Rókák, sakálok és vadmacskák bőrét viselték a kőkorszaki szakik
A régészek szerint a ruházkodás nagyjából a jégkorszak beköszöntével terjedt el az emberek körében, de hogy pontosan mikor, arról még vitáznak a kutatók. Valószínű, hogy már a neandervölgyiek is viseltek valamiféle ruhát, ha hideg körülmények között éltek, de erről nem maradt fenn bizonyíték. A probléma az, hogy a bőrből és szőrméből készült ruházat nem valami tartós, százezer év alatt nyoma sem marad, így egyéb nyomokból lehet csak következtetni arra, hogy mikor és mit viseltek az emberek.
Egy friss kutatás szerint 120 ezer évvel ezelőtt a ragadozók bőre volt a menő: a marokkói Contrebandiers barlangban 62 olyan érdekesen formált csonteszközre bukkantak, amelyeket állati bőrök feldolgozására használtak, emellett pedig róka-, sakál- és vadmacskacsontokat is találtak. A csontvázakon talált nyomok alapján úgy gondolják, hogy az állatokat nem a húsukért vadászták, hanem kifejezetten a bőrükre utaztak.
Emily Yuko Hallett, a kutatás vezetője eredetileg a barlanglakók étrendjére volt kíváncsi, ezért vizsgálta a barlangban talált mintegy 12 ezer csontot, ekkor figyelt fel a speciális eszközökre. Hallett a csontok vizsgálata során arra is rájött, hogy a ragadozók csontjain másféle sérülések láthatóak, mint a fogyasztási célból zsákmányolt állatokéin: a lábakon és a száj körül lévő sérülések alapján úgy tűnik, hogy megnyúzták őket, a húsukért elejtett zsákmány csontjain másféle nyomok láthatóak.
Speciális eszközök
A 90 és 120 ezer évvel ezelőtt készült eszközök kialakítása arra utal, hogy kifejezetten egy-egy feladatra optimalizálták őket, így valószínű, hogy már jóval ezelőtt is használtak hasonlókat, és ezek már fejlettebbek, mint a korábbi, eddig még fel nem tárt szerszámok. Ian Gilligan, a Sydney-i Egyetem régésze szerint a mostani bizonyítékok alátámasztják azt a feltételezést, hogy az ember a jégkorszak kezdetekor kezdett el szőrméket és bőröket viselni, de már nem egyedül a hideg elleni védekezés miatt: megjelent a divat.
A barlangból több kifúrt kagyló és hasonló apróság is előkerült, amelyeket a régészek szerint az emberek díszként viseltek. Afrikában több hasonló korú lelet is bizonyítja, hogy nagyjából 120 ezer évvel ezelőtt ezek már széles körben elterjedtek, Gilligan szerint pedig az is érdekes, hogy nagyjából a ruha megjelenésével egy időben jöttek divatba.
Az emberrel együtt fejlődő tetűk genetikai elemzése szerint akár már 170 ezer évvel ezelőtt is elterjedhetett a ruházkodás, de erre mindeddig nem találtak tárgyi bizonyítékokat. A mostani felfedezések nagyjából megfelelnek ezeknek a feltételezéseknek, a speciális eszközöknek akár már ekkor is meglehettek a korai változatai.
Hallett szerint a ruházkodás fontos része volt a kőkorszaki emberek alkalmazkodóképességének: felöltözve az ember nagyobb területeket tudott meghódítani, ráadásul közben még jól is nézett ki. Marokkóban 120 ezer évvel ezelőtt meglehetősen meleg volt, így nem feltétlenül a szükség kényszerítette ki a bőrök használatát (bár Gilligan szerint akkor is könnyen csípősre fordulhatott az idő), így a régészek azt feltételezik, hogy a szőrmeviselésnek szimbolikus jelentősége is lehetett.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: