Az emlősökre szakosodott paleontológusok régóta egy speciális arányszámmal határozzák meg, hogy a vizsgált fosszília miként is mozgott még életében. A mellső és hátsó végtagok hosszának egymáshoz viszonyított aránya ugyanis elárulja, hogy a a lábak vagy a karok határozták meg a talajon történő helyváltoztatását. A főemlőskutató primatológusok és antropológusok pedig azért használják régóta ezt a méréses összehasonlító módszert, mert náluk felettébb fontos, hogy a vizsgált faj a felegyenesedett két lábon járásig vezető evolúciós út melyik szakaszánál tart.

Ennek egzakt meghatározására dolgozták ki az emberré válás kutatói a legtöbbször csak IM néven emlegetett intermembrális indexet, amit úgy számolnak ki, hogy az állat mellső végtagjainak hosszát elosztják a hátsó végtagok hosszával, és az így kapott eredményt megszorozzák még százzal.

A modern ember (Homo sapiens sapiens) így kapott átlagos IM-indexe 68-70, ami azt jelenti, hogy a karjainak hossza nagyjából 70 százaléka a lábaiénak. A kétlábon járó, valamint a mászó és ugró állatok arányszáma általában 50 és 80 között van, a talajon való mozgás közben mind a négy végtagjukat egyaránt használóké 80 és 100 között, míg a 100 felettiek azok, amelyek a lombkoronában élve a szakterminológiában brachiáció vagy brachiálás néven emlegetett módon, vagyis függeszkedve közlekednek.

A LiveScience afféle hiánypótlásként most utánajárt annak, hogy a félmajmoktól az emberszabásúakig melyik faj a leghosszabb karú – szigorúan relatív értelemben. A tudományos magazin legnagyobb meglepetésére Mary Ellen Holden, a New York-i Természettudományi Múzeum emlősökre szakosodott zoológusa nem a közmondásosan földig érő mellső végtagjairól ismert gibbonokat sorolta az első helyre.

A Szumátrán és Malajziában honos sziamangok (Symphalangus syndactylus) és a Kínában, Laoszban és Vietnámban élő, veszélyeztetett bóbitás gibbonok (Nomascus concolor) átlagos IM-indexe ugyan 140, illetve 147 is lehet, de ezzel még nem ők a rekorderek.

Holden ismeretei szerint a relatíve leghosszabb mellső végtag cím a lajhárok képviselői érdemelték ki, legalábbis az emlősök közül. A Dél- és Közép-Amerikában ai néven is emlegetett háromujjú lajhárok (Bradypus tridactylus) és a füstös háromujjú lajhárok (Bradypus variegatus) 171-es, illetve 172-es IM-indexe minden rivális faj mutatóját übereli.

Korábbi kapcsolódó cikkeink:

Kiderült, hova tűnt az elefánt méretű lajhár: megettük

Dippold Ádám tudomány 2019. március 8.

Akkora volt, mint egy elefánt, kifejlett korában simán leverte a kardfogú tigrist is. Aztán jött az ember.

A fiatal hím orangutánok kevésbé hallgatnak az anyjukra, mint a nőstények

Dippold Ádám majom 2021. május 21.

A Zürichi Egyetem egy friss kutatása szerint a szumátrai és borneói orangutánok tanulási mintázatai attól is függenek, hogy milyen neműek: a hímek inkább egy másik csoport tagjait utánozzák, a nőstények viszont az anyjuk viselkedését másolják.

A röptében szaporodó sarlósfecskétől a szexmániás erszényesmenyétig – pompás gyerekkönyv jelent meg az állatok szerelmi életéről

Vajna Tamás tudomány 2020. május 23.

Mennyit szexel a panda, és mennyit a bonobó? Miért hágja meg a hím tengerimalac a hím tengerimalacot? Tudományosan korrekt és gyakran még vicces is Az állatok szerelmi élete című, 12-től 104 éveseknek szánt ismeretterjesztő könyv magyar fordítása.