Mocsokba és rozsdába kövült viking kardot találtak skót régészek

Támogasd a tudomány népszerűsítését, segítsd a munkánkat!

Viking korabeli viharvert kardot tárt fel egy skóciai régészcsoport egy jól ismert ősi temetkezési helyen. A Historic Environment Scotland szerint a Skóciától északra fekvő, az Orkney-szigetekhez tartozó Papa Westrayt első generációs norvég telepesek alapíthatták, akik a X. század elején érkeztek a térségbe.

A rozsdás és rendkívül mocskos kardot a skót régészek emberi maradványokra fektetve találták meg. A fegyver eredeti funkciójára csak a kard díszes markolatából mertek következtetni; a fegyver többi részét a felismerhetetlenségig elborította a kosz és a rozsda.

A régészek nem merték eltávolítani a kardról a szennyeződéseket, attól tartva, hogy a restaurálási kísérletek helyrehozhatatlanul károsítanák a fegyvert. Hogy a lehető legjobb állapotban őrizzék meg a leleteket, az AOC Archeology kutatói a kardot a környező talajjal együtt óvatosan ládába helyezték, majd elszállították a laboratóriumukba, hogy szakszerű vizsgálatokat végezzenek rajta.

A kutatók a felfedezésről szóló közleményben azt írták, hogy végül röntgenvizsgálattal fejtették vissza a kard eredeti formáját; az első képeket egy hete hozták nyilvánosságra.

„Bár csak röntgenfelvételen látható, de a [markolat mindkét végén látható] burkolatok díszítése kimondottan szépnek tűnik. Egy sor hosszúkás nyolcszöget és egy megemelt gyémántformájú alakzatot használtak fel a méhviaszszerű minta létrehozásához.”

– olvasható a közleményében.

Az évszázadok alatt megkövesedett mocsok- és rozsdaréteg alatt egy páratlanul finom kidolgozású, de életveszélyes szúró-vágófegyver lapul.Fotó: Historic Environment Scotland

A most feltárt kardtípus nem volt újdonság a régészeknek: rögtön felismerték, hogy D típusú Petersennel (Petersen Type D), a viking korszak legsúlyosabb fegyvertípusával van dolguk. A Petersen Type D hatalmas markolata nem díszítés volt: már a fegyver puszta stabilizálásához is nagy szükség volt rá.

A kutatók szerint világszerte nagyjából 30 hasonló penge maradhatott fenn a viking korból. A kardok fele fele Norvégiában került elő; a legnyugatibb ponton feltárt példányra Dublinban bukkantak rá; a többiből pedig még kelet-európai államokba, többek között Lengyelországba, Szlovákiába és Oroszországba is jutott.

A kutatók további vizsgálatoknak fogják alávetni a kardot; a munkálatokat várhatóan a következő hónapokban folytathatják. A lelet kritikus állapota azonban eléggé megnehezíti a tempós haladást; a kard sérülékenysége miatt a kutatók még odáig sem jutottak el, hogy megpillanthassák a kard hátsó részét. Mégis úgy érzik, hogy érdemes folytatni a munkát, mert – mint elmondták – biztosak benne, hogy „a kardnak rengeteg mesélnivalója lehet”.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: