Két művész gerilla emléktáblát helyezett el a miskolci Búza téren – ott, ahol 1717-ben négy nőt végeztek ki egy boszorkányperben. Sorsuk jellemző a korban, de a félelemkeltés, a bűnbakképzés nem tűnt el, csak átalakult.
Úgy szórhatták egymásra átkaikat a pogány rómaiak, mint az Újszövetség angyalai a hitetlenekre.
Boris Gershman amerikai közgazdász az emberek tágabb értelemben vett vallási meggyőződését firtató nemzetközi felmérések eredményeit összegezte.
A Miskolc TV hátborzongató riportja az egyedülálló néniről, akit lincseléssel fenyegettek, mert azt hitték, hogy az ördöggel cimborál.
Két megégett csontvázra bukkantak Lengyelországban, a régészek szerint a holttestek az 1679-ben elítélt és megégetett boszorkányokhoz tartozhatnak, akiket egy gyerek meggyilkolásával vádoltak. A perben három nőt ítéltek el, így a kutatók azt feltételezik, hogy van még egy csontváz ott, ahol ezeket találták.
A kis jégkorszakban az erős lehűlést és az azt követő rossz termést akarták javítani, a pestisjárványok idején pedig a rontást gondolták megszüntetni a nők tömeges kivégzésével. Hiába tiltotta Mária Terézia, a boszorkányperek még a magyar felvilágosodás évtizedeit is végigkísérték.