Valahogy megúszták a kihalást a cápák, de majdnem a dinoszauruszok sorsára jutottak
A cápákat az állatvilág egyik legsikeresebb tagjának tartják: a felépítésük az elmúlt 350 millió évben alig változott, tökéletesen alkalmazkodtak a vadászathoz, mégis majdnem kihaltak 19 millió évvel ezelőtt.
Számos egyéb szuperképessége mellett a cápának még a bőre is különleges: mikroszkopikus méretű, fogszerű bőrfogacskák borítják, amelyek a farka irányába néznek. Ezek miatt a bőrfogacskák miatt nem képesek megtapadni az állat bőrén a paraziták, és ezért tudnak olyan gyorsan úszni – és ezek alapján állapították meg az amerikai Yale Egyetem kutatói, hogy a cápák annak idején nagy bajba kerültek.
A bőrfogacskákat az állatok ugyanis gyakran elhagyják: akármilyen gyakori lelet a cápafog, egy ilyenre nagyjából száz ilyen pikkely jut, ezért gyakori fosszilis leletnek számít. Elizabeth C. Sibert, a cápakihalást tárgyaló tanulmány vezető szerzője egy, a Csendes-Óceán fenekéről vett talajminta elemzésekor azt vizsgálta, hogy mennyi és milyen ilyen bőrfogacska található a különböző korú rétegekben, ezekből pedig kikövetkeztette, hogy az adott időszakban mennyi cápa élhetett a vizekben.
19 millió éve nem volt jó cápának lenni
Sibert a negyvenmillió évet átfogó mintában 19 millió évvel ezelőttig nagyjából állandó arányokra bukkant: minden öt halfogra egy bőrfogacska jutott, ez nagyjából húsz százalékos arányt jelent, 19 évvel ezelőtt, a miocén idején ez mindössze 1 százalékosra csökkent.
A kutatók ezután megvizsgálták a fosszilis bőrfogacskák alakját is, és 88 különböző csoportba rendezték őket. A 19 millió évvel ezelőtti eseményt követően mindössze kilencből találtak a későbbiekben, ami arra utal, hogy a nagy kihalási eseményben számos cápafaj pusztulhatott ki teljes egészében, a világ cápakészlete pedig mindössze százezer év alatt 90 százalékkal csökkent.
Rubin szerint különösen érdekes, hogy a fosszilis maradványok alapján nem történt jelentősebb klímaváltozás vagy természeti katasztrófa abban a korban, amikor eltűntek a cápák, ráadásul úgy tűnik, hogy a drámai kihalási hullám kifejezetten a cápákat érintette, bár a csúcsragadozók megtizedelődése bizonyára az egész ökoszisztémára kihatott.
A kutatók most arra próbálnak rájönni, hogy mi okozhatta a tömeges kihalási hullámot, és miért csak a cápákat érintette. Az biztosnak tűnik, hogy nem meteor vagy üstökös, és nem is egy másik csúcsragadozó megjelenése okozta a vesztüket, mégis, ha ilyen rövid idő alatt ilyen drámaian csökkent a populációjuk, még rosszabbul jártak, mint a 66 millió évvel ezelőtt kipusztult dinoszauruszok. Charles Underwood, a Londoni Egyetem paleontológusa mindenesetre szkeptikus az eredményekkel kapcsolatban: szerinte inkább arról lehet szó, hogy a bőrfogacskákat még nem tanulmányozták olyan alaposan, mint a cápafogakat, így elképzelhető, hogy a változás csak annak köszönhető, hogy egyes pikkelyek elterjedtebbekké váltak, mint korábban, a tömeges cápakihalás pedig elmaradt.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: