (AFRL) kifejlesztett THOR nevű rendszer, amelyet drónrajok elhárítására és hatástalanítására terveztek, és elsősorban légi támaszpontokon kívánják bevetni. „Amint azonosítja a célpontot, a néma fegyver egy nanoszekundum alatt elsül, a hatása pedig azonnali” – írja a rendszerről az AFRL.
Schamiloglu szerint azonban az amerikai és az orosz fejlesztések az elmúlt egy évtizedben szinte eltörpültek a nagy energiájú mikrohullámok kutatásába óriási összegeket fektető Kína erőfeszítései mellett. Az állampárt Global Times című napilapjában például 2019 februárjában dicsekedtek el a szárazföldi járművekről indítható mikrohullámú radartechnológiai rendszer, a MADS fejlesztésével. A hivatalos indoklás szerint a terrorelhárítást és a határvédelmet segíti majd a rendszer, aminek két funkciója van: irányított hullámokkal idegfájdalmat képes előidézni a célszemély bőrén áthatolva, miközben szétszórt hullámaival tömegoszlatásra is tökéletes. A fegyvert a lap szerint más országoknak is árulják.
A Lockheed Martin eközben Japánnak gyárt következő generációs vadászgépeket: az F-2 gépeket a 2030-as években felváltó F-X nemcsak távirányítású funkciókkal és virtuálisvalóság-szerű sisakkal segíti majd a pilóták dolgát, de a tervek szerint az orrán egy olyan radarrendszert helyeznek el, amely „mikrohullámú fegyverként viselkedve képes megsütni az ellenséges rakétákat.”
Százezerszer gyengébb a mikrosütőnél, mégis agyrázkódást okoz
Ha a jelenlegi fejlesztéseket csak más fegyverek és elektronikai berendezések hatástalanítására szánják, akkor az emberekre nem is veszélyesek? Nem is, meg igen is, de ehhez kell egy kis fizika.
A mikrohullámú fegyverek technológiájában az 1960-as évek kutatásai hoztak áttörést. Ekkor fedezték fel, hogyan lehet olyan rövid elektromos impulzusokat kelteni, amelyek meglehetősen nagy teljesítményűek, akár a több megavoltos feszültséget, akár a több tíz kiloamperes, vagyis egy villámcsapással megegyező áramerősséget nézzük. A plazmafizikusok arra is rájöttek, hogy ha létre lehet hozni egy 1 megavoltos, 10 kiloamperes elektronnyalábot, akkor a nyaláb teljesítménye 10 gigawattos lenne, így annak 10 százalékát elég lenne alakítani magnetron segítségével, hogy 1 gigawattnyi mikrohullámhoz jussanak – ez nagyjából egymilliószor nagyobb egy átlagos mikrohullámú sütő teljesítményénél.
De ha ilyen nagy energiát bocsátanak ki ezek az eszközök, akkor miért nem sülnek meg a célpontjaik? Azért, mert a magas teljesítmény ellenére csak rövid, ismétlődő impulzusokat képesek generálni – a szovjetek által korábban használt SINUS–6 például 10 nanoszekundumosakat, vagyis még 1 gigawattos teljesítmény mellett is csak 10 joule energiát generál egy hullám. Ez kevesebb mint a százezred része annak az energiának, ami egy pohár víz felforralásához szükséges egy átlagos mikróban, vagyis a mikrohullámú fegyverek nemhogy a célpontok életét nem veszélyeztetik, de még a legkisebb hőmérsékletváltozást sem idézik elő.
Az Amerikai Tudományos Akadémia jelentése szerint a nagy energiájú mikrohullámok a Frey-hatáson keresztül fejtik ki hatásukat az embereken. Allan H. Frey, a General Electric biológus kutatója 1961-ban írta le, hogy az emberi fej antennaként szolgál a néhány gigahertzes frekvenciatartomány mikrohullámainak vételére, és a sugárzás először zajként jelentkezik a fülben, mielőtt szédülést, fejfájást, dekoncentráltságot és memóriazavart okoz – vagyis az agyrázkódás tüneteit, hosszú időre elnyújtva.
A friss jelentés szerint a követségek elektronikai eszközei nem hibásodtak meg a kérdéses időszakban, ami arra utal, hogy a Frey-hatás kiváltásához szükséges energiaszint alacsonyabb, mint ami egy elektronikai támadáshoz szükséges. Mivel a sugárzási teljesítményre az inverz négyzetes törvény vonatkozik (vagyis ha egy tárgy kétszeres távolságra van a forrástól, akkor csak az energia negyedét kapja), lehetséges, hogy felfedezték: az elektromos készülékek zavarására szolgáló mikrohullámú fegyvereket bizonyos távolságból úgy is fel lehet használni, hogy emberekre is hatással legyen.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
