Csökkenő genetikai sokszínűségük miatt halhattak ki a neandervölgyiek
A többi gerinccsigolyától nagymértékben eltérő 1. nyakcsigolyák, más néven fejgyámok (atlas) összehasonlító elemzése alapján megállapítható, hogy a genetikai sokszínűség hiánya okozhatta a neandervölgyi emberek kihalását – állítja a Journal of Anatomy folyóiratban május végén megjelent tanulmány.
A spanyol Nemzeti Evolúciókutató Intézet (CENIEH) munkatársai a spanyolországi El Sidrón és a horvátországi Krapina lelőhelyről származó maradványok anatómiai elemzése után jutottak a fenti következtetésre.
A kutatók abból indultak ki, hogy a ma élő modern embernél (Homo sapiens sapiens) az atlas anatómiai variánsai szoros kapcsolatban állnak a genetikai sokféleséggel. Amennyiben nagyobb egy ilyen anatómiai variáns elterjedtsége, kisebb a populáció genetikai sokfélesége is. A mai embereknél az elmúlt években alaposan felmérték az atlas változatait, és kiderült, hogy a csigolyacsont a teljes populációk 30 százalékában legalább egy-két különböző anatómiai variánst mutat. Vagyis legalább ennyire sokszínű a mai népesség génállománya is.
A spanyol kutatók által megvizsgált Homo neanderthalensis-fejgyámok ugyanakkor arra engednek következtetni, hogy a neandervölgyi populációk genetikai sokszínűsége csekély mértékű volt, ez pedig jelentősen korlátozta alkalmazkodóképességüket, emiatt pedig fennmaradásukat is.
A 130 ezer éves krapinai és az 50 ezer éves El Sidrón-i lelőhelyről származik a legtöbb feltárt neandervölgyi-maradvány. Az itt talált maradványok ezért különösen értékesek a faj genetikai sokszínűségének vizsgálatában, mert feltételezhető, hogy az egyedek ugyanahhoz a populációhoz tartoztak.
Korábbi kapcsolódó cikkeink: