Megtalálták a pestis legősibb baktériumtörzsét
Egy négy holttestet tartalmazó sír feltárása során megtalálták az egyik első ismert pestises esetet Lettországban, az erről szóló tanulmány a Cell Reportsban jelent meg. A fertőzött férfi ötezer évvel ezelőtt halt meg, a halálát rágcsálóharapás okozhatta, így kaphatta el a kórt. A másik három holttestben nem találták fertőzés nyomát, ezért úgy gondolják, hogy az a baktériumtörzs, amit a maradványokban azonosítottak, kevésbé lehetett fertőző, mint ami Európa felét kipusztította a középkorban.
Korábban már találtak egy tömegsírt, ahol azonosították a kórokozót, de az másik baktériumtörzshöz tartozott, a kutatók szerint a lett leletet megfertőző baktérium nagyjából ezer évvel azelőtt fejlődött ki, mint az eddigi legkorábbinak vélt törzs.
Ez a pestis nem az a pestis
A kutatók szerint a pestis nagyjából 7000 évvel ezelőtt bukkant fel Európában, de akkor még nem okozott tömeges fertőzést. Erre utal az is, hogy a lett vadászó-gyűjtögető férfi maradványaiban talált kórokozóban nem találták meg azt a gént sem, amely lehetővé teszi a Yersinia pestisnek, hogy bolháról az emberre ugorjon.
A pestist a korábbi közhiedelemmel ellentétben nem közvetlenül a patkányok, hanem a rajtuk megtelepedő bolhák terjesztik. A betegség számos rágcsálófajt megfertőzhet, de a tömeges járványt nem a velük való találkozás, hanem a bolhacsípések terjesztik – legalábbis mostanra, az ismeretlen lettnek ugyanis még szüksége volt egy harapásra ahhoz, hogy elkaphassa a betegséget.
Ez azt is jelenti, hogy a pestis valamivel később vált fertőző betegséggé, mint egyesek korábban hitték, ezek az adatok legalábbis nem támasztják alá, hogy a fertőző baktériumtörzs már a neolitikumban megjelent volna, és tömeges halálozást okozhatott volna.
Más kutatók szerint a felfedezés nem zárja ki, hogy a bolhák által terjesztett baktériumtörzs már a neolitikumban is pusztíthatott volna Nyugat-Európában, csak azt bizonyítja, hogy a mai Lettország területén még nem jelent meg. A maradványokban azonosított, kevésbé fertőző baktériumot aztán kiszorította az a kórokozó, amely aztán iszonyú pusztítást okozott Európában a középkorban.
Ben Krause-Kyora, a kutatás vezető szerzője szerint az ehhez hasonló felfedezések segíthetnek megérteni a pestis korai fejlődési szakaszát. Szerinte elképzelhető, hogy kezdetben a most feltárt, elszigetelt esetekről volt csak szó, amelyek egyre gyakoribbak váltak, a baktérium fejlődésével pedig egyre fertőzőbbek is lettek.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: