Minden év április első keddje a láthatatlan munka nemzetközi napja. Láthatatlan munkának azt nevezzük, amelyet a társadalom bizonyos tagjai háztartáson belül vagy önkéntes munkaként a család vagy a közösség érdekében végeznek fizetés nélkül. A kutatások szerint ezeknek a munkáknak a jelentős része Magyarországon és máshol is a nőkre hárul, és a járvány miatt bevezetett intézkedések csak fokozták ezt a terhet (lásd ezt, illetve ezt a kutatást).

A koronavírus-járvány talán láthatóbbá teszi ezt a munkát, hiszen sokan kénytelenek szembesülni a háztartási, gyereknevelési és egyéb gondoskodási munkákkal járó feladatok intenzitásával és a rájuk fordított idő mennyiségével. A fizikai házimunkán túl egyébként jellemzően a nők felelősek az úgynevezett érzelmi vagy kognitív munkákért is. Ilyen feladat például kitalálni, hogy mit kell vásárolni, vagy éppen a gyerekek, rokonok és barátok születésnapjainak észben tartása, illetve a rokonokkal való kapcsolattartás. Ebben a cikkben azt mutatom be, hogy a láthatatlan munka hogyan vált mérhetőbb fogalommá, és ez milyen következményeket vont maga után.

Az időszegénység

A gazdasági és foglalkoztatási statisztikákban sokáig nem jelent meg ez a fajta fizetetlen munka, hiszen a közgazdászok hagyományosan a piacon végzett munkára fókuszáltak. A fősodorbeli közgazdászok kizárólag a fizetett („produktív”) munkát tekintették munkának, és nem foglalkoztak a reproduktív munkával, amit jellemzően nők végeztek a privát szférában. Így a munka fogalma elkezdett egyet jelenteni a fizetett és a piacon végzett munkával. „Feminista” közgazdászok már az 1940-es évektől kezdve a gazdasági mutatók korlátaira hívták fel a figyelmet főként afrikai országokban szerzett tapasztalatok alapján.

Phyllis Deane volt az egyik első közgazdász, aki szerint a GDP hiányos és elfogult becslést ad a nemzet gazdasági termeléséről. Szerinte egyenesen logikátlan volt a GDP-számításokból kizárni a fizetetlen háztartási munkát, amikor annak gazdasági értéke van. Arra a következtetésre jutott, hogy ha a kormányok szeretnék növelni a nemzeti jövedelmet, akkor az összes termelő – köztük a vidéki nők – hozzájárulásait is meg kell számolni.

Később Esther Boserup arra hívta fel a figyelmet, hogy az önellátó munkát végzők jellemzően nők, és ezek a felettébb időigényes tevékenységek jelentősen rontják a nők életminőségét, például a családtagjaikkal való valódi érzelmi kapcsolódásban. Ezeknek a feladatoknak és a feladatok megoldásához szükséges gondolatoknak, időnek és energiának a felszabadítása sok minden másra adna lehetőséget a nők számára. Mások is hangsúlyozták, hogy a megnövekedett fizetett foglalkoztatásban való részvételt gyakran a személyes gondoskodásra, alvásra és szabadidőre szentelt idő költségén vásárolják meg a nők, miközben ezeket az erőfeszítéseket és az emberek életkörülményeinek javításában játszott szerepüket rendszerint alábecsüljük. A gondoskodó munkát végzőknek így kevés idejük marad magukra vagy más tevékenységekre, ami szerintük „időszegénységhez” vezet.

Nancy Folbre szerint a nők megtehetik, hogy kevésbé törekednek a nemek közötti egyenlőség elérésére a gyerekek és az idősek jólléte érdekében, illetve lehet, hogy a gondozási feladatok csökkentése miatt kevesebb gyereket vállalnak, ahogy ez már több országban is látszik. Ez a körülmény fokozhatja az egyenlőtlenségeket a nők között is. A jól képzett, magas jövedelmű nők gyakran kiadják a házimunkák és a gyereknevelés egy részét náluk alacsonyabb jövedelmű nőknek, amivel időt és energiát tudnak megspórolni. A rosszul iskolázott, alacsony keresetű nők viszont kevésbé tudnak rugalmasak lenni. A városi nőkkel szemben a vidéki közösségekben élő nők jobban hozzáférhetnek informális kapcsolatokhoz, és más nők segítségét is élvezhetik, például a közvetlen családtagokét.

A láthatatlan munka láthatóvá tétele

A kritikusok szerint az, hogy a konvencionális gazdaságstatisztika nem méri a gondozási feladatokat, lehetővé teszi a törvényhozóknak, hogy a gyerekek, idősek és fogyatékosok gondozását érintő szociális ellátásokra fordított kiadásokat csökkentsék. Másrészt mivel a láthatatlan munka nem jelenik meg a foglalkoztatási mutatókban, úgy tűnhet, mintha inaktívak lennének azok, akik ezeket a munkákat végzik. Így egészségügyi szolgáltatásoktól eshetnek el, illetve a nyugdíjszámításnál sem ismerik el ezt a fajta munkát. Azt is szokták hangsúlyozni, hogy a fizetett „férfimunka” nem lenne lehetséges a fizetetlen „női munka” nélkül. Például egy gyári munkás férfi nem lenne képes a kenyérkeresői sztereotípiáknak megfelelni, ha a felesége nem vigyázna a gyerekekre, és végezné el a háztartási feladatokat, vagy Shakespeare sem tudta volna megírni a darabjait, ha a felesége nem marad otthon a gyerekekkel.

Egyebek mellett ezeknek a kritikáknak is köszönhető, hogy a munkaerő fogalma és a gazdasági mutatók mérése némileg megváltozott az idők során. 1966-ban a munkaerő definícióját kibővítették azokra, akik saját gazdaságban végeznek mezőgazdasági munkákat, beleértve a fizetetlen családi munkát is. Majd 1993-ban a gazdasági mutatókba belekerült minden olyan áru és szolgáltatás előállítása egy háztartáson belül, amit saját használatra termelnek, például a tűzifaanyag és az ivóvíz gyűjtése vagy a családi farmokon és vállalkozásban való segítés. 2008-ban a GDP-számításba belefoglalták valamennyi áru előállítását, így például a szőnyegszövést vagy a sörfőzést – függetlenül attól, hogy eladták-e vagy sem. 2013-ban pedig a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) új definíciót adott a munkának:

„bármilyen nemű és életkorú személyek által végzett áruk előállítása vagy szolgáltatások nyújtása mások számára, illetve saját használatra”.

Ezzel egyidejűleg új keretrendszert is felállítottak a munka mérésére, amelybe több fizetetlen munkát foglaltak bele: megélhetési munka, háztartási munka, fizetetlen képzés és önkéntes munka.

Mérési módszerek

Több módszer is született a fizetetlen munka értékének becslésére. A helyettesítő módszerrel azt lehet megnézni, hogy mennyibe kerülne, ha valaki más, például egy háztartási alkalmazott, takarító, szakács vagy bébiszitter végezné el az adott munkát. A lehetőségköltség módszerrel pedig azt lehet kiszámolni, hogy mekkora jövedelemről mond le valaki a láthatatlan munka miatt. Ebben az esetben ha egy egyetemi végzettséggel rendelkező személy gondoskodik egy családtagjáról, akkor azt nézik meg, hogy egy hasonló végzettséggel rendelkező szociális munkásnak mekkora az órabére.

Ezzel a kalkulátorral ki lehet számolni, hogy hetente hány órát töltünk háztartási tevékenységekkel, és azt is megmutatja, hogy ez a munka dollárban kifejezve mennyit érne a piaci árak alapján. Az alkotók arra szeretnék felhívni a figyelmet, hogy ne ingyen munkaerőként tekintsünk az ilyen munkát végző személyekre.

Mások azt javasolják, hogy ne a munkaerő gazdasági értékét nézzük, hanem az arra fordított időt. 1999-ben Marilyn Waring közgazdász Kenyában végzett kutatásaira támaszkodva azt állította, hogy az időhasználattal kapcsolatos felmérésekből kiderül, melyik nem képviselői kapják az unalmas, alacsony státuszú és fizetetlen munkát. Szerinte ezek a felmérések megmutatják, hogy a célzott beavatkozások – például a tiszta víz hozzáférhetővé tétele – hogyan csökkentenék a háztartási munkára fordított időt és tennék lehetővé több milliárd nő számára, hogy nagyobb szabadságot (több időt) szerezzenek a napjaikban. Egy 2018-as jelentés szerint nők százmilliói töltenek el évi két és fél hónapot azzal, hogy családjuk számára tiszta ivóvizet biztosítsanak. Ezzel a kalkulátorral kiszámolhatjuk, hogy mennyi időt töltünk hetente fizetetlen munkával, és össze tudjuk hasonlítani a saját számainkat más országokban élők adataival.

Az időmérleg-kutatásokat eredetileg az 1910-es években kezdték el arra használni, hogy megnézzék a munkásosztálybeli családok életszínvonalát, az 1980-as évektől kezdve pedig ezzel a módszerrel kezdték megbecsülni a nők fizetetlen munkában való részvételét is. E méréseket azonban korlátozza, hogy általában csak az elsődleges tevékenységeket veszik figyelembe, tehát alulbecsülik a láthatatlan munka mennyiségét, és olyan háttértevékenységek is kimaradnak, mint például a passzív gyerekfelvigyázás.

Az időmérleg-vizsgálatok azt mutatják, hogy a nők gyakorlatilag két műszakban dolgoznak, a dupla munkanap vagy a második műszak otthon kezdődik, miután hazamennek a fizetett munkahelyükről. Nancy Folbre szerint a felméréseknek nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk a gondozási munka mérésére, és szerinte nem családokat, hanem egyéni jövedelmeket kellene mérniük, illetve azt, hogy az egyénnek mennyi ideje marad a gondozási feladatok ellátása után. Így valóban kiderülne, ki szenved „időszegénységben”.

A láthatatlan munka méréséből tehát kiderül, hogy mennyi időt vesz igénybe egy-egy tevékenység elvégzése, és milyen pénzbeli értéket rendelhetünk az adott munkához vagy annak eredményéhez. A fizetett munka mellett elvégzendő fizetetlen munka hátrányos helyzetet teremt a munkaerőpiacon, és kihat az emberek jólétére, ezért fontos, hogy a fizetett és nem fizetett munka milyen arányban oszlik meg a háztartásban. Továbbá ezek az adatok elengedhetetlenek a társadalmi nemek szempontjait figyelembe vevő makrogazdasági és szociális szakpolitikák megalkotásához. Spanyolországban 2006-ban már elfogadtak egy törvényt a gondozói feladatokat ellátó családtagok támogatására, miután kiderült, hogy a nők tetemes időt fordítanak erre, fizetett munkájuk kárára. A nagyobb állami támogatás szükségességére mutat rá a „globális gondoskodási lánc” jelensége is: alacsony jövedelmű országokból nők tömege hagyja hátra a családját, hogy gondozóként munkát vállaljon gazdagabb országokban. Országok sora épít arra, hogy ezek a beszállítói láncok pótolják a gondoskodási rendszer hiányosságait és az egészségügyi, szociális és oktatási szektor alacsony finanszírozottságát.

Fizetést a házimunkáért

A gondolat, hogy a házimunkák mérhetők legyenek, és ezekért fizetést is lehessen kapni, nem új keletű. Selma James, Silvia Federici és más feminista aktivisták a hetvenes években indították el a „Bért a házimunkáért" kampányt. A mozgalom erősen kritizálta azt a felfogást, ami azt sugallja, hogy a nők szeretetből végzik el a házimunkát, és ezért hajlandók a fizetett munkájukon kívül még több munkát végezni. A kampány elindulásában meghatározó szerepet játszott az is, hogy Izlandon 1975-ben a nők sztrájkot tartottak, és egy napra a házimunkát és a fizetett munkát is beszüntetve az utcára vonultak. A női sztrájkok és a kampányok továbbra is folytatódnak, hiszen a nők által végzett láthatatlan munka továbbra is jelentős, és a járvány csak súlyosbította azt.

Úgy tűnik, hogy ezeknek a mozgalmaknak az eredményei beérni látszanak. Nemrég egy pekingi bíróság egy válóper során úgy döntött, hogy kártérítés fizetésére kötelez egy férfit a házasság idején végzett házimunkáért a feleség javára. Erre egy új törvény adott lehetőséget, amely szerint a házastárs jogosult kártérítést kérni a váláskor, ha jelentősen nagyobb részben vett részt a gyermeknevelésben, idős rokonok gondozásában, vagy épp a férjét segítette a munkájában. Hasonló törvényre pedig Európában is volt már kísérlet.

A szerző politológus, a CEU Politikatudományi, Nemzetközi Kapcsolatok és Közpolitika Doktori Iskolájának doktorjelöltje, a Qubiten megjelent korábbi cikke itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

A világjárvány okozta életmódbeli változások évtizedekre vetik vissza a női emancipációt

Balázs Zsuzsanna tudomány 2020. május 13.

Egyre több a bizonyíték arra, hogy a nőket összességében lényegesen hátrányosabban érintik a járvány miatt bevezetett intézkedések, mint a férfiakat. Az iskolabezárásokkal a nők még több fizetetlen otthoni munkát végeznek, és a férfiaknál nagyobb arányban veszítik el az állásukat.

Bántalmazás, bizonytalan munkahelyek és egyenlőtlenség az európai nők osztályrésze a pandémia alatt

Qubit.hu gazdaság 2021. március 3.

Az Európai Parlament friss jelentése szerint a járványnak leginkább kitett 49 millió ápoló 76 százaléka nő, de az is kiderül az adatokból, hogy az Európai Unióban hetente körülbelül 50 nő veszíti életét családon belüli erőszak következtében, és ez a szám a korlátozások idején tovább nőtt.

A nők mosogatnak és szoptatnak, a férfiak karriert építenek a rugalmas munkaidejükben

Balázs Zsuzsanna gazdaság 2018. október 3.

A digitalizáció nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket a férfiak és a nők munkaerőpiaci lehetőségeinek a kiegyenlítésében. A Friedrich Ebert Stiftung keddi konferenciája szerint sem a mobiltechnológia, sem a rész- vagy távmunka nem hoz változást, amíg fennáll a nőkkel szembeni társadalmi elnyomás.