Fájdalmas bütykökkel áldoztak a divat oltárán a csőrös cipők középkori rajongói
Középkori csontvázak lábfejcsontjait elemezték a Cambridge-i Egyetem régészei, akik a Journal of Paleopatholgy szakfolyóiratban megjelent tanulmányukban azt állítják, összefüggést találtak a cipődivat és a magyarul bütyöknek nevezett, a nagy lábujj kórosan gacsos állása miatt a talpél belső oldalán kialakuló Hallux valgus kórkép elterjedése között.
Angliában a 14. században kezdett hódítani a viselettörténeti szakmunkákban poulaine gyűjtőnéven emlegetett csőrös lábbelik divatja. Az 1300-as évek végén nem volt ritka az akár félméter hosszú orr sem, amelynek hegyét külön kellett rögzíteni viselője lábszárához, hogy járni tudjon benne.
A cambridge-i régészek kutatása szerint bár az orvostudomány ismeri az ortopédiai elváltozás öröklött változatát is, a megvizsgált csontmaradványok alapján kijelenthető, hogy azok körében, akik megengedhették maguknak a csőrös cipők viselésének luxusát szinte népbetegség volt a bütyök. Legalábbis ez derül ki abból, hogy a 14.-15.századból származó 71 csontvázból 19-en ilyen elváltozásokat találtak, míg a 12-13. századi maradványok esetében 52-ből csak háromnál fordult elő a kórkép.
A kutatók szerint a bütykök gyakoribbak voltak a városlakók, kiváltképp a jómódú papok és gazdag világiak között. Érdekes, hogy az idős korukban elhunyt bütykös lábú embereknél gyakoribbak voltak a feltehetően esés miatt kialakult végtagtörések is. A kutatók szerint nem véletlen, hiszen a Hallux valgus megbolygatja a talp természetes egyensúlyát, az instabilitás pedig bizonytalanná teszi a járást is, így gyakoribbak az egyensúlyvesztések is.
Korábbi kapcsolódó cikkeink: