Egy a mai gyíkokra hasonlító, 231 millió éve élt állat koponyáját fedezték fel kutatók Argentínában. A lelet fényt derít a hüllők egyik fő csoportjának eddig kevéssé ismert eredetére.

A szakemberek a három dimenzióban, viszonylag épségben megőrződött fosszília vizsgálatát a Nature folyóiratban múlt hét szerdán megjelent tanulmányukban mutatták be, és annak alapján egy eddig ismeretlen fajt írtak le, ami a Taytalura alcoberi nevet kapta.

Míg a hüllők dinoszauruszok és krokodilok felé vezető ágának korai evolúcióját a rendelkezésre álló nagy számú lelet miatt viszonylag jól ismerjük, a gyíkokhoz hasonló hüllők esetén közel sem ennyire jó a helyzet. A mostani felfedezés jelentőségét az adhatja, hogy általa közelebb jutunk a gyíkok, kígyók és felemásgyíkok triász időszakban élt közös őseihez és azok korai evolúciójának megismeréséhez.

Az első hüllők a karbon időszakban, 312 millió éve alakultak ki magzatburkos állatokból, amelyek már teljesen alkalmazkodtak a szárazföldi életmódhoz. Távoli leszármazottaikból jött létre a hüllők két meghatározó csoportja, a Archosauromorpha a perm időszakban, valamint a Lepidosauromorpha a triászban. Ezeket az állatokat fogazatuk, testtartásuk és vázrendszerük jellemzői különböztetik meg egymástól, de közös bennük, hogy Diapsida hüllők, így ősi képviselőik koponyáikon két halántékablakkal rendelkeztek.

Az Archosauromorphákhoz tartoznak a földtörténeti középidő ikonikus állatcsoportjai, a dinoszauruszok (Dinosauria) és a repülő hüllők (Pterosauria). Emellett szintén ide sorolják a korai és mai krokodilokat magában foglaló Crocodylomorphát, illetve vélhetően a korai és mai teknősöket felölelő Pantestudines is itt foglal helyet.

A Lepidosauromorpha alá szinte kizárólag a pikkelyes bőrűek (Lepidosauria), azaz gyíkokhoz hasonló állatok kerülnek, melyek közel 240 millió éve alakultak ki. Évmilliókkal később a csoport két evolúciós ágra vált szét, a felemásgyíkokra, (Rhynchocephalia) valamint a pikkelyes hüllőkre (Squamata). Előbbieket csupán egyetlen faj képviseli ma bolygónkon, az új-zélandi hidasgyík, utóbbiak azonban hatalmas változatosságnak örvendenek, több mint 10 900 ismert fajjal – ezek a gyíkok különböző csoportjaihoz, a kígyókhoz és az ásógyíkalakúakhoz tartoznak.

A Ricardo Martínez és kollégái által feltárt koponyalelet az Argentína San Juan tartományában található, Hold-völgyként is ismert nemzeti parkból, az Ischigualastóból származik, és az eddig ismert egyik legősibb pikkelyes bőrű hüllő lehet. Rádióizotópos kormeghatározás alapján az állat a triász időszak karni korszakában élhetett, 231,4 millió éve. A fosszília egy új fajhoz tartozik, melyet a szakemberek Taytalura alcoberi-nek neveztek el. Ennek első, nemzettséget jelölő tagja a kecsua őslakosok apa (tayta), illetve a diaguiták gyík (lura) szavaiból áll össze, míg a fajnév a kutatásokat támogató O. Alcobernek fejezi ki a kutatók köszönetét.

A Taytalura koponyájának apró részleteit nagy felbontású számítógépes tomográfiás (micro-CT) módszerrel tárták fel, lehetővé téve a legapróbb csontok pontos azonosítását. Ezután ahhoz, hogy megállapítsák a Taytalura hüllőkön belül elfoglalt rendszertani helyét, filogenetikai vizsgálatokat végeztek. Ennek során szakemberek anatómiai adatok, vagy ma élő állatok esetén genetikai információ alapján, algoritmusok segítségével határozzák meg az élőlények evolúciós rokonsági kapcsolatait.

Martínez és kollégái lényegesen kibővítettek egy a korai hüllőfosszíliák jellemzőit tartalmazó filogenetikai adatbázist, hozzáadva az elmúlt években közölt fajokat és újabb anatómiai jegyeket, beleértve természetesen a Taytalura alcoberi-t is. Az állításuk szerint az eddigi leggazdagabb ilyen, korai diapsida és lepidosauromorph hüllőket tartalmazó adatbázisból ezután két különböző statisztikai módszertannal evolúciós törzsfákat hoztak létre.

Ezek egyértelműen arra utalnak, hogy a Taytalura az összes vizsgált egykori állat közül egyedüliként egy korai, ősi lepidosaurnak tekinthető. Ez annyit tesz, hogy a Taytalura felé vezető evolúciós ág még azelőtt leágazik a többi lepidosaurtól, mielőtt a csoport felemásgyíkokra (Rhynchocephalia) és pikkelyes hüllőkre (Squamata) válna szét. Ezt az eredményt megerősítik további, anatómiai bélyegekből egyfajta „alaktani térképet" létrehozó statisztikai vizsgálatok, ahol a Taytalura a korai lepidosaurokra jellemző térhez illeszkedik.

A fogazat jellemzőit vizsgálva a kutatók azt találták, hogy a Taytalura különlegesnek számít, és egy köztes állapotot rögzíthet az ősi diapsida hüllők és a Taytalurán kívüli lepidosaurok közt. A koponya felépítése kapcsán pedig arra jutottak, hogy az több tulajdonságában hasonlít a mai hidasgyíkéra. Ez alapján azt valószínűsítik, hogy az eddig kizárólag a felemásgyíkokra jellemzőnek tartott anatómiai jellegek a legősibb lepidosaurokban már jelen voltak, csak a pikkelyesek (Squamata) evolúciója során később módosultak. A szakemberek szerint ez úgy is értelmezhető, hogy a felemásgyíkok a pikkelyesekhez képest anatómiailag „ősibb" formájúak.

A legtöbb korai lepidosaur fosszília Európából került elő, ami a kutatók által leírtak alapján valószínűvé teszi, hogy a régió kulcsszerepet játszott a csoport korai evolúciójában. A Taytalura viszont bizonyítja, hogy nem csak az egykori Pangea kontinens északi részén, a mai Közép-Európában voltak jelen korai képviselőik, hanem több ezer kilométerrel délebbre is. Ebből az következik, hogy a csoport sokkal szélesebb körben volt elterjedt a triász időszak közepe környékén, mint eddig a kutatók gondolták.

A 231 millió éves Taytalura kissé fiatalabb, mint a legkorábbi ismert, 242 millió éves pikkelyes hüllő (Squamata) vagy 238 millió éves felemásgyík. A tanulmány szerzői szerint ez azt jelenti, hogy a csoport korábban említett kettéválása előtti evolúciós ágról származó fajok, mint a Taytalura legalább 11 millió évig együtt éltek a felemásgyíkok és pikkelyesek legősibb képviselőivel. Illetve, mint kifejtik, ez inkább 20 millió év lehetett, hiszen a legősibb lepidosaurok már a perm és a triász időszakok határán megjelenhettek.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: