Tizenhét évig fejlődtek a kabócák a földben, fahéjas csokiban végezték

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

Az amerikai énekeskabócák 17 évet töltenek a talajban, aztán egyszerre több milliárd rovar bújik elő. A rajzás hangos, de rövid: a kabócák párosodnak, petét raknak, majd lehullanak a fáról, a lebomló testük pedig tápanyagként szolgál azoknak a növényeknek, amelyeken újabb 17 év múlva a következő generáció ugyanezt az életutat fogja bejárni.

Legalábbis eddig így zajlott a kabócák élete, de most egy részük már nem a gyökerek között, hanem csokiban fejezi be az életét. Egy marylandi cukrásznak az a zseniális ötlete támadt, hogy desszertet készít a rovarokból, amihez csak a hátsó udvarra kell kimennie, összeszedni egy zacskónyi kabócát, és lefagyasztani őket.

Sarah Dwyer szerint az állatok a fagyasztóban először elalszanak, majd elpusztulnak (a kabócák csak nagyjából 18 fokos hőmérséklet esetén kezdenek kikelni, a hideget nem bírják). Dwyer ezután higiéniai okokból megfőzi a rovarokat, majd fahéjjal ízesíti, megpirítja és csokoládéba mártja őket. 

Rebarbarás-kabócás pite

Az ötlet persze nem egészen új: miközben a rajzó rovarokat a legtöbben kellemetlennek találják, az amerikai őslakosok már régóta mennyei mannaként tekintenek rájuk, és buzgón fogyasztják is a rovarokat. Jenna Jadin entomológus a 17 évvel ezelőtti rajzás idején egy receptgyűjteményt is közölt a kabócákról, ebben pedig néhány édesség is helyet kapott, például a kabócás banánkenyér, csokis keksz vagy a rebarbarás pite.

Jadin szerint a nyers kabóca nem finom, sütve viszont kellemes, diós íze lesz. A kutató arra is figyelmeztet, hogy pirítás előtt célszerű eltávolítani a rovarok szárnyát és lábait, illetve a kabócavadászokat arra kéri, hogy a biztonság kedvéért lehetőleg vegyszermentes területekről gyűjtsenek kabócát. 

Egyre több kutató állítja, hogy a gazdaságos és fenntartható fehérjefogyasztás jövője a rovarevés, Jadin szerint pedig ha az ókori Görögországban és Rómában is ínyencségnek számítottak, nincs abban sem semmi különös, ha Amerikában is felkerülnek az étlapra. Hasonlóan gondolkozik Dwyer is: igaz, hogy már most sem tud annyi csokis kabócát gyártani, amennyit a vevők elkapkodnak, de úgy gondolja, hogy a következő rajzás idején, 2038-ban már semmi különös nem lesz a rovarevésben.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: