A kockázatok felmérésekor az emberek gyakran nem racionális döntéseket hoznak, mert az emberi agy olyan mentális rövidítéseket (mental shortcuts) választ, amely megakadályozza, hogy helyes döntés szülessen. Bár a kognitív torzítások elengedhetetlenek az emberi döntések megértéséhez, a tudomány csak néhány évtizede foglalkozik velük: Amos Tversky és Daniel Kahneman pszichológusok kezdték el kutatni a területet az 1970-es években. A tudományos fősodorba akkor került be az elmélet, amikor Kahneman 2002-ben elnyerte a közgazdasági Nobel-díjat (Tversky 1996-ban meghalt), majd 2011-es sikerkönyvében, a Thinking, Fast and Slow (Gyors és lassú gondolkodás) című könyvében összegezte eredményeit.

A tudósok mára mintegy 185 kognitív torzítást azonosítottak és címkéztek fel, az alábbiakban ezekből válogattunk az MIT Computer Science & Artificial Intelligence Lab gyűjtése alapján. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a terület egy lépéssel közelebb visz-e az oltásellenesek, az oltásokkal szemben szkeptikusak és bizonytalankodók gondolkodásához. Ezért megnéztük, működnek-e a tudósok által azonosított kognitív torzítások 2021-ben is, ezért összevetettük ezeket az oltásszkeptikusok, a bizonytalankodók vagy egyenesen oltásellenesek gyakran használt érveléseivel, az oltásellenes Facebook-csoportokban előforduló, illetve az ismerősi, családi körben felmerülő véleményekkel, a vakcinák típusaira, vagy az oltás folyamatára adaptálva.

A cikkben megjelenő kognitív torzítások fogalmát és a hozzá tartozó példákat Faragó Klára, az ELTE Pszichológiai Intézetének professzor emeritusa lektorálta.

Hozzáférhetőségi heurisztika (Availability heuristic): az ember a döntéseit hajlamos az elérhető információkra alapozni, különösen azokra, amelyek könnyen előhívhatók a memóriából. A nehezebben felidézhető információkkal ugyanakkor kevésbé foglalkozik. Például oltásellenes Facebook-csoportokban megjelenik a következő vélemény: „Állandóan ezt hallani, most már Szlávik János is bemondta a tévében, hogy globális emberkísérlet folyik jelenleg, én meg nem veszek részt ebben”.

Utánfutóhatás (Bandwagon effect): az ember hajlamos mások elképzeléseinek vagy cselekedeteinek követésére. A 24.hu egyik riportalanya például így jellemzi az oltásellenesség kialakulását: „Én azt látom, hogy a hiszékeny vagy tájékozódásukban korlátozott emberek nagyon könnyen összeterelődnek egy kupacba, és nem is kell komolyabb lökés ahhoz, hogy magukat vagy egymást pánikhangulatba hergeljék.”

Hitbéli elfogultság (Belief bias): ha valaki az eredmény hihetősége vagy plauzibilitása alapján fogadja el egy adott érvelés erősségét. A személyes élmények és eredmények sokkal meghatározóbbak lehetnek, mint a felsorakoztatott érvek. Ez egy másik riportalany családjában így jelenik meg: „Szerinte, ha nincs oltás rákra, AIDS-re, akkor tíz hónap alatt erre sem lehet. Hisz abban, hogy az oltás mutációt, meddőséget okozhat. Ez a fő csapásiránya annak, miért ne oltassam magam.”

Elfogultsági vakfolt (Blind spot bias): amikor az ember saját magát kevésbé elfogultnak látja, mint másokat. Jó példa az ilyen típusú kognitív torzításra: „Javaslatot tettem a családomnak, hogy várjunk egy kicsit ki, nem kell rögtön az elsők között rohanni egy olyan oltásért, amit kevesebb, mint egy év alatt fejlesztettek ki.” A riportalany úgy látja, a nagyszülei generációját már egyáltalán nem lehet befolyásolni a döntéseiben. „Ha ők valamit a fejükbe vesznek, akkor az úgy lesz és pont. Ha ez az, hogy covid elleni oltást kérnek, akkor ők bizony meg fogják kapni, mindegy, hányan lettek rosszul tőle.”

Tömörülési illúzió (Clustering illusion): a nagy mennyiségű adatokban előforduló, kisebb csoportosulások vagy tömörülések fontosságának túlbecslése, nem létező fantomminták feltételezése. Létezik olyan oltásellenes érvelés, amelyik az oltásokhoz kapcsolja a megbetegedések terjedését. Például: „Az oltások és a legutóbbi hullám közti összefüggések megfigyelhetők több országban. Talán Mongólia bizonyítja a legtisztábban ahol lényegében nem volt járvány az elmúlt 1 évben, majd az oltások megkezdésénél kilőtt az esetek száma. Azt most lehet találgatni, hogy egyeseknél a tüskefehérje közvetlen vérrögkeltő hatása miatt vagy más miatt történt, de ott nem lehet ráfogni arra, hogy ráoltottak a covidra ugyanis mondhatni nem volt.”

Megerősítési torzítás (Confirmation bias): olyan információk, adatok keresése, találása és elfogadása, amelyek megerősítik az előzetes prekoncepciókat. Példa egy másik családból: „Apósom összeolvasott az utóbbi időben mindenféle vírus- és oltásellenes posztot Lenkeitől Gődényig és vissza, és kijelentette, hogy ha erőszakkal akarnák beoltani, ő akkor is ellenállna. Nem lehetett meggyőzni, megsértődött, hiába próbáltuk magyarázni…”

Udvariassági torzítás (Courtesy bias): Az ember egy adott társaság által jobban elfogadott véleményt alakít ki, hogy elkerülje a konfliktust. Egy Facebook-poszt tanúsága szerint akad olyan, aki “az oltásba nem akarok beleszólni, mindenkinek a saját, egyéni döntése, hogyan vélekedik a beadásáról.”

Birtoklási hatás (Endowment effect): az ember magasabbra értékeli a már birtokolt tárgyakat, mint azokat, amelyeket még meg kell szereznie. Példa: „A testvérem nagymamájának felajánlották a Modernát, de visszautasította, ugyanis, mivel orosz származású, orosz vakcinát szeretne kapni. A család nyilván nem ért egyet ezzel”.

A szerencsejátékosok tévedése (Gambler’s fallacy): az az érvelési hiba, miszerint egy jövőbeli esemény bekövetkezésének valószínűségét befolyásolja egy ettől független, de hasonló múltbeli esemény megtörténte. Egy hasonló történet: „Apukám a mellékhatásoktól fél, valójában bármilyen oltás mellékhatásától, mert az egyik haverja nagyon belázasodott egyszer az influenzaoltástól, és nem hajlandó kitenni magát ennek a kockázatnak.”

Dinamikus inkonzisztencia (Hyperbolic discounting): jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok, vagyis a kisebb és hamarabb bekövetkező eredmények preferálása a későbbiek helyett. Sokszor hangoztatott oltásellenes gondolat: “Nem oltatom be magam, abból nem lehet baj, az oltásnak viszont senki nem ismeri a hosszú távú hatásait.”

Az érvényesség illúziója (Illusion of validity): az előrejelzések készítésekor az emberek hajlamosak azt a kimenetelt választani, ami a legjobban reprezentálja a bemenetet. Vagyis ha valaki például személyiségleírás alapján készít előrejelzést arra, hogy milyen foglalkozást űz az illető, akkor a könyvtáros címkét a könyvtáros sztereotipikus leírásának leginkább megfelelő egyénre tűzi ki. Ez a torzítás jelenik meg a következő gondolatmenetben is, amely egy oltásellenes Facebook-csoportból származik: „Alá kell írni egy papírt, ami alapján elfogadjuk, hogy az oltás miatt elszenvedett bajokért senki nem felel. Na vajon ezt miért is kell aláírni? Mi lesz ennek a vége? Ha nem lenne veszélyes az oltás, akkor biztos nem kéne! Senki nem akarja vállalni miatta a felelősséget, hát pont én tegyem?”

Struccpolitika (Ostrich effect): a negatív információk kerülése azáltal, hogy úgy teszünk, mintha nem léteznének. Például járvány- és oltásszkeptikus körökben előforduló gondolatmenet: Ez csak egy kis influenza, semmiben sem különbözik tőle, a sajtó fújja fel.

Vásárlás utáni racionalizáció (Post-purchase rationalization): pozitív érvek felsorakoztatása a korábban általunk kiválasztott opció mellett. Példaként hozhatók a különféle oltásokkal oltottak Facebook-csoportjaiban megjelenő vélemények, az egyes oltóanyagok pozitívumainak felerősítése. A pfizeresek a királyak! Csak a Modernásak! Hajrá Astra! A Szputnyik a legjobb, Gulyás Gergely is megmondta! Inkább a kínai, az árthat a legkevésbé!

Reaktív leértékelés (Reactive devaluation): egy gondolat elvetése csak azért, mert nem kedvelt személytől, vetélytárstól, ellenségtől származik. Oltásszkeptikus és oltásellenes Facebook-csoportokban gyakori a következő érvelés: Láttad, hogy ki akarja, hogy beoltasd magad? Bill Gates! Először számítógépeket fertőzött vírusokkal, hogy vírusvédelmi szoftvereket adhasson el, most meg embereket fertőz meg vírusokkal, hogy eladhassa nekik az oltást.

Kockázati kompenzáció vagy Peltzman-hatás (Risk compensation): Túlzott kockázat vállalása, ha biztonságban érezzük magunkat, és túlzott óvatosság, ha a kockázatok nőnek. Ez az oltásigazolvány egyik veszélye. Hiszen sokan gondolják úgy, hogy már megkapták az oltásigazolványt, úgyhogy védettek, sőt, el sem mennek a második oltásra.

Status quo hatás (Status quo bias): az eredetileg kialakított döntéshez, eljáráshoz való ragaszkodás, az ember nehezen ismeri be, ha korábbi választása hibás volt, és minél tovább tart ez az állapot, annál nehezebb lenne ezt megtenni. Például vannak, akik így gondolkodnak: „Nem kaptam el a vírust és nem is fogom. Erős az immunrendszerem. Nem vagyok beoltva és nem is leszek.”

Sztereotipizálás: az észlelő úgy kezeli a másik személyt, mint egy társas kategória bárkivel felcserélhető tagját, az egyént a csoport tökéletes reprezentációjának tekinti. Például kialakultak bizonyos csoportidentitások az oltások körül. „Alakulóban van egy törzsi jellegű, félig vicc–félig komoly szputnyikos identitás, ami nagyjából az oroszokkal kapcsolatos megszokott sztereotípiákból és az esszenciális népi humorból áll össze: keménység, pia, Putyin, medve, szamovár, Zsiguli.”

Reaktancia (Reactance): belső kényszer arra, hogy az ellenkezőjét tegyük, mint amit elvárnak tőlünk, mivel úgy véljük, hogy korlátozni akarják választási szabadságunkat. Ismerősi körből származik a következő példa: „Nekem te ne mondd meg, mit csináljak! Most már annyiszor mondtad el, hogy regisztráljak az oltásra, hogy most már biztos nem fogom beoltatni magam.”

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: