Douglas Adamsről nevezték el a 42 ezer évvel ezelőtti klímaapokalipszist, amely megpecsételhette a neandervölgyiek sorsát
A neandervölgyiek kihalását az elmúlt években felváltva magyarázták környezeti okokkal, közelebbről globális klímakatasztrófákkal, illetve a faj csökkenő genetikai diverzitásával. Egy friss kutatás újabb bizonyítékot talált arra, hogy a Homo neanderthalensis végzetét a klíma gyors változása okozta, amit pedig a Föld mágneses pólusainak 42 ezer évvel ezelőtti cseréje, valamint a csökkenő szoláris aktivitás váltott ki.
A nemzetközi kutatócsoport tanulmányát a Science közölte pénteken, de a kutatók a Conversationben is beszámoltak az eredményekről. A kutatásban lényegében egy közös magyarázatot kerestek egy sor jelenségnek, ami abban a korszakban következett be. Az egyesített magyarázat pedig a mágneses pólusok cseréje lett, amely olyan apokaliptikus környezetet teremtett, amelynek a megafauna kihalásától a neandervölgyiek eltűnéséig számos súlyos következménye volt.
A Föld mágneses mezeje normál körülmények között védőpajzsként működik a pusztító kozmikus sugárzás ellen, ám a pólusok cseréjénél, ami többször is előfordult a bolygó történetében, e védelem drámai mértékben gyengül, kitéve a Földet az űrből érkező nagy energiájú részecskéknek.
A 42 ezer évvel ezelőtti, úgynevezett Laschamps esemény a pólusok átmeneti cseréjével járt, és mintegy ezer évig tartott. Korábbi tudományos munkák nem találtak erős bizonyítékokat arra, hogy ez a földtörténeti esemény olyan óriási hatással lett volna a bolygóra, a mostani kutatás szerint azonban nagyon is drámai következményekkel járt, és olybá tűnhetett, hogy „vége van a világnak”, ahogy Chris Turney professzor, az Új-dél-walesi Egyetem tanára, a tanulmány egyik szerzője fogalmazott. A 42-es szám jelentőségére a világot ráébresztő Douglas Adams iránti tiszteletből a tudósok Adams-eseménynek nevezték el a vizsgált korszakot.
A korszak különböző drámai változásait egyesítő „paleo-apokalipszisről” szóló elméletüket a kutatók egy Stephen Fry által narrált vicces videóban is elmagyarázták a nyolcvanas évek grafikai megoldásaival.
A mindentudó kaurifenyők
A kutatók szénizotópos vizsgálatoknak vetették alá az észak-új-zélandi vizenyős földeken épségben fennmaradt ősi kaurifenyők évgyűrűit. A maradványok közül néhány több mint 42 ezer éves volt, ami lehetővé tette, hogy a kutatók nyomon kövessék, hogyan változott az idő előrehaladtával a légkörben található szén-14 izotóp mennyisége. Az instabil szénizotóp felhalmozódását a Laschamps esemény idején a nagy energiájú kozmikus sugárzás idézte elő. Ezzel az eljárással a kutatócsoport pontosabban be tudta határolni időben a légköri változásokat, mint a korábbi módszerek – például ásványi lerakódások vizsgálata – lehetővé tették.
Ez után a Föld számos pontjáról gyűjtött leletek vizsgálatával azt is igazolni tudták, hogy ezek a drámai környezeti változások a 14C izotóp légköri felhalmozódásával egy időben történtek. A 42 ezer éve végbe ment hirtelen klímaváltozás egyebek mellett a következő hatásokkal járt:
- vastag jégtakaró borította be Észak-Amerikát,
- megváltoztak az óceáni áramlatok,
- mágneses viharok tomboltak,
- a Csendes-óceán nyugati részén jelentősen elmozdultak a trópusieső-övezetek,
- Ausztrália kiszáradt.
Emberi hatások
A 42 ezer évvel ezelőtti környezeti változások, amellett, hogy kipusztították az ausztráliai megafaunát, és hozzájárultak a jégtakarók növekedéséhez, akár az észak-ausztráliai vörös okra kéznyomok keletkezését is magyarázhatták. A kutatók arra gyanakodnak, hogy a vörös anyaggal a korai emberek az ózonréteg eltűnése miatt megnövekedett ultraibolya sugárzás ellen védekezhettek, a barlangi életmód pedig azért terjedt el éppen ebben az időben, mert az emberősök a föld alatti üregekbe húzódva próbálták átvészelni a kíméletlen körülményeket. A neandervölgyiek kihalásához pedig a szűkülő túlélési lehetőségek miatt kialakult versengés is hozzájárulhatott Turney szerint.
A Brit Antarktisz-kutatás időjárás- és légkörkutatásért felelős vezetője, Richard Horne szerint a 42 ezer évvel ezelőtti változás környezeti hatásai valószínűleg nem voltak annyira szélsőségesek, mint a Science-ben megjelent tanulmány leírja. A kutatásban nem részt vevő szakember szerint valószínűtlen, hogy a Föld mágneses mezeje teljesen eltűnt volna.
A Koppenhágai Egyetem szakértője, Anders Svensson szerint a grönlandi és antarktiszi jégmagminták dsem igazolják, hogy abban az időben ilyen drámai változások mentek volna végbe. Igaz, nem is zárják ki, mivel az ózonrétegben történt változások és a megnövekedett UV-sugárzás emberre gyakorolt hatása nem is következtethető ki ezekből a mintákból.
Chris Stringer, a londoni Természettörténeti Múzeum kutatója fontosnak nevezte a munkát, de szerinte nem ezzel magyarázható a barlangrajzok megjelenése, ezek ugyanis már jóval a Laschamps esemény előtti időkben felbukkantak az indonéziai Celebeszen. A neandervölgyiek kihalásához a környezeti változások hozzájárulhattak, de ez a faj nemcsak Európában élt, az ázsiai kihalásuk vélhető időpontjáról pedig csak nagyon gyenge bizonyítékok állnak rendelkezésre.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
