Az önlefejező tengeri csiga a természet legújabb csodája

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

Eddig nem ismert viselkedést fedeztek fel japán kutatók több tengeri csigafajnál is. A regenerációnak meglehetősen extrém formái ismertek az állatvilágban, bizonyos hüllők és gyűrűsférgek esetében korábban is tudható volt, hogy egy-egy testrész elvesztését nemcsak túlélik, hanem egyenesen része a mindennapjaiknak, ám olyanra még nem találtak példát az amatőr és a profi természetbúvárok, hogy egy állat önmagát fejezze le, és maga a fej új testet növesztve élje túl a drasztikus procedúrát. 

Márpedig két japán kutató ilyesmiről számolt be a rangos Current Biology folyóiratban március 8-án megjelent tanulmányában. A tengerbiológusok Elysia cf. marginata és Elysia atroviridis meztelen tengeri csigafajok példányait vizsgálták laboratóriumi körülmények között. 

A kutatók 82 Elysia atroviridis viselkedését figyelték meg laboratóriumi körülmények között, és megfigyelték, hogy egyes állatok a jelek szerint önként és dalolva válnak meg a testrészeiktől, majd új testet növesztenek maguknak – legalábbis előfordul ilyesmi. A megfigyelések szerint tizenöt frissen kikeltett csiga közül öt a kikelés után 226-336 nappal öncsonkításba kezd, a fej pedig algával kezd táplálkozni. A sikeres csigák egy héten belül új szívet növesztenek maguknak, húsz nappal a folyamat kezdete után pedig már új testtel is büszkélkedhetnek.

A megfigyelt csigák közül három esetben fordult elő, hogy az állat az egész testétől megvált, ezek közül kettő egy héten belül felgyógyult. Az öncsonkítás után a fej néhány órán belül táplálkozni kezd, a seb hamarosan bezáródik, és megkezdődhet a gyógyulás. 

Csak egy kis karcolás!

A kutatók még nem jöttek rá, hogy pontosan mi okozza ezt a különös viselkedést, de valószínűsítik, hogy az állatok így akarnak megszabadulni a parazitáktól. Ezt a feltevést erősíti az is, hogy az öncsonkító csigák szervezetében a kutatók copepodákat, vagyis parazitikus evezőlábú rákokat találtak. Az a 64 példány, amelyben nem találtak parazitát, nem is kezdett megválni a testrészeitől. 

A legtöbb állat nem éli túl, ha elveszti a testét: a tudósokat is meglepte, hogy ennek a csigának ez mégis sikerül, de van rá magyarázat. A csiga zöld színtesteket vesz magához az elfogyasztott algából, ezek segítségével pedig képes fotoszintetizálni, az így nyert energiát pedig a hiányzó testrész (vagy akár az egész test) pótlására tudja fordítani. Az önlefejezés ennek ellenére ritkának számít, és nem is veszélytelen mutatvány, igaz, az egyik példány kétszer is túlélte – az idősebb csigák viszont már nem tértek magukhoz utána. Ha a paraziták csak a csiga testének egy részét fertőzték meg, az állatok inkább csak az érintett területet választják le magukról.

A kutatók szerint a felfedezés új lehetőségeket nyithat a kleptoplasztia kutatásában, vagyis abban, hogy a növény-állat hibridként működő fotoszintetizáló csiga miképpen nyeri az energiát, és hogy képes ennek felhasználásával erre a hihetetlen regenerációs mutatványra.

Korábbi kapcsolódó cikkeink: