Istenként tisztelték a nyulakat és a tyúkokat a vaskori Britanniában
Nem a modern kori húsvétozások során váltak a nyulak és a csibék a vallási ünnep körítésének részévé, derült ki az Exeteri, a Leicesteri és az Oxfordi Egyetem közös kutatásából, amely a húsvéti szokások történetét igyekszik feltárni.
A régészeti kutatásból kiderült, hogy a Brit-szigeten a római megszállást (i.sz. 43) megelőző időszakban a mezei nyúlra (Lepus europaeus) és a házityúkra (Gallus gallus domesticus) nem ételként, hanem sokkal inkább isteni eredetű háziállatként tekintettek. Julius Caesar a gall háborúról szóló feljegyzéseiben, a Commentarii de bello Gallico című könyvében írta, hogy „a britek az isteni törvény megszegésének tartják a nyúl, a tyúk vagy a lúd elfogyasztását. Ehelyett saját szórakoztatásukra és örömükre nevelik fel őket”, majd épségben, gondosan eltemetik az állatokat.
„A történelmi feljegyzések azt mutatják, hogy a tyúkokat és a nyulakat túl különlegesnek tartották ahhoz, hogy megegyék, és istenségeknek tekintették őket – a csirkéket a római Merkúrnak megfelelő vaskori istenhez, a nyulakat pedig egy ismeretlen nyúlalakú istennőhöz hasonlították. Ez a felfogás a római megszállás alatt is kitartott” – mondta a Guardiannek a kutatást vezető Naomi Sykes, az Exeteri Egyetem régészprofesszora.
A kutatók a szénizotópos kormeghatározás módszerével vizsgáltak nyúl- és tyúkcsontvázakat Hampshire és Herefordshire régészeti helyszíneiről, és arra jutottak, hogy a két állat egy időben jelenhetett meg a szigeten, az időszámításunk előtti 5. és 3. század között. Idővel azonban, ahogy az állati populációk egyre gyarapodtak, az emberek elkezdték tenyészteni az állatokat, majd elfogyasztani a húsukat. Ezt követően a tisztességes temetések is elmaradtak, és későbbi maradványaikat már csak az élelmiszer-hulladékok között találták meg.
A kutatócsoport azt is kiemelte, hogy bár sokáig úgy tartották, a nyulakat a vikingek (vagy normannok) vitték elsőként a Brit-szigetre, ez már évszázadokkal korábban megtörtént, a rómaiak által. A római megszállás alatt a nyulakat és a tyúkokat együtt tartották a gazdák, de miután 410-ben kivonultak a rómaiak, a gazdasági visszaesésnek köszönhetően a házinyúl teljesen kihalt a szigeten, míg a tyúk- és mezeinyúl-populációk jelentősen csökkentek.
A házinyúl végül csak a 11. században, a vikingek megjelenésével tért vissza Nagy-Britanniába – az északi nép ínyencségként fogyasztotta a háziasított nyulat. A kutatók szerint talán ennek köszönhető, hogy a 19. században, amikor a viktoriánus korban újra nagy szerepet kaptak a húsvéti ünnepségek, a mezei nyúl helyett már a házinyúlról mintázták a húsvéti nyuszi figuráját.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: