A Svéd Tudományos Akadémia hétfőn kihirdette a 2021-es közgazdasági Nobel-emlékdíj győzteseit: David Card, a Kaliforniai Egyetem (Berkeley) kutatója, valamint Joshua D. Angrist (MIT) és Guido W. Imbens (Stanford Egyetem) osztozik a díjon. Card a munkagazdaságtan területét gazdagító empirikus kutatásaival, Angrist és Imbens pedig az ok-okozati összefüggések elemzéséhez való módszertani hozzájárulásával érdemelte ki az elismerést.

A díjat odaítélő bizottság indoklása szerint az idén kitüntetett kutatók új ismeretekkel szolgáltak a munkaerőpiacról, és megmutatták, milyen következtetéseket lehet levonni az ok-okozati összefüggésekről a természetes kísérletekben. Megközelítésük más területekre is kiterjedt, és forradalmasította az empirikus kutatást.

A társadalomtudományokban felmerülő nagy kérdések jelentős része ok-okozati összefüggéseket érint. Hogyan befolyásolja a bevándorlás a béreket és a foglalkoztatottságot? Hogyan befolyásolja a hosszabb oktatás a jövőbeli várható jövedelmet? Az ilyen kérdéseket nehéz megválaszolni, mert nincs összehasonlítási alap, vagyis nem tudjuk, hogy mi történne kisebb bevándorlás mellett, vagy akkor, ha valaki alacsonyabb iskolai végzettséget szerez.

A közgazdasági Nobel-emlékdíjak idei győztesei viszont megmutatták, hogy természetes kísérletekkel megválaszolhatók ezek a kérdések, ha olyan szituációkat vizsgálnak, amelyekben a véletlen események vagy politikai változások eredményeként egyes embercsoportok eltérő bánásmódban részesülnek. Ez a módszer hasonló ahhoz, amit az orvostudományban a klinikai vizsgálatok során alkalmaznak.

David Card ilyen természetes kísérletekben vizsgálta többek között a minimálbér, a bevándorlás vagy az oktatás munkaerőpiaci hatásait. Az 1990-es évek elejétől végzett forradalmi kutatásaiból kiderült, hogy a minimálbér emelése nem feltétlenül vezet kevesebb munkahelyhez, hogy egy adott országban született emberek jövedelmét kedvezően befolyásolhatja a bevándorlás, valamint hogy az iskolák erőforrásai sokkal fontosabbak a tanulók jövőbeli munkaerőpiaci sikerének szempontjából, mint azt korábban gondolták.

A természetes kísérletekből származó adatokat azonban gyakran nehéz értelmezni. Például, ha egy évvel meghosszabbítják a tankötelezettséget diákok egy csoportjának, az nem ugyanolyan módon hat az adott csoport minden diákjára. Egyes diákok valószínűleg egyébként is továbbtanultak volna, ezért számukra az oktatás értéke nem reprezentatív az egész csoportra nézve. Akkor hogyan lehet egy ilyen kísérletből bármilyen következtetést levonni? Az 1990-es évek közepén Joshua Angrist és Guido Imbens új módszertani megoldások révén bizonyították, hogy a természetes kísérletekből lehetséges pontos következtetéseket levonni ok-okozati összefüggésekre.

„Card tanulmányai a társadalom alapvető kérdéseiről, valamint Angrist és Imbens módszertani hozzájárulásai megmutatták, hogy a természetes kísérletek gazdag tudásforrást jelentenek. Kutatásaik jelentősen javították a képességeinket a fontos ok-okozati kérdések megválaszolásában, ami nagy hasznára vált a társadalomnak” – fogalmazott Peter Fredriksson, a közgazdasági Nobel-emlékdíjakról döntő bizottság elnöke.

A közgazdasági Nobel-emlékdíjat 1969 óta osztják ki, és azért hívják emlékdíjnak, mert ez az egyetlen kategória, amely nem szerepel Alfred Nobel a díjak megalapításáról határozó végrendeletében. Az elismerés 10 millió svéd koronás (körülbelül 352 millió forintos) pénzjutalommal jár, a díjakat hagyományosan Alfred Nobel halálának évfordulóján, december 10-én adják át.

Múlt héten a Qubiten is beszámoltunk az orvosi-élettani, a fizikai, valamint a kémiai Nobel-díjak idei győzteseiről, valamint arról, hogy az orvosi kategóriában jutalmazott kutatás elméleti alapjait egy magyar farmakológus fektette le. Az irodalmi díjat a tanzániai regényíró, Abdulrazah Gurnah kapta, a Nobel-békedíjat pedig két újságírónak, a Fülöp-szigeteki Maria Ressának és az orosz Dmitrij Muratovnak ítélték oda, a szólásszabadságért vívott harcuk elismeréseként.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: