Mint kiderült, a Dunakanyar a templomkedvelő kirándulók Mekkája. Az, hogy Zubreczki Dávid urbanista előző kötetében, a Templomséták Budapestenben csaknem százzal több templom, zsinagóga, dzsámi vagy miegyéb található, ne tévessze meg az olvasót: egy dolog elkolbászolgatni a hatodik vagy a nyolcadik kerületben, és egy külön ügy adott esetben egy több települést, vagy akár még csak nem is kifejezetten települést, csak egyes romokat érintő kirándulásokon részt venni. A séták így sem nyúlnak hosszúra, ráadásul az esetek többségében turistautakon, biciklivel vagy tömegközlekedéssel is meg lehet oldani az utazást, amit a szerző melegen ajánl is.

De mi az a Dunakanyar?

A könyv Esztergommal indul, és ez már magában némi fejtörést okozhat az olvasónak (nekem például okozott). Hát mióta a Dunakanyar része Esztergom? Ezt a definíciós problémát Zubreczki is érzi: a kötet bevezetőjében megjegyzi, hogy „a könyv megírásakor az első és legnehezebb feladat a Dunakanyar határainak meghatározása volt. Nagyjából mindenki a Duna Esztergom és Budapest közötti szakaszát érti e fogalom alatt, a különbségek csak abban vannak, hogy meddig tart a tájegység a hegyek között”.

Ha ez számít a bevett definíciónak, ám legyen, Esztergomról persze akár egy külön könyvet is lehetne írni, ezt is mutatja, hogy két külön séta foglalkozik csak a várossal, egy a kertvárosi résszel, egy pedig az Esztergom és Visegrád között fekvő műemlékekkel. Amit már egy kicsit nehezebb megemészteni, az a Dunakanyar a Zubreczki által elfogadott (vagy inkább alkalmazott) definíció szerint eltart egészen Pomázig és Csobánkáig. Ahogy a szerző írja, itt „a Dera- és a Szentléleki-patak vonalát” vette alapul. Erre bizonyára jó oka volt, kár lett volna kihagyni például a csobánkai Szent Gábriel Arkangyal templomot, mégis különösnek hat, ha egy Dunakanyarról szóló könyvben már Csobánka is felbukkan, ahol kanyar ugyan van, a Duna viszont jócskán arrébb folyik.

Kanyar, de nem Duna

A csobánkai kanyarnak egyébként neve is van: a falut a Pilisvörösvárral összekötő úton a Magyar Közút Nonprofit Zrt. Pest Megyei Igazgatósága tavaly figyelemfelkeltő táblákat helyezett ki azon a részen, ahol a hirtelen kanyarodó útra éveken keresztül csak a kerítésre felfújt „Pista! Kanyar!” felirat hívta fel a figyelmet, nem csoda, hogy a keresztségben a Pista-kanyar nevet kapta.

De ne kanyarogjunk ennyit: ahogy a budapesti sétáknál, most is arra voltam kíváncsi, hogy a könyvből mi mindent lehet megtudni azokról a helyekről, amiket ismerek, vagy azt hiszem, hogy ismerek. Az esztergomi bazilikában még az is volt, aki nem akart, Pomázon csak az nem látta a templomot, aki nem akarta, Csobánkán vagy Zebegényben pedig gyakorlatilag nem is lehet semmit csinálni úgy, hogy az ember ne lássa a templomot. Templomokat, akár.

Múzeumok és templomok

Az elég hamar kiderült, hogy Esztergomban irdatlanul sok templom található, és még az is, aki már több tucatszor mászkált a városban, simán lemaradt a legtöbb látnivalóról. Itt érdemes megjegyezni, hogy sajnos a bevett turisztikai látványosságokon és a romokon kívül a legtöbb templom nem, vagy csak alig látogatható, a kíváncsi turista pedig még akkor sem tudna feltétlenül többet végignézni egy séta alatt, ha kifejezetten a vasárnapi mise idején szeretne bekukucskálni, ehhez ugyanis teleportálnia kellene.

Ezen a problémán valamennyire segít, hogy a múzeumként is működő templomokba belépti díj ellenében be lehet menni, így például Visegrádon vagy Esztergomban jó esetben el lehet boldogulni, a vidéki, kisebb kápolnáknál és templomoknál viszont erre nem túl sok esély van, már ha az ember belülről is szeretné megnézni az épületeket. Szentendre szintén jó hely ebből a szempontból: a Preobrazsenszka-templom és a Vártemplom látogatható, a többi felsorolt épület pedig javarészt időszakosan látogatható, viszont ott a város szélén fekvő skanzen, ahol belépti díj ellenében bárki kielégítheti az épületéhségét, ráadásul templomok is vannak benne.

Ritkán látható

Ha az ember viszont a kisebb településeket nézi, már vegyes a kép, bár bizonyára van olyan hely, ahol az ember szerencsés esetben körbenézhet a templomban akkor is, ha épp nem tartanak misét, és eddigi szűkös tapasztalataim alapján még az is megeshet, hogy a helyi pap, gondnok vagy bárki még szívesen mesél is arról, hogy mit lát a kíváncsi turista. Addig jobb híján marad az, hogy a belsőt mindenki elképzeli, hacsak nem egyeztet előre idegenvezetést, már ott, ahol erre van valamilyen mód. A vidéki templomtúra viszont nem feltétlenül csak a templomokról, és pláne nem a templombelsőkről szól, pláne úgy, hogy gyakran nincs is templombelső, sőt, templom sincs. A pilisszentkereszti pálos kolostorból alig maradt valami, mégis érdemes megnézni, pláne, mert a közelben egy forrás is van.

Bédekker

Dunakesziről, Vácról, Szobról jóformán nem tudok semmit, így ott a könyv valódi útikönyvként kaphat funkciót: ezt a már megszokott forma is garantálja, a kis, nagyjából 250 oldalas kocka elfér a zsebben. Itt az ember egyszerre hiányolhatja is, meg nem is, hogy nem kapott keménytáblát: ha az ember végigsétálja ezt az egészet, méghozzá úgy, hogy hébe-hóba túrázik is közben, a Bődey János fotóival illusztrált kötetnek valószínűleg baja fog esni, egy kemény tábla viszont a tömeget, az árat és a komfortérzetet is csökkentené, el tudom képzelni, hogy a sarka milyen gyakran és szívesen ütődne hozzá a katonai gatya oldalzsebében az ember térdének. Az ár még így sem alacsony: a bédekkerért 5480 forintot kérnek, ami sétákra lebontva viszont nem is sok, pláne, hogy a legtöbb helyen nincs is túl sok információ arról, amit láthatunk.

Bár nem ígérkezik kifejezetten a téli szezon slágerének, a Templomséták a Dunakanyarban tavasszal még jól jöhet annak, akit vonz az ilyesmi: egyrészt fájó, hogy sok épületet csak kívülről lehet megnézni, másrészt jó, hogy ha valaki ennek alapján indul el, legalább megtud valamit a történetéről. A kötetből most hiányoznak a térképek, ami nem is csoda, komplett túratérképet külön is lehet kapni, azt pedig, hogy az ember hogyan jusson el Pomázról Budakalászra, felesleges is illusztrálni. A könyv ráadásul egy olyan előítéletet is megtör, ami elkaphatja azokat, akik a kilencvenes évek autóstérképeit vagy turistatérképeit nézegették: a legtöbb említett településen a legérdekesebb látnivaló, legalábbis az itinier szerint, egy bizonyos barokk templom, de mivel a Templomséták valahogy túllendült a barokk bűvöletén, egy csomó modern újdonsággal is szolgálhat, az meg, hogy ez kinek mennyire tetszik, már ízlés dolga. Templom-templom, akármikor is épült, akármilyen felekezethez is tartozzon, csak az a rohadt Dunakanyar-dolog ne lenne, mert ugye Vonnegut után, Pomázra vagy Csobánkára gondolva: Hol itt a Duna? Hol itt a kanyar

(Zubreczki Dávid: Templomséták a Dunakanyarban (Bődey János fotóival). Budapest, 2021, Kedves László Könyvműhelye).

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Bejártam Budapest templomait, és még csak el sem kellett mennem itthonról

Dippold Ádám tudomány 2021. február 22.

A Templomséták Budapesten 246 különböző stílusú, felekezetű és földrajzi elhelyezkedésű templomot mutat be fényképekkel és rövid ismertetőkkel, biciklis, laza városi mászkálós vagy kirándulós útvonalakra felfűzve. A könyvből két dolog vált rögtön világossá: a felsorolt épületek többségét ismerem, és semmit nem tudok róluk.

Megjelent a kalauz, amiből kiderül, milyen épületek mellett megyünk el fogalmatlanul Budapesten

Dippold Ádám tudomány 2019. május 23.

Épp a Bauhaus megalakulásának századik évfordulójára jelent meg az Art déco és modern Budapest című kalauz, amelyben háromszáznál is több épület történetéről kapunk leírást. Milyen csodák mellett megyünk el nap mint nap, ha a várost járjuk?

Hatalmas bukással indult, aztán világszám lett az idén 100 éves Bauhaus

Balázs Zsuzsanna tudomány 2019. március 28.

A mára többnyire a funkcionalitás bástyájaként emlegetett összművészeti iskola első éveit a belső viszályok és a pozícióharc jellemezték. A helyzet Moholy-Nagy László érkezésével javult. A magyar képzőművészt a hazai tárlatok mellett egy amerikai dokumentumfilm is a centenáriumi év középpontjába helyezi.