Megtalálták a bochniai boszorkányokat

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

Megtalálták a bochniai boszorkányok maradványait a város piacterén folytatott ásatásokban – legalábbis kettőt közülük, az 1679-es boszorkányperben ugyanis három nőt ítéltek máglyahalálra. A maradványokat a régészek még vizsgálják, de valószínűnek tűnik, hogy valóban a híres trió maradványai kerültek elő, a megégett csontok alapján pedig az is valószínű, hogy az áldozatokat máglyán égették meg.

A három nőt egy csecsemő meggyilkolásával vádolták, valamint azzal, hogy a gyerek holttestéből varázsitalt készítettek. Egyikük, Regina Wierzbicka kínzás hatására elismerte, hogy pénzt adott a csecsemőért, hogy terhesnek adja ki magát, majd arra kényszerítették egy másik vádlott szeretőjét, hogy gyilkolja meg a gyereket. Az állítólagos boszorkányok ezután azt is elismerték, hogy a csecsemő hamvaiból készült varázsital birtokában repülni is képesek voltak, ezt a képességüket pedig arra használták, hogy boszorkányszombatokon találkozzanak az ördöggel.

Wierzbicka mellett egy másik fiatal nőt, Maryna Mazurkowát is elítélték, kínzás hatására ő is elismerte, hogy a boszorkányság tudományába egy „közismert boszorkány”, Borucina avatta be, ő volt a per harmadik áldozata. A vallomás részletei ismerősek: Wierzbicka szerint az idősebb boszorkány azzal győzte meg őt különleges képességeiről, hogy „megfejt egy oszlopot” a város főterén, és több ízben is látta, hogy kirepül az ablakon, miután bekente magát valamiféle varázskenőccsel. Az oszlop vagy más élettelen tárgy megfejése visszatérő vádnak számított a boszorkányperekben, de Magyarországon ismert az is, hogy a „tudós pásztorokat" gyanúsították meg a tej elvételével: ilyenkor a boszorkány más tehenének tejét veszi el úgy, hogy egy élettelen tárgyból nyeri ki a tejet. Ilyen lehet a gémeskút vagy az oszlop, amelybe bicskát, kést vagy szeget vágnak, és a hiedelem szerint a tehén helyett ezt fejik meg. Mazurkowa bevallotta a csecsemő meggyilkolását is, de szerinte a hamvaiból készült varázsszert nem repülésre használták, hanem a vetés elpusztítására.

Jól ismert vádak

A vádpontok és a vallomások nem túl meglepőek: szinte szóról szóra megegyeznek a többi korabeli lengyel boszorkányperrel, de ezek a világ minden táján ismerős vádaknak számítottak. A felvilágosodás nem sokat számított, ha boszorkányokról volt szó: Lengyelországban hivatalosan 1776-ban tiltották be a boszorkánypereket, de további ötven éven keresztül folytatódtak, Magyarországon pedig 1754-ben égették meg az utolsó boszorkányt. A legfőbb gyanú minden esetben az ördöggel való cimborálás volt, ezt egészítette ki a repülés, a rontás és a szemmelverés képessége. 

Marcin Paternoga, a kutatást vezető régész egy további holttest előkerülésére számít. A kínzásokkal kicsikart vallomások után a nőket a város piacterén megégették, és mivel nem temethették őket szentelt földbe, a helyszínen el is temették. A kutatók szerint 1679 óta nem is háborgatták a talajt, a csontvázak közelében pedig egy téglaépület maradványait is feltárták. Paternoga szerint most a csontok alaposabb vizsgálata következik, illetve további feltárásokat végeznek, amelynek során egy további holttest feltárására számítanak.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: