Legutóbb a Nagy Kihalás idején volt olyan aggasztó a Föld helyzete, mint most

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

Egyre nagyobb esély van rá, hogy a történelem (vagy a földtörténet) ismétli majd önmagát, és kisvártatva egy újabb Nagy Kihalással számolhat a bolygó – figyelmeztet egy nemzetközi kutatócsoport a Nature természettudományos szaklapban megjelent tanulmányában. A kutatók több olyan tényezőt is megállapítottak, amely hozzájárult a földi életet kb. 252 millió évvel ezelőtt ért csapáshoz, ekkor, a perm-triász kihalási esemény (P-Tr) néven is ismert időszakban a tengeri fajok 96 százaléka, a szárazföldi gerincesek 70 százaléka tűnt el a Föld színéről.

A kutatók az ausztráliai Nagy-Artézi Medencéből vett üledékek alapján vizsgálták, hogy mikor következhetett be jelentősebb algavirágzás, és a Nagy Kihaláson kívül is találtak erre példákat. Az egyetlen olyan tömeges kihalási esemény, amely nem járt együtt algavirágzással, a dinoszauruszokat elpusztító, 66 millió évvel ezelőtti aszteroida volt, a többi (felmelegedés miatt bekövetkezett) esetben mindig megfigyelték a jelenséget.

Tökéletes recept a katasztrófához

Nem az algavirágzás a hasonló események egyetlen kiváltó vagy fenntartó oka: 252 millió évvel ezelőtt a vulkáni tevékenység miatt megemelkedett a hőmérséklet, növekedett az üvegházhatású gázok kibocsátása, amit a meleg és szárazság miatti erdőtüzek csak tovább fokoztak. Az eltűnő erdők helyén megmaradt talaj belemosódott a vízbe, ahol az algák a benne található tápanyagok és a meleg miatt vígan elszaporodtak, ezzel toxikus környezetet hozva létre. 

Tracy D. Frank szerint az emberiség jelenleg ugyanezt a receptet követi, a toxikus algatelepek pedig máris megjelentek a vizekben. Frank szerint ehhez heves vulkáni tevékenységre sincs szükség, a szén-dioxid szintje ugyanolyan magas most a légkörben, mint a P-Te idején, és ehhez nem kellett más, csak az ember. Chris Fielding, a kutatás társszerzője szerint a perm vége áll a legközelebb a mai helyzethez, az intő jelek pedig nyilvánvalóak: az erdők pusztulása és a mezőgazdasági tevékenység miatt több tápanyag jut a vizekbe, ezt pedig a halak és fenéklakók tömeges pusztulása követi. 

Fielding szerint azért még van remény: a Nagy Kihalás idején nem élt a Földön olyan faj, ami bármit is tehetett volna ellene, az emberiség viszont talán még képes visszafogni a felmelegedést, amit végső soron nem is vulkánok okoztak, hanem a saját tevékenysége, a kutató szerint ugyanakkor némileg kijózanító, hogy ha hasonló helyzetbe hozzuk a bolygót, mint amilyenbe 252 millió éve került, nem nagyon lesz visszaút, hiszen legutóbb is hárommillió év kellett hozzá, hogy valahogy magához térjen a Föld.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: