Zöldnek zöld a szélturbina, de vannak sötétzöld oldalai
A szélenergia felhasználása egyre népszerűbb, de vajon jót tesz-e majd a Földnek, ha 2050-re a világ áramszükségletének egyharmadát tisztán turbinákból nyerik majd? Az energetikai szakértők jelenleg azzal számolnak, hogy 2030-ra az energiaszükséglet 19 százalékát fedezik majd szélerőművekkel, 2050-re pedig ez az arány meghaladja majd a 33 százalékot is.
Magyarországon 2010-ig 37 szélerőmű épült, összesen 172 turbinával; a hazai szélerőművek mostani összkapacitása 325 MW körül alakul, ami az ország áramtermelő kapacitásának 3,8 százalékát teszi ki. A kezdeti fellendülés után az elmúlt évtizedben azonban gyakorlatilag nem telepítettek új tornyokat, ami a 2016-ban elfogadott szigorú szabályoknak tudható be. Öt évvel ezelőtt egy kormányrendelet 12 kilométerben szabta meg a turbinák lakott vagy beépítésre szánt településektől mért távolságát, ami ebben a sűrűn lakott országban szinte teljesen lehetetlenné teszi új egységek telepítését (az európai szabályok jellemzően 1 kilométeres védőtávolságot írnak elő).
A szigorú szabályozás mellett szólnak valós érvek és szólnak bizonyítatlan, habókos összeesküvés-elméletek is, de annyi biztos, hogy a klímaváltozás elleni küzdelemben az alternatív, zöld energiaforrásoké a jövő, a szélenergia hátrányai pedig, bár léteznek, eltörpülnek a fosszilis energiahordozók, a szén, az olaj és a földgáz káros hatásai mellett.
Ej, mi a kő, nem tojt a tyúk!
A szélturbinák veszélyeivel riogató konteók egyidősek a szélturbinák elterjedésével: egy 2012-es cikkben egy kutató már 198 különböző, gyakran halálos mellékhatást gyűjtött össze, amelyek közül természetesen egyiket sem tudta senki bizonyítani. A repertoár a ráktól a különböző pszichés betegségeken keresztül a halálig terjedt, de szerepelt benne az is, hogy a turbináktól a tyúkok nem tudnak tojást tojni. Hiába derült ki a vádakról, hogy megalapozatlanok, Donald Trump akkori amerikai elnök tavalyelőtt még vígan hirdette a Twitteren, hogy a turbinák zaja rákot okoz, a szélturbina-szindrómában pedig továbbra is rengetegen hisznek.
Rákot ugyan nem okoznak, de az sem várható el a turbináktól, hogy minden negatív környezeti hatás nélkül működjenek: elsőként például elég jól látszanak, így tönkreteszik a látképet. Simon Chapman a szindrómát cáfoló cikkében rámutatott, hogy ez leginkább azokat zavarja, akik nem profitálnak a turbinák működéséből, csak mondjuk pont rájuk néz az ablakuk – azok, akik így nyerik az áramot, kevésbé hajlamosak panaszkodni.
A csúfság
Ahogy egy indiai tanulmány is rámutat, a szélturbinák elhelyezését esztétikusan is meg lehet oldani, sőt, egyes tapasztalatok azt mutatják, hogy egyeseknek még tetszenek is a szélfarmok: Kínában és Szerbiában nemhogy taszították volna a turistákat, hanem egyenesen azért mentek oda az emberek, hogy megnézzék őket. Az Európai Unióban a szélfarmok engedélyeztetése előtt hatástanulmányokat kell készíteni, amelyben külön fel kell mérni azt is, hogy a turbinák hogyan befolyásolják a látképet. Az általános törekvés az, hogy a farm látványa a lehető legkevésbé legyen zavaró, ezért több irányelvet is megfogalmaztak arról, hogy hogyan is kell kinézniük a turbináknak. Ezek között egyebek mellett olyasmik szerepelnek, mint hogy a látótávolságon belül található turbináknak lehetőleg hasonló méretűeknek és típusúaknak kell lenniük, azonos irányba kell forogniuk, és lehetőleg világosszürkéknek, bézsnek vagy fehéreknek kell lenniük. A semleges szín mellett a matt festék használatát javasolják. Az általános tapasztalat szerint az Európai Unióban a lakosság leginkább a tervezési fázis során tiltakozik a farmok megépítése ellen, utána a többség elfogadja őket.
A zaj
De mi történik, ha már megépültek? Egy 2002-es skót állami felmérés szerint egy 350 méteres távolságban elhelyezett szélturbina körülbelül 35-45 decibeles zajt produkál, ami nagyjából megfelel az ember otthonától 5 kilométerre fekvő forgalmas út zajénak. A WHO 2018-as iránymutatása szerint a turbinák által kibocsátott zaj egészségkárosító hatására nincs bizonyíték, bár az infrahangok és az alacsony frekvenciájú hangok pontos hatását még nem vizsgálták, ezekről elképzelhető, hogy arra érzékenyeknél idegrendszeri tüneteket válthatnak ki.
A denevér
És mi a helyzet az állatokkal? A turbinák által elpusztított madarak mellett a denevérek példája kerül elő a leggyakrabban. A WETO (Wind Energy Technologies Office) szélenergiával foglalkozó amerikai kormányzati ügynökség is komolyan foglalkozik a problémával, a Tethys nevű tematikus gyűjtőoldalon pedig szakmailag lektorált tanulmányok tucatjaiból lehet tájékozódni. 2003-ban létrehoztak egy állami és civil szakértőkből álló együttműködést is, amely kifejezetten a szélenergia és a denevérek kapcsolatát kutatja (Bats and Wind Energy Cooperative, BWEC). A szakemberek egy tanulmányban azt javasolják, hogy a turbinák által kiadott (ember által hallható vagy hallhatatlan) hangok mellett szereljenek fel egy ultrahangos riasztót is azokra az egységekre, amelyeknél különösen sok denevér esik áldozatul.
A sas
A denevérek mellett sokan a madarakat is féltik a lapátoktól, és bár igaz, hogy sok állat esik nekik áldozatul, a szélfarm helyének gondos megválasztásával minimalizálni lehet a veszteségeket (a Tethysen egyes fajokra lebontva is vannak esettanulmányok, így például külön vizsgálták a szélturbinák és a gólyák, sasok, szarkák, fácánok stb. viszonyát). Ha nem kifejezetten valamilyen veszélyeztetett faj élőhelyére telepítik a turbinákat, ahol már az építkezés is jelentős környezetkárosító hatással jár, a madárvilágra gyakorolt hatásuk elenyésző: a legtöbben egyetértenek abban, hogy a rovarirtók, az autók, a macskák vagy a villanyvezetékek jóval több áldozatot szednek, mint a turbinák. Egyes veszélyeztetett fajok esetében persze már ez a veszteség is tűrhetetlen, ezért a turbinafejlesztők különböző madárriasztó módszerekkel kísérleteznek, egy norvég kutatás szerint például az egyik lapát lefestése 72 százalékkal csökkentette az áldozatok számát. Az Egyesült Államokban az amerikai vadvédelmi szolgálat iránymutatásai szerint lehet csak szélfarmokat telepíteni, mióta ezeket bevezették, a farmok 90 százalékában sikerült nullára csökkenteni a sashalálozást.
A klíma
Egy 2018-as harvardi kutatás szerint ez pedig nyomot hagy majd a klímán is. David Keith, a Harvard Egyetem fizikaprofesszora szerint a szélerőművek elterjedése rövid távon nagyobb felmelegedéshez vezethet, mint a fosszilis energiaforrások használata, hosszú távon viszont megtérülő befektetésről lenne szó. Keith szerint ha szélenergiával fedeznék az Egyesült Államok teljes energiaszükségletét, az 0,24 fokkal emelné a felszíni hőmérsékletet, ami nagyjából tízszer akkora emelkedést jelent, mintha napelemeket használnának. A kutatók által használt modellnek azonban megvannak a korlátai: John Dabiri, a Stanford klímatudósa szerint a szimulációk pontatlanok, és a nagy szélfarmok csak enyhén emelnék meg a hőmérsékletet, azt is csak lokális szinten. Ez bizonyos esetekben megnehezítheti néhány helyi faj sorsát, mások szerint viszont a megváltozott páratartalom és enyhén emelkedő hőmérséklet még hasznos is lehet a mezőgazdaság számára, ha ügyesen használják ki. Michael Goggin, az amerikai szélenergia-szövetség egykori elnöke szerint a tanulmány túl nagy hangsúlyt fektet a szélfarmok rövid távú hatásaira, és nem hangsúlyozza eléggé azok hosszú távú előnyeit.
A radar
A szélfarmok terjedésével az Egyesült Államok védelmi minisztériumában egy újabb problémával szembesültek: a nem megfelelően elhelyezett turbinák zavarhatják a radarhullámokat, emiatt pedig akár nemzetbiztonsági kockázatot is jelenthetnek. Ez a meteorológiát, a Szövetségi Légügyi Hivatalt, az Energiaügyi Hivatalt és egy sor más intézményt érint, amelyek 2014 óta közösen dolgoznak azon, hogy a szélfarmok ne zavarják a légiközlekedést, az időjárás-előrejelzést vagy éppen a nemzetvédelmi és kémtevékenységet. Az érintett kormányhivatalok célja, hogy 2025-re egy olyan keretrendszert dolgozzanak ki, amelyben egyetlen radart használó hivatal érdekei sem sérülnek, ehhez a környezetvédelmi hatástanulmányokhoz hasonlóan a turbinák elhelyezését is vizsgálják, de olyan turbinák és radarkészülékek kifejlesztésével is kísérleteznek, amelyek jól elvannak egymás mellett.
Az ítélet
És hogy akkor madárgyilkos szörnyeteg a szélturbina, vagy a bolygó megváltója? A válasz persze mindig az örök „attól függ”: mindennek ára van, és nem mindegy, hová telepítik, hogyan fejlesztik és mit kezdenek vele, de azt semmiképp nem lehet rá mondani, hogy felesleges lenne, azt meg főleg nem, hogy az ördög műve. A legtöbb felhozott kifogásra létezik vagy születhet megoldás, ami nem is tűnik túl bonyolultnak, az ellenérveket pedig jellemző módon az ellenérdekelt olajcégek hangoztatják a leghangosabban. Egy biztos: olyan egyhamar nem lesz, hogy szél nem lesz, de olyan biztosan lesz, hogy olaj nem lesz.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: