A fiatal hím orangutánok kevésbé hallgatnak az anyjukra, mint a nőstények
Az orangutánok általában úgy tanulnak, hogy megfigyelik a társaik viselkedését, és utánozzák, amit a többiek csinálnak – de nem mindegy, hogy milyen viselkedést próbálnak lemásolni, és hogy ehhez melyik társukat választják példaképül. A Zürichi Egyetem, a Max Planck Intézet és a Jakartai Egyetem kutatói az emberszabásúak tanulási mintázatait vizsgálták, és 13 év adatai alapján arra jutottak, hogy a hímek és a nőstények viselkedése jelentősen eltér egymástól. Az erről szóló tanulmányuk PLOS Biology című szaklapban jelent meg.
A kutatók szerint a fiatal hímek az élőhelyükön kívülről érkező felnőtt hímek viselkedését utánozzák, de arra is ügyelnek, hogy más fiatal példányok mit művelnek – nemüktől függetlenül, de leginkább akkor, ha azok is a saját csoportjukon kívülről érkeztek. A hímek akkor is jobban ügyelnek az idegenek viselkedésére, amikor még az anyjukkal élnek, és elvileg jobban utánozhatnák az ő tevékenységét.
A nőstények jobban hisznek a saját közösségük tudásában: abban az életkorban, amikor a hímek már másfelé kacsintgatnak, az orangutánlányok még mindig az anyjukat majmolják. Ha nem az anya viselkedését utánozzák, akkor is a csoporton belülről merítenek, ebben a tekintetben viszont nem tesznek különbséget a minta neme alapján, fiatal hímektől és nőstényektől is hajlandóak tanulni.
Külhoni ismeretek
A különbségeknek természetesen evolúciós okai vannak: a hímek az ivaréréskor elhagyják a csoportjukat, és vándorútra kelnek. A különböző vidékeken különböző táplálékok állnak a rendelkezésükre, ezért a hímek számára fontos, hogy minél több gyűjtögetési és táplálkozási mintát sajátítsanak el, ehhez pedig célszerűbb a csoporton kívüli majmoktól tanulniuk.
A nőstények viszont nem mennek sehova, így nincs is szükségük külföldi ismeretekre, a helyi viszonyokat azonban érdemes a lehető legjobban megismerniük. Caroline Schuppli evolúcióbiológus szerint a felnőtt hímek és nőstények gyűjtögetési szokásai nagyban különböznek egymástól, így a fiatalok egészen mást tanulhatnak tőlük.
A kutatáshoz 50 fiatal majom viselkedését figyelték meg, és összesen 3100 interakciót elemeztek. Schuppli szerint a kutatásból más emberszabásúak tanulási szokásaira is lehet következtetni, valamint gyakorlati haszna is lehet, ha fogságban született orangutánokat akarnak visszaengedni a természetbe. A kutatáshoz borneói és szumátrai (Pongo abelii, Pongo pygmaeus) orangutánokat vizsgáltak, mindkét faj súlyosan veszélyeztetett, de az 1996-ban azonosított harmadik fajuk, a tapanuli orangután sincs jobb helyzetben.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: