Ürge-Vorsatz Diána: A klímakonferenciák lényege nem a magánrepülővel érkező államfők, hanem az odavonatozó tüntetők jelenlétében rejlik
Ma ér véget az ENSZ Glasgow-ban tartott klímakonferenciája, a COP26, ami azzal kezdődött, hogy Joe Biden amerikai elnök élesen kritizálta a távolmaradásáért Kína és Oroszország államfőit. Aztán úgy folytatódott, hogy mindenki kritizálta a világ Glasgow-ba utazó vezetőit, amiért maguk után jelentős ökológiai lábnyomot hagyva, magánrepülőkkel érkeztek a klímacsúcsra, mint Áder János köztársasági elnök, aki egyenesen honvédségi különgéppel utazott Skóciába. A konferencia vége felé közeledve a nagyközönség apraja-nagyja azt ünnepelte, hogy Kína és az Egyesült Államok közös nyilatkozatban állt ki a klímacélok komolyabban vételéért. A helyszínre repülővel érkező, de onnan vonattal távozó Ürge-Vorsatz Diána fizikus, klímakutató, az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi testületének alelnöke a finálé előtt arról számolt be Glasgow-ból a Qubitnek, hogy bár a klímacsúcs ökológiai lábnyomát jelentősen csökkentené, ha az államfők telefonon vagy online egyeztetnének, mégis van értelme annak, hogy a konferenciát élőben rendezik. A világ minden tájáról érkező hivatalos vendégek, köztük fiatal aktivisták, a tudomány képviselői és a szakpolitikusok csak így tudnak egy kávé vagy sör mellett a globális felmelegedés 1,5 Celsius-fok alatt tartásáról ötletelni, ráadásul a nem hivatalos demonstrációk sem szólnak akkorát online, mint a való világban.
Qubit: Glasgow-ba azzal utazott ki, hogy „a klíma nem reagál a gyönyörű beszédekre”. Mit szól ahhoz, hogy sem beszédekből, sem ígérgetésből nem volt hiány?
Ürge-Vorsatz Diána: A konferencia és az ott tett vállalások az abszolút nulladik fokozat. Ezeket a vállalásokat törvénybe is kell iktatni. A 2050-re beígért klímasemlegességi vállalásokból van 73 darab, amiből viszont mindössze 13 lett nemzeti törvényben ratifikálva. Ez nagyon fontos lépés, és még ez sem elég. A párizsi megállapodást több mint 180 állam vezette be a törvénykezésébe, mégsem tesznek meg mindent a jóval 2 Celsius-fok alatti hőmérséklet-növekedési limit érdekében. Az országos törvénykezéshez hozzá kellene rendelni a szakpolitikai intézkedéseket, és ami még fontosabb, a büntetőszankciókat. Már példa is van arra, hogy a bíróságoknak egyre nagyobb szerepük lehetne a klímacélok elérésében. Hollandiát például nemrég kötelezte a bíróság, hogy csökkentse a kibocsátásait, a Schellt szintén büntette a bíróság.
Mi értelme van vállalásokat tenni, ha azokból – mint nemrégiben Donald Trump, vagy legutóbb, épp a klímacsúcs első napjaira időzítve Hszi Csin-ping kínai elnök – bármikor gond nélkül ki lehet táncolni?
Kína esetében ez nem hiszem, hogy kitáncolás volt. Egy energiaválság során az államfőknek nincs más választásuk, mint lavírozni a klímacélok és a gazdasági teljesítmény fenntartása között. A Trump-féle döntésnél mi is megijedtünk, hogy dominóeffektust indíthat be, de aztán láttuk, hogy a klímacélok melletti elköteleződés nem kizárólag politikai, hanem gazdasági elköteleződés is. Ha egy hatalmas óceánjáró hajó halad előre, hiába rángatják a kormánybotot, az óriási tömeg tehetetlensége miatt az tovább halad az útján. Ugyanez történt az előző amerikai adminisztráció alatt: hiába próbálták visszakormányozni a széngazdaságba az országot, a szénerőművek sorra zártak be Amerikában azóta is. Hiába nem támogatta a megújuló energiát, az Egyesült Államok új befektetéseinek több mint a fele a megújuló energiába ömlött. A központi hatalommal szemben egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a lokális, önkormányzat döntések. Egyre többen látják már, hogy a gazdasági fejlődés és a klímacélok betartása kéz a kézben jár.
A világjárvány miatt az elmúlt másfél évben bebizonyosodott, hogy efféle megbeszéléseket az online térben is lehet tartani. Nem tett volna jót a klímavédelemnek, ha a világhálót használják?
Elméletileg le lehetett volna bonyolítani a konferenciát online tárgyalótermekben is, de a gyakorlat nem ennyire egyszerű. A tárgyalások legfontosabb része nem a nyilvánosság előtt, hanem zárt ajtók mögött történik. Amögött, hogy ki mit vállal, komoly egyezkedések vannak: a vállalásaiért cserébe egy döntéshozó fajsúlyos politikai haszonra számít. Ráadásul a hivatalos tárgyalások mellett van egy másik, legalább annyira jelentős hozadékuk a személyes találkozásoknak: az ötletek jelentős részének az alapja a kötetlen kávézások vagy az esti sörözések során születik meg. Hiába terelnénk az online térbe a tárgyalásokat, a klímacsúcs végeredménye nem lenne ugyanaz, mint így. A hivatalos program mellett itt rengeteg demonstráció is van egy-egy cél érdekében, a Zoomon meg nem lehet tiltakozni. A kutatások azt igazolják, hogy a klímacélokon sokat alakít, ha sok aktivista kimegy az utcára.
Így viszont attól hangos a sajtó, hány magángéppel utaztak Glasgow-ba a résztvevők.
Azt valóban át lehetne gondolni, hogy szükséges-e, hogy a nagyon magas rangú döntéshozók, államfők jelenléte feltétlenül kívánatos-e egy ilyen rendezvényen. A döntések úgysem itt születnek, a beszédek pedig önmagukban nem járnak hosszú távú nyereséggel. Ha meghívjuk őket, irreális elvárni, hogy az államfők fapadosokkal jöjjenek, bár lehetett arról olvasni, hogy vannak kivételek, az osztrák klímaügyi miniszter például vonattal utazott. De az államfők nem egyedül, hanem hatalmas stábbal utaznak, és azt érdemes látni, hogy az európai vasúti hálózat és szolgáltatások nincsenek felkészülve az ilyen hosszúságú üzleti utakra.
Ezt tapasztalatból mondja?
Oda-vissza vonattal szerettem volna jönni, ebből viszont az lett, hogy az utolsó pillanatban nem engedtek felszállni a vonatomra Brüsszelben, így ahhoz, hogy időben Glasgow-ba jussak és meg tudjam tartani a beszédeimet, az utolsó pillanatban vennem kellett egy iszonyú drága repülőjegyet. Hazafelé vonattal megyek majd, és kicsit aggódom is, mert négyszer kell átszállnom. Ha bármelyik vonat késik, netán nem érem el a csatlakozást, a vonatjegyet nem lehet automatikusan átfoglalni egy másik járatra, rugalmas vonatjegyek meg nincsenek, így sok száz eurónyi hely üresen maradhat a hálókocsikban. Arról nem is beszélve, hogy az én vonatjegyem százszor annyiba került, mint az ugyancsak Skóciába utazó lányom utolsó pillanatban (máskorra) megvásárolt fapados repülőjegye. Amíg luxus környezetbarátnak lenni, addig senki nem fog vonattal utazni.
A hangulat legalább jó volt a klímacsúcson?
Az első klímacsúcs óta 26 év telt el, mostanra egy gigantikus világrandevú is szerveződött a konferencia köré. A nemzeti ENSZ-képviselők és szakmai tárgyalók találkozói, valamint a tudományos előadások mellett több száz esemény zajlik párhuzamosan. A pavilonokban kiállítások láthatók, a kordonokon kívül folyamatosak a békés és olykor hangos demonstrációk. A legveszélyeztetettebb őslakos népek képviseletében például törzsi táncokkal tarkított zenés felvonulásokat tartanak, igazi fesztiválhangulat van.
Mit tart az idei klímacsúcs legfontosabb jellegzetességének?
Mostanra meglehetősen sok ország fiatalokat, gyerekeket is küldött a nemzeti tárgyalóbizottságával, a magyar delegációban is van három gyerek. Ezt nagyon fontosnak tartom, mert a tárgyalók átlagéletkora 60 év, és ez a generáció nem képes, talán nem is igazán érdeke a szívén viselni a hosszú távú jövőt.
Greta Thunbergnek a klímacsúcson is jutott valódi szerep, vagy inkább a médiában szól nagyot?
Nem Greta volt a legfontosabb, és talán nem is ő a leghatékonyabb fiatal szereplő a klímacsúcson. A YOUNGO képviselőinek például sikerült elérniük, hogy a döntéshozók, szakpolitikusok, a tudomány itt összegyűlt képviselői hivatalos tárgyalópartnerei legyenek. Nekem például egy vacsora alkalmával megemlítették, hogy az itt összegyűlt idősebb résztvevők sokszor azt éreztetik velük, hogy szakmailag felkészületlenek, lenézik őket, legyintenek rájuk. Miután mi épp készülünk egy review-tanulmányt készíteni arról, hogy miként rabolja ki az én generációm a fiatalabb generációkat, hogyan éltük fel az eljövendő nemzedékek jövőjét, egyeztettünk egy lehetséges jövőbeli együttműködésről.
A programok után ezek szerint a résztvevők még kötetlenül is találkoznak?
A közös gondolkodás a program része. Amikor ezek lecsengenek, esténként már jóformán mindenki menekül pihenni. Az egész napunkat a rendezvény úgynevezett kék zónájában töltjük, hatalmas, félhomályban úszó, alig fűtött hangárokban. Ráadásul a tárgyalások például éjszakába nyúlóan zajlanak, a ruhatár például hajnali fél négyig tart nyitva.
A kék zónában is alszanak?
Dehogy, nagyon elszállnak ilyenkor az árak. A máskor olcsó, már-már tömegszállásként működő hostelekben is 100-120 font egy ágy egy 10-14 fős hálóteremben. Én a magyar delegáció többi tagjával együtt vidékről jártam be Glasgow-ba. Igaz, a kék zónán belül van néhány nagy drága luxushotel, az állami vezetők azokban szállnak meg. A kék zónát nagyon szigorú biztonsági előírások alapján védik, de a legfőbb döntéshozóknak a szállását és az étkeztetését is a zónán belül oldják meg. Ennek viszont van ára is: épp tegnap mesélte Philadelphia polgármestere egy társaságban, hogy az asszisztensét sem engedték be a VIP étkezőbe, így kénytelen volt magának megcsinálni a kávét.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
