Hiánypótló tudományos eredmény, hogy végre kiderült, melyik emlősnek leghosszabb a karja

Támogasd a tudomány népszerűsítését, segítsd a munkánkat!

Az emlősökre szakosodott paleontológusok régóta egy speciális arányszámmal határozzák meg, hogy a vizsgált fosszília miként is mozgott még életében. A mellső és hátsó végtagok hosszának egymáshoz viszonyított aránya ugyanis elárulja, hogy a a lábak vagy a karok határozták meg a talajon történő helyváltoztatását. A főemlőskutató primatológusok és antropológusok pedig azért használják régóta ezt a méréses összehasonlító módszert, mert náluk felettébb fontos, hogy a vizsgált faj a felegyenesedett két lábon járásig vezető evolúciós út melyik szakaszánál tart.

Ennek egzakt meghatározására dolgozták ki az emberré válás kutatói a legtöbbször csak IM néven emlegetett intermembrális indexet, amit úgy számolnak ki, hogy az állat mellső végtagjainak hosszát elosztják a hátsó végtagok hosszával, és az így kapott eredményt megszorozzák még százzal. 

A modern ember (Homo sapiens sapiens) így kapott átlagos IM-indexe 68-70, ami azt jelenti, hogy a karjainak hossza nagyjából 70 százaléka a lábaiénak. A kétlábon járó, valamint a mászó és ugró állatok arányszáma általában 50 és 80 között van, a talajon való mozgás közben mind a négy végtagjukat egyaránt használóké 80 és 100 között, míg a 100 felettiek azok, amelyek a lombkoronában élve a szakterminológiában brachiáció vagy brachiálás néven emlegetett módon, vagyis függeszkedve közlekednek.

A LiveScience afféle hiánypótlásként most utánajárt annak, hogy a félmajmoktól az emberszabásúakig melyik faj a leghosszabb karú  – szigorúan relatív értelemben. A tudományos magazin legnagyobb meglepetésére Mary Ellen Holden, a New York-i Természettudományi Múzeum emlősökre szakosodott zoológusa nem a közmondásosan földig érő mellső végtagjairól ismert gibbonokat sorolta az első helyre. 

A Szumátrán és Malajziában honos sziamangok (Symphalangus syndactylus) és a Kínában, Laoszban és Vietnámban élő, veszélyeztetett bóbitás gibbonok (Nomascus concolor) átlagos IM-indexe ugyan 140, illetve 147 is lehet, de ezzel még nem ők a rekorderek. 

Nőstény bóbitás gibbon egy kínai nemzeti parkbanFotó: LI FEI/Xinhua via AFP

Holden ismeretei szerint a relatíve leghosszabb mellső végtag cím a lajhárok képviselői érdemelték ki, legalábbis az emlősök közül. A Dél- és Közép-Amerikában ai néven is emlegetett háromujjú lajhárok (Bradypus tridactylus) és a füstös háromujjú lajhárok (Bradypus variegatus) 171-es, illetve 172-es IM-indexe minden rivális faj mutatóját übereli. 

Háromujjú lajhár a Francia Guyana-i esőerdő legfelső szintjénFotó: BRUSINI AURELIEN / HEMIS.FR/Hemis via AFP

Korábbi kapcsolódó cikkeink: