Járvány idején, ha van oltás, oltunk
Bár a mostanihoz hasonló globális járványra utoljára az 1918-as, akkor spanyolnáthának nevezett influenzajárvány idején volt példa, kisebb, lokális járványokból sajnos bőven kijutott az emberiségnek. Ha felidézzük, hogyan sikerült legyűrni ezeket, sok olyan kérdésre választ kapunk, amelyek a koronavírus-járvány esetében is felmerülnek.
Az egyik legjobb példa az ilyen kisebb, potenciálisan mégis tömegek életét veszélyeztető járványokra az a feketehimlő-járvány, ami a lengyelországi Wrocławban tört ki 1963-ban, és amit kifejezetten hatékonyan és gyorsan sikerült megfékezni. Az alig több mint fél évszázaddal ezelőtti események részleteit Piotr és Paweł Żuk 2019-ben publikált angol nyelvű cikke tárja fel korabeli lengyel leírások alapján.
A fekete himlőt a Poxvirus variolae vírus okozza. A betegség halálozási rátája a 15. század végéig 15–20 százalék körül alakult, de még a túlélők is megszenvedték: örökre sebeket hordtak a testükön, és sokan meg is vakultak. A fekete himlő volt az első kórokozó, ami ellen oltás létezett, és az első és ezidáig egyetlen kórokozó, amit sikerült kiirtani az emberi populációból. A lengyelországi járvány kitörésekor, a múlt század hatvanas éveiben Európában már nem volt jellemző a fekete himlő: minden gyerekeket beoltottak ellene, és a kórokozónak kitett lakosságot gyakorta újraoltották. Ennek köszönhetően csak behurcolt esetere volt példa, jellemzően Dél-Ázsiából (Indiából, Bangladesből, Pakisztánból) vagy Afrikából.
A wrocławi járvány is így kezdődött: a vírust 1963 májusának végén hurcolta be Indiából a lengyel hírszerzés egyik alkalmazottja, Bonifacy Jedynak, aki végtagfájdalommal és lázzal került kórházba. A férfit kiütései miatt kezdetben tífusszal kezelték (a kiütéses tífusz a Rickettsia prowazekii baktérium általi fertőzés következtében kialakuló betegség), de mivel később a vérében megtalálták a malária kórokozóját (Plasmodium falciparum, eukarióta egysejtű), az orvosok úgy gondolták, maláriával állnak szemben - fekete himlőre senki nem gyanakodott. Bár minden kiutazó kapott új oltást, a vírust behurcoló férfinál nem alakult ki az oltás helyén gyulladás, ami az oltási reakcióra utalt volna. A hírszerzőt ennek ellenére kiengedték a kórházból, remélve, hogy a gyermekkorában kapott oltás megvédi. A ragályt elkapta egy nővér, akinél a láz és a kiütések megjelenése után bárányhimlőre gyanakodtak. Ő továbbadta a fertőzést fiának és lányának, aki szintén nővérként dolgozott, de egy másik kórházban. A fiú felépült, de a lány állapota gyorsan romlott, és július 8-án meghalt. Mivel a bárányhimlő nem tartozott a halálos kórok közé, az orvosok előbb leukémiára gyanakodtak mint alapbetegségre. (Az elhuny nővért 1946-ban beoltották ugyan fekete himlő ellen, de az oltás 1963-ban már nem nyújtott neki védettséget.)
A diagnózist július 9-én írták felül, amikor egy négyéves kisgyereknél állapították meg a feketehimlő-fertőzést. Ő is kapcsolatban állt az egyik ápolóval. és először őt is bárányhimlővel kezelték (vírusfertőzés, így a kezelés csak tüneti lehet), de amikor jobbulása után megint belázasodott, és megjelentek rajta a kiütések, új betegségre gyanakodtak, hiszen a bárányhimlőt egyszer kapja el valaki az életében. Július 16-án az orvosok megbizonyosodtak róla, hogy fekete himlővel van dolguk.
99 beteg, 7 halott
A wrocławi járvány idején már létezett oltás a fekete himlő ellen: 1951-től minden gyermeket beoltottak 2–6 hónapos korában, amit 7 évesen emlékeztető oltás követett. Az idősebb, be nem oltott lakosok is kaptak oltást, ők 5 évvel az első oltást követően kaptak emlékeztetőt. Gdańskban egy évvel korábban és előtte, 1953-ban is volt egy kisebb feketehimlő-kitörés - ezután minden egészségügyi dolgozónak 3 évente kellett volna újabb oltást kapnia. Csakhogy ez nem történt meg, ez okozta az 1963-as járványt, amiben összesen 99-en kapták el a fertőzést, és 7-en haltak meg. A megbetegedések jelentős része egészségügyi alkalmazottakat érintett (a 99 esetből 25-en dolgoztak a területen) és a hét halálos áldozatból négy egészségügyi dolgozó volt: egy orvos és három ápolónő.
És bár lehet, hogy most, 2021-ben 99 megbetegedés nem tűnik soknak, de a 7 százalékos halálozási arány igen magas, többszöröse a COVID-19 halálozási rátájának. A fekete himlőt nem vették félvállról: régóta ismert, veszélyes és a múltban iszonyú járványokat okozó betegségről volt szó. Az oltással körülbelül egy hónapon belül úrrá lettek a járványon.
Fekete himlő ellen ma már nem oltanak, mert az oltás mellékhatásai elég durvák is lehetnek (halálesetek is történtek), és mivel maga a kórokozó pár szigorúan őrzött laboratóriumon kívül már nem létezett, beszüntették a kötelező oltásokat. Ahogy fent említettük, az alap oltási programnak is része volt egy emlékeztető oltás, azt viszont csak remélni lehetett, hogy a felnőtteket is védi. Ha valaki olyan helyre utazott, ahol a fertőzés még endemikusnak (állandóan jelen lévőnek) számított, új oltásra volt szükség, az egészségügyi dolgozókat pedig háromévente újraoltották. Érdemes mindezt annak fényében szemlélni, hogy amikor a koronavírus-járvány elleni oltásokról esik szó, egyesek szerint sem emlékeztető oltásról nem hallott még senki, sem arról, hogy egy oltást rendszeresen kéne újra beadni.
Az emberek mozgását oltási igazoláshoz kötötték
A lengyelországi történethez visszatérve: július 17-én szükségállapotot hirdettek Wrocławban, és mindenkit oltásra köteleztek, aki nem három éven belül kapta meg legutolsó oltását. Az egészségügyi intézményeken kívül több oltópontot is felállítottak, de oltották a gyerekeket a bölcsődékben és óvodákban, és oltópontokat alakítottak ki a pályaudvarokon és a városba vezető főbb utak mentén. Akinek a munkahelyén volt orvosi ellátás, annak helyben beadták az oltást. Oltási igazolvány nélkül nem lehetett repülő- vagy vonatjegyet vásárolni, emellett a városba érkezők és az onnan távozók esetében is ellenőrizték, hogy be vannak-e oltva.
A járvány kitörésekor mindössze 6000 adag oltás állt rendelkezésre a városban és környékén, így Lengyelországon kívül a Szovjetunióból és Magyarországról is hozattak vakcinát (igen, Magyarország is gyártott oltóanyagot). Először az egészségügyi dolgozókat oltották be, azután a kontaktokat, majd mindenkit a környéken. Július 16. és július 31. között 1 433 478, augusztus 1. és augusztus 15. között további 692 607 személyt oltottak be, később még 50 862-t. Lengyelország más tájain további 4,5 millió embert kapott oltást, ami jól mutatja, hogy már hosszú évtizedekkel ezelőtt is megoldható volt a lakosság gyors beoltása.
Az oltás működött: csak olyanok haltak meg, akiket egyáltalán nem oltottak be, illetve 10 vagy több évvel korábban kapták meg a vakcinát. A wrocławi járvány fontos tanulsága ugyanakkor, hogy megakadályozható lett volna, ha előbb diagnosztizálják az első esetet, ha korábban izolálják a betegeket, és ha 1962-ben beoltják az egészségügyi dolgozókat, ahogy egyébként elrendelték.
Járvány idején, ha van oltás, oltunk
Az oltás miatt berzenkedők körében az utóbbi időben többször is szárnyra kapott az az álhír, miszerint “járvány alatt nem oltunk”, és ezt rendszerint valamilyen orvosnak vagy tankönyvnek tulajdonítják - a Semmelweis Egyetem december elején cáfolta, hogy az álhír az egyetem infektológiai tanszékének tankönyvéből származna. A wrocławi esethez hasonló történelmi példák azért is fontosak, hogy lássuk: nem most találták ki, hogy járvány alatt, amint lehet, oltani kezdik a lakosságot, hanem korábban is ez volt az általános eljárás.
A feketehimlő-járványokat korábban is komolyan vették. Az 1901–1903 között a Massachusetts állambeli Bostonban dúló járványban három év alatt 1596 fertőzöttet azonosítottak, és 270 embert halt bele a kórba (17 százalékos halálozási ráta). Az oltottak körében alacsonyabb volt a halálozási ráta (11 százalék a 22 százalékkal szemben), azaz az oltás megfelezte a halál valószínűségét. Mivel Massachusetts az USA államai közül elsőként, 1855-ben elrendelte az állami iskolákba járó gyerekek kötelező oltását, a 6–10 éves korosztályban kevesebb volt a megbetegedés is. Bostonban előbb önkéntes oltóprogramot szerveztek, de mivel továbbra is voltak fertőzéses esetek, elrendelték a kötelező oltást mindenkinek, aki soha nem volt oltva, vagy 1897 előtt kapott oltást. Az oltásellenesek már ekkor megjelentek az USA-ban, de a kötelező oltás jogszerűségére vonatkozó pereket rendre az állam nyerte, így az máig törvényes és elrendelhető a közegészséget fenyegető, ragályos betegségek esetében (miközben meghagyták az egyén jogát arra, hogy ne oltassa be magát, ha a betegség nem ragályos).
Az oltás ahol tud, segít
Kampányszerű tömeges oltásra természetesen nem csak a fekete himlő-járvány kerül sor: az elmúlt néhány évtizedben több országban is hatékonyan vetettek be vakcinát különböző járványok megfékezésére. A Brazíliai Salvadorban például 2009-ben ütötte fel a fejét az életveszélyes agyhártygyulladást okozó kórokozó, a meningococcus C. A szokásos, 1 millió emberre vetített 1 megbetegedés hirtelen 23-ra ugrott, majd 2010-ben 41-re emelkedett. A járványt úgy sikerült megfékezni, hogy 2010-ben megkezdték a csecsemők, majd az 5 év alatti gyerekek és a 10–24 évesek oltását is.
Nigériában 1995-ben kezdődött az az agyhártyagyulladás-járvány (Neisseria meningitidis bakteriális fertőzés, ez esetben az A variáns), amelynek során 75 ezer, főleg fiatal beteget és 8440 halottat dokumentáltak (11 százalékos halálozási ráta). És bár viszonylag későn kezdték az oltást, de a 940 ezer adag beadott vakcinával valamelyest csökkenteni lehetett a megbetegedések és a halottak számát.
Az agyhártyagyulladás-járvány egész Közép-Afrikát gyakorta sújtja, így történt Ghánában 1996-97-ben, amikor 18 703 megbetegedést és 1356 halálesetet regisztráltak (7,2 százalékos halálozási ráta). Az oltást itt is viszonylag későn kezdték el, többek között azért, mert a szükséges oltóanyag világszerte hiány volt. Később néhány hónap alatt több mint 2 millió adag vakcina érkezett az országba, de ha lényegesen korábban kezdik az oltást, a megbetegedések és halálozások nagyobb része megelőzhető lett volna.
Ezek a példák jól mutatják, hogy ha lehetséges, oltásokkal próbálunk úrrá lenni egy-egy járványon. A mostani sem kivétel. Közben tény, hogy egyre több hamis információ terjed az oltásokról, a félelemkeltésre is akad példa bőven, és hiába volt akár még néhány évtizeddel ezelőtt is ünnepelt esemény egy-egy új oltóanyag megjelenése, mára az oltásellenesség és oltásszkepticizmus, ami persze kisebb mértékben ugyan, de mindig is létezett, szokatlan méreteket öltött. A wrocławi eseményeket leíró tanulmány 2019-ben, tehát még békeidőben született, de záró sorai ma, a világjárvány idején is érvényesnek tűnnek: „Amikor a politikai populizmus befolyásolhatja az orvosi döntéseket, és így barátságos környezetet biztosít az oltásellenes mozgalmaknak, egy olyan döntés, mint a biztonságos feketehimlő-oltás fejlesztése, több akadályba ütközik, és így különleges társadalmi együttgondolkodásra van szükség.”
A szerző biológus kutató, korábbi cikkei itt olvashatók.
Hivatkozott irodalom
- Żuk, P. és Żuk, P. 2019. One of the recent attacks of smallpox in Europe: A massive vaccination campaign during the epidemic in Wrocław in 1963. Vaccine 37(41): 6125–6131
- Cardoso, C. W., Pinto, L. L. S., Reis, M. G., Flannery, B. és Reis, J. N. 2012. Impact of vaccination during an epidemic of serogroup C meningococcal disease in Salvador, Brazil. Vaccine 30(37): 5541–5546
- Albert, M. R., Ostheimer, K. G. és Breman, J. G. 2001. The last smallpox epidemic in boston and the vaccination controversy, 1901–1903. New England Journal of Medicine 344(5): 375–379
- Veeken, H.; Ritmeijer, K.; Hausman, B. 1998. Priority during a meningitis epidemic: vaccination or treatment? Bull. W.H.O. 76:135–141.
- Woods, C.W., Armstrong, G., Sackey, S.O., Tetteh, C., Bugri, S., Perkins, B.A., Rosenstein, N.E., 2000. Emergency vaccination against epidemic meningitis in Ghana: implications for the control of meningococcal disease in West Africa. The Lancet 355:30–33.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
