A bronzkorból származik a dániai mocsárból előkerült sisak, amit eddig a vikingeknek tulajdonítottak

A Qubit a szabad és tájékozott magyar nyilvánosságért dolgozik. Segítsd a munkánkat!

Amikor 1942-ben, egy dániai mocsárban tőzegvágás közben rátaláltak a szarvakkal ellátott bronzsisakra, minden jel arra utalt, hogy a vikingek idejéből származhat a lelet. A sisakot egy ragadozó madár csőre és nagy szemei díszítették, a tetején található kitüremkedés pedig arra utalt, hogy tollakat vagy akár lószőrből készült fonatot erősítettek fel rá.

A későbbi ásatások során kiderült, hogy a sisaknak volt egy szinte azonos mása, amelyet egy fatálcára helyezve találtak meg a mocsár mélyén. Most a leletek részletesebb vizsgálata mutatott rá, hogy a sisakok nem a vikingekhez tartoztak, hanem sokkal régebbre nyúlik a történetük.

A Moesgaard Múzeum kutatói kimutatták, hogy a sisakokat csaknem 3000 évvel ezelőtt, i. e. 900 körül helyezték el a területen, több mint 1500 évvel azelőtt, hogy a vikingek megérkeztek volna. A kutatócsoport szerint ráadásul a fejfedők díszítését a távoli Szardíniára jellemző szimbolika ihlette. Ez a felfedezés elsőként köti össze az őskori Európa két, egymástól több ezer kilométerre eső területét, ami arra utal, hogy létezhetett egy eddig ismeretlen útvonal az Atlanti-óceán partja mentén, ami Skandináviát kötötte össze a Földközi-tengerrel.

Forrás: Wikimedia Commons

A kutatók felvetették, hogy a sisakok a skandináviai késő bronzkorban készülhettek, abban az i. e. 1000 körül kezdődött, három évszázadon át tartó időszakban, amikor nagy művészeti, politikai és vallási változásokon ment keresztül a térség. A sisakok eredetének pontosabb meghatározására végül 2019-ben került sor, amikor a Moesgaard Múzeum régészei fekete szerves maradványokat fedeztek fel az egyik bronz szarvon. A maradványok a feltételezés szerint nyírfakátrányból eredhetnek, amit a díszítő tollazatnak a szarvak végéhez való rögzítéséhez használtak. A minták radiokarbonos kormeghatározása után i. e. 900-ra datálták a leleteket.

Ilyen sisakok ősi skandináv leleteken (bronz figurákon, sziklába vésett rajzokon) is megjelennek, valamint ugyanabból az időszakból Szardínia szigetén és Nyugat-Ibériában is találtak sziklarajzokat és apró szobrokat, amelyek azonos sisakot viselő harcosokat ábrázolnak.

A kutatók szerint így nézhettek ki a tollas-lószőrös sisakokForrás: THOMAS BREDSDORFF/NATIONAL MUSEUM OF DENMARK

Az Aarhusi Egyetem régészei szerint a skandináv és a szardíniai ikonográfia hasonlósága arra utal, hogy a Földközi-tenger felől érkező kereskedők körülbelül 3000 éve kezdtek el az Atlanti-óceán partvidéke mentén Skandináviába utazni, ahelyett, hogy az Alpokon átvezető nehéz szárazföldi útvonalakat használták volna. Mivel a bronzkori Skandináviában alig voltak fémforrások, a réz és az ón beszerzéséhez távolsági kereskedelemre volt szükség, amit minden bizonnyal valamilyen szintű kulturális összefonódás is kísért.

Skandináviában éppen ebben az időszakban mozdultak el a napimádatról az állati jellemzőkkel rendelkező istenek imádata felé, így a sisakok inkább rituális fejfedők lehettek, mintsem harci viseletek. „Ez a bronzkor leglenyűgözőbb vallási hatalmi sisakja” – jellemezte a leleteket Flemming Kaul, a dán nemzeti múzeum régésze.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: