Egyre nagyobb esély van rá, hogy a történelem (vagy a földtörténet) ismétli majd önmagát, és kisvártatva egy újabb Nagy Kihalással számolhat a bolygó – figyelmeztet egy nemzetközi kutatócsoport a Nature természettudományos szaklapban megjelent tanulmányában. A kutatók több olyan tényezőt is megállapítottak, amely hozzájárult a földi életet kb. 252 millió évvel ezelőtt ért csapáshoz, ekkor, a perm-triász kihalási esemény (P-Tr) néven is ismert időszakban a tengeri fajok 96 százaléka, a szárazföldi gerincesek 70 százaléka tűnt el a Föld színéről.

A kutatók az ausztráliai Nagy-Artézi Medencéből vett üledékek alapján vizsgálták, hogy mikor következhetett be jelentősebb algavirágzás, és a Nagy Kihaláson kívül is találtak erre példákat. Az egyetlen olyan tömeges kihalási esemény, amely nem járt együtt algavirágzással, a dinoszauruszokat elpusztító, 66 millió évvel ezelőtti aszteroida volt, a többi (felmelegedés miatt bekövetkezett) esetben mindig megfigyelték a jelenséget.

Tökéletes recept a katasztrófához

Nem az algavirágzás a hasonló események egyetlen kiváltó vagy fenntartó oka: 252 millió évvel ezelőtt a vulkáni tevékenység miatt megemelkedett a hőmérséklet, növekedett az üvegházhatású gázok kibocsátása, amit a meleg és szárazság miatti erdőtüzek csak tovább fokoztak. Az eltűnő erdők helyén megmaradt talaj belemosódott a vízbe, ahol az algák a benne található tápanyagok és a meleg miatt vígan elszaporodtak, ezzel toxikus környezetet hozva létre.

Tracy D. Frank szerint az emberiség jelenleg ugyanezt a receptet követi, a toxikus algatelepek pedig máris megjelentek a vizekben. Frank szerint ehhez heves vulkáni tevékenységre sincs szükség, a szén-dioxid szintje ugyanolyan magas most a légkörben, mint a P-Te idején, és ehhez nem kellett más, csak az ember. Chris Fielding, a kutatás társszerzője szerint a perm vége áll a legközelebb a mai helyzethez, az intő jelek pedig nyilvánvalóak: az erdők pusztulása és a mezőgazdasági tevékenység miatt több tápanyag jut a vizekbe, ezt pedig a halak és fenéklakók tömeges pusztulása követi.

Fielding szerint azért még van remény: a Nagy Kihalás idején nem élt a Földön olyan faj, ami bármit is tehetett volna ellene, az emberiség viszont talán még képes visszafogni a felmelegedést, amit végső soron nem is vulkánok okoztak, hanem a saját tevékenysége, a kutató szerint ugyanakkor némileg kijózanító, hogy ha hasonló helyzetbe hozzuk a bolygót, mint amilyenbe 252 millió éve került, nem nagyon lesz visszaút, hiszen legutóbb is hárommillió év kellett hozzá, hogy valahogy magához térjen a Föld.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Erdőirtás, műtrágya: az emberi tevékenység táplálja az Atlanti-óceánt ellepő gigantikus algamezőt

Qubit.hu tudomány 2019. július 5.

Úgy tűnik, tartósan fennmarad a Nyugat-Afrikától a Mexikói-öbölig húzódó transzkontinentális algamező. Az elmúlt évtizedben egyre intenzívebb tengeri virágzás oka az óceánok vízének megváltozott kémiája, amelynek kiváltója a fokozódó erdőirtás és műtrágyázás – derül ki amerikai tengerbiológusok legújabb kutatásából.

A floridai csatornákba menekültek a cápák a mérgező tengeri algavirágzás elől

Hegyeshalmi Richárd tudomány 2021. augusztus 6.

Az idei vörösalga-virágzási szezonban már 800 tonna hal pusztult el. A veszélyes idegmérget kibocsátó algák rengeteg tápanyaghoz jutottak egy floridai erőműbaleset után, aminek most a szó szoros értelmében a cápák isszák meg a levét.

Tömeges kihalási esemény kellős közepén járunk

Qubit.hu tudomány 2020. június 2.

Amerikai és mexikói kutatók több tízezer szárazföldi gerinces faj állományát vizsgálták, és több mint ötszázat találtak, amelyekből kevesebb mint ezer példány maradt. A tudósok szerint a biodiverzitás válságát a klímaváltozással egy szinten, vészhelyzetként kellene kezelni.