Gazsó Attila nem tartja magát profi fotósnak és művésznek sem. Miközben burgenlandi munkahelye és hédervári otthona között ingázik, hobbiból készít képeket. A négygyerekes apa tavaly két elismerést is bezsebelt a tavaszi karantén idején készített családi sorozatával: a Sana Sanaa nemzetközi művészeti projekt pályázatán 578 jelentkező közül egyetlen magyar kiemeltként bejutott a legjobb 10 közé. A Documentary Family Awards versenyen pedig Lawrence Jackson, Barack Obama fotósa választotta a zsűritagok kedvencei közé a munkáit.

Minden a lehető legnagyobb rendben

Gazsó és felesége, G. Szabó Zsófi családja igazi magyar álomcsalád. Négy gyermekük – Ákos (14), Botond (11), Ervin (6) és Bogi (3) – szépen fejlődik.

Ákost nemrég vették fel egy győri középiskola kémia-biológia szakos osztályába, kicsit úgy is néz ki, mint az ifjú Sheldon. Botond inkább művész, hosszú haja van, sokat rajzol, elektromos dobot üt a szobájában, Black Sabbath-ot hallgat. Mindketten imádják a szuperhősös képregényeket. Amikor még lehetett tömegrendezvényeket tartani, egy fővárosi képregényfesztiválon akkurátusan végigjárták az összes standot, hogy a vásárfiára kapott 5-5 ezer forintot a legjobban tudják befektetni.

Ervin és Bogi egyelőre inkább a zajkeltésre, az üvöltve rohangálásra, papírtányérok dekorálására, esetleg a partvisnyél rendeltetésszerű használatára koncentrál – vagy boszorkányosat játszanak vele, vagy gitároznak rajta. Bár a családban nem központi téma a férfi és női princípium kiteljesítése, Bogi mégis, minden különösebb ránevelés nélkül dugja a csajom ölébe a lábát, hogy az ő körmét is fesse ki.

Szóval minden a lehető legnagyobb rendben.

Attila egy parndorfi sportruházati bolt üzletvezetője, mindennap ingázik a két ország között, Zsófia pedig óvodapedagógus, de évek óta otthon van a gyerekekkel hédervári lakásukban. Attila szerencsére annyi pénzt tud keresni az üzletvezetői munkájával, amiből eltarthatja az egész családot, illetve akár költséges hobbikat is finanszírozni tud. Nehezen tud azonban azonosulni a munkájával, így fotózni kezdett, amit önmegvalósításnak tart. Sokat is foglalkozik vele, olvassa a szaklapokat, keresi a lehetőségeket a megjelenésre. Mindig a nyakában van a fényképezőgép, bárhova is megy a család.

Weboldalán jelenleg 8 különböző téma köré épülnek a fekete-fehér alkotások. A képek a környezet és az ember bensőséges, intim kapcsolatával foglalkoznak. Nem sugárzik belőlük a közösségi médiát elárasztó öntelt jókedv, mégis van bennük valamilyen feszült nyugalom. Mintha ez a kiegyensúlyozottság a fotó elkészülte után megszűnne, rögtön szakadni kezd az eső, a macska támadásba lendül, vagy elcsattan egy pofon a családi idillben. Tájképein (Szigetköz, Hanság) is ez a komor hangulat uralkodik.

A Parndorfians sorozat lenyomata a fogyasztói attitűdnek és dinamikának. Itt a környezet épített, de legalább annyira fontos körítés, mint a természetfotóknál vagy a Roadside Messiahs sorozatnál. Míg a természetfotóknál a környezet hangulata ragad magával, addig a bevásárlóövezetben az emberi reakciók. A projekt kezdőképe is beszédes: a bevásárlásra rámosolygó ázsiai társaságot látszólag megvető arccal minősítő szőke nő a shopping centerekben mindennapos látvány lehet. A fotókból a fogyasztói kultúrával szembeni megvetés sugárzik úgy, hogy Gazsó maga is kiszolgálója ennek a rendszernek.

A karanténnapló

A lakásba plüssbomba robbant bele, repeszei plüssállatok, amelyek szétszórva hevernek a földön. A bombatölcsér közepén egy szőke kislány nyújtja bele a nyelvét a kamerába (15 év múlva a középső ujját fogja). A háttérben lévő két gyerekalak más-más dinamikában van. Az egyikük fejjel lefelé néz ránk, míg a másik ugrik a semmibe.

A karanténidőszak kezdetével a család magától értetődő témává vált (Gazsó első körben 2020. március 16-a és április 15-e között fotózta őket). A közösségi médiában eközben a kovászos kenyér és a jógapózok bemutatása után az otthoni élet kapta a legnagyobb szerepet.

Az alkotó ember itt hatalmas dilemmával kerülhet szembe: fel lehet-e áldozni a családunkat vagy a gyerekeinket a művészet oltárán? Van-e különbség a gyerekek biztonságának és fejlődésének szempontjából a művészi értékkel bíró fotók, Berki Krisztián kizárólag üzleti megfontolásból készített instareklámjai vagy a sután elkészített Facebook-posztok között? Hogyan lehet elkerülni, hogy a gyerekkor intimitása és a gyerekek privát szférája sérüljön? Továbbá ha a gyerekeket arra kondicionáljuk, hogy egész életük a nyilvánosság előtt zajlik, nehezebben tudják megvédeni magukat az esetleges veszélyekről, könnyebben elveszítik a realitásérzéküket, és esetleg magukról fognak akár kompromittáló képeket, információt megosztani.

Családi fotók másképp

Gazsó Attila képes karanténnaplója rendezetlenséget mutat. A szereplők ugyanazok: a fáradt, kicsit csüggedt anyuka, a fejüket rendszerint eltakaró, valami mögé, alá rejtő, kissé depresszív nagyfiúk és a folyamatosan mozgásban lévő kicsik. A lakás rendetlen (az asztalok, a polcok, a játékok). De ki is várna el rendet egy négygyermekes család otthonában? A szabályokról mindössze egy ajtóra ragasztott lista értesít minket, amit legalább abban a szobában be kell tartani. Elsőként a legfontosabb, az aktuális helyzetre reagáló utasítással: „A szobában nadrág nélkül tartózkodni tilos!”

A Sana Sanaa művészeti projekt Nairobit és Berlint, a két színes, pezsgő várost köti össze. Alapítója a fényképész Michael Maria Müller, aki a pandémia első fázisában hirdette meg koronavírussal foglalkozó felhívását. 578 beérkező projekt közül Gazsó egyetlen magyar kiemeltként bejutott a legjobb 10 közé, és egy berlini kiállításon mutatták be képeit.

A Documentum Family Awards (DFA) célja, hogy a családi fotózást dokumentarista jelleggel közelítse meg, és így támogassa azt. 2017 óta eddig nyolcszor osztottak díjakat, tavaly kétszer. A zsűri tagjai között volt Lawrence Jackson, Barack Obama egykori fotósa, ő döntött úgy, hogy Gazsónak adja az egyik Judges Choice Awardot. A DFA-n díjat kapott például Boncsér Orsolya is.

A hardcore punk mint alap

Zoomon beszélünk január környékén. Gazsó Attila kezében egy pohár bor, körülötte a család, akik alkalmanként különböző performanszokkal szórakoztatnak minket. Leginkább Ervin és Bogi. Gazsó konzekvensen utasítja vissza, hogy fotóművésznek hívjam a beszélgetés alatt. Ő csak egyszerű ruhaboltos – mondja. Pedig a fotós díjakon, kiállításokon és megújuláson túl van kapcsolata a művészettel, hiszen tinédzserként olyan méltán híres zenekarokban dobolt, mint a Destrukció Murr Murr, az Aspirin Please vagy a Belief Gives Power. Ez a punk tempó gyűrűzött tovább a fotóiba, de a mindennapjaiba is.

Azért kezdett el fotózni, mert ez a leggyorsabb és legegyszerűbb módja gondolatai kifejezésének. Az írással nincs tapasztalata, a zenélésben elfáradt. A hardcore punk szubkultúrában mindig nagy hangsúlyt fektettek a vizualitásra, a lemezek, cédék, kazetták borítóira, a zenekari fotókra. Ebből építkezik még ma is. Öt éve fogott először gépet a kezébe, de nem valamilyen fotóművész hatására, sőt valójában nem is ismert nagy fotósokat. Egyszerűen az történt, hogy lett pénze gépet vásárolni.

Az én családom anarchista közösség

Amikor a témaválasztásairól beszélünk, Gazsó a kézenfekvőséget határozza meg döntő tényezőként. Magától értetődőek a témái: család, természet és munka. Nagycsaládos kenyérkeresőként csak az őt körülvevő élethelyzetekre tud reflektálni a fotóival, hiszen az idejébe nem fér bele más, nincs lehetősége szervezni maga körül a témákat.

Mégis úgy érzi, hogy képes valami érdekeset mondani másoknak, és ezzel az attitűddel válik nem öncélúvá az inspirációja arra, hogy a családját örökítse meg. Valami univerzálisat, de mégis egyedit keres a család ábrázolásában, persze így is nagy viták alapja ez a folyamat, hiszen intim pillanatokba enged bepillantást. „Mindegyik kép olyan, mintha a telefonom nyomkodnám” – kiabál be a háttérből a felesége.

Gazsó úgy próbálja szervezni az életét a körülötte lévőkkel, hogy anarchista közösségként tudjon működni. Hagyja fejlődni a családját, ahol automatikusan és autonóm módon vehet részt mindenki a közös építkezésben. Szerinte ez a szemlélet meglátszik a családi fotókon, bár nem ez volt a cél.

Mint mondja, nem tud másmilyen fotókat készíteni. Sokszor szürreálisnak tartja a helyzeteket, amikbe sodródik. „Amikor Ervin széttárt karokkal, elhomályosodott arccal fekszik a földön, az azért eléggé szürreális, nem? De mit tudok csinálni? Ez van.”

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Gyarmati Lili jobb híján önmagát fényképezte a karanténban, remek fotósorozat lett az eredmény

Vajna Tamás majom 2020. július 11.

„A külvilág vonzott és frusztrált is egyszerre. Bármikor elhagytam az otthonomat, szinte azonnal visszavágytam, amikor visszaértem, meg újra ki” – mondja a fotós, akinek diplomaprojektjét beválogatták a New York-i International Center of Photography COVID-19 krízist feldolgozó, hamarosan nyíló kiállítására.

A magyar fotóművész, aki arcról felismer több száz csirkét

Balázs Zsuzsanna tudomány 2018. november 6.

Percre pontosan időzített életük során egy számítógép vezérelte rendszer utal ki nekik minden korty vizet, minden falat ételt, minden percnyi fényt. Szalai Dániel fotográfus nemzetközi sikerű emlékművet állított az oltóanyaggyártásban kulcsszerepet játszó csirkéknek.

Fiatal magyar fotóművész képein kelnek életre a rendszerváltás korának magyar luxuspanziói

Vajna Tamás majom 2020. június 20.

A rendszerváltás idején megnyitott magyarországi panziók máig fennmaradt belső terei a lehetőségekről és a gazdagságról szőtt kelet-közép-európai vágyálmok vizuális lenyomatai. Rédling Hanna diplomasorozata sajátos időutazás a kilencvenes évek elejének kisstílű, de nagyravágyó magyar valóságában.