Magzataival együtt találták meg egy ikrekkel terhes bronzkori nő maradványait a Csepel-szigeten
Vagy szülés előtt, vagy koraszülés közben halhatott meg az a tehetős bronzkori nő, akinek a maradványaira egy olasz kutató vezette régészcsoport talált rá a szigetszentmiklós-ürgehegyi ásatáson. A nőt magzataival együtt elhamvasztották, és a hamvakat egy urnában helyezték el.
Bár a munkában számos magyar kutató is részt vett – az ELTE, a Magyar Nemzeti Múzeum és a debreceni Atommagkutató Intézet szakemberei – a szenzációs leletről közlemény nem érkezett, a LiveScience-en akadtunk a hír és a tanulmány nyomára. Utóbbi a PLOS One nevű, recenzált, nyílt hozzáférésű tudományos folyóiratban jelent meg szerdán.
Az urnában egy bronz nyakkarikát, egy arany hajgyűrűt és csonttűket is elhelyeztek, ez utal arra, hogy az anya előkelő családhoz tartozott. Sőt a nő fogainak és csontjainak kémiai elemzéséből az is kiderült, hogy nem a helyiek közül került ki, hanem távolabbról utazott a Kárpát-medencébe, és valószínűleg beházasodott az itt élő közösségbe. A tanulmány vezető szerzője, Claudio Cavazzuti, a Bolognai Egyetem docense azt mondta, az urna külsejében nem volt semmi feltűnő, ami megkülönböztette volna a többitől, a presztízstárgyak elhelyezése azonban erősen utal a nő előkelőségére.
Hatalmas bronzkori temető a szigeten
A maradványok egy olyan hatalmas, a Dunától mintegy ötszáz méterre fekvő temetőből kerültek elő, amit a korai bronzkortól a késői bronzkorig átívelő időszakban, időszámításunk előtt 2150-től 1500-ig használták. A temetőt Csepel-szigeten készülő nagy szupermarket-beruházás előtti ásatáson tárták fel a jelen kutatásban is részt vevő Vicze Magdolna vezetésével. Cavazzuti szerint ez az egyik legnagyobb ősi temető a mai Magyarország területén. Eddig 525 sírhelyet hantoltak ki, de szerinte több ezer további bronzkori sír lehet a területen, amiket még fel kellene tárni.
A temetkezési hely a régészek szerint a korai és középső bronzkorban virágzó Vatya-kultúrához tartozott. Ebben az összetett régészeti kultúrában a népesség derékhadát földművelő és állattartó parasztok adták, míg az arisztokrácia jól megerősített földvárakban rendezkedett be. Közeli és távoli helyekkel is élénk kereskedelmet folytattak, így tettek szert közép-, kelet- és észak-európai eredetű bronzra, aranyra és borostyánra. Erődítéseik segítségével ellenőrzésük alatt tartották a Duna egy szakaszát.
Férfiak, nők, felnőttek, gyerekek
Hogy jobban megismerjék, kiket temettek el, Cavazzuti és kutatótársai 29 sírt vetettek alá elemzésnek, ebből 26-ban urnát találtak, három sír esetén viszont nem égették el a holttestet a bronzkori temetkezők. Az ikreivel eltemetett arisztokrata nő kivételével minden sír, amiből mintát vettek, csak egyetlen személy maradványait tartalmazta, mellette egyszerű kerámia vagy bronz tárgyakkal. A sírok 20 százalékában találtak a régészek fém tárgyakat, de nagyon ritkán fordultak elő olyan értékes dísztárgyak, mint amiket a szülés előtt vagy közben meghalt nő mellett találtak.
Az Atomki kutatóinak segítségére vélhetően azért is volt szükség, mert a maradványokat stronciumizotópos vizsgálatoknak vetették alá, és ennek alapján tudtak ilyen részletes képet alkotni a bronzkorban eltemetettekről.
A három hamvasztás nélkül eltemetett személy nemét nem tudták megállapítani a tudósok, az elhamvasztottak közül huszan felnőttek voltak (11 nő, 7 férfi, 2 ismeretlen nemű), ketten 5 és 10 év közötti gyerekek, négyen pedig 2 és 5 év közötti kicsik. A legfiatalabb elhunytak az ikrek voltak, akik körülbelül a terhesség 28-32. hetében haláloztak el az idő előtt megindult szülés vagy az anya más okból bekövetkezett halála miatt. A koponyaanalízis szerint anyjuk 25-35 éves lehetett, amikor meghalt.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: