A téglafejű fickó, a krumpliképű srác és a cipzárpofájú pasas igaz története

Támogasd a tudomány népszerűsítését, segítsd a munkánkat!

Alighanem minden olvasónkkal előfordult már, hogy mindennapi használati tárgyakban emberi arcokat pillantott meg. Hogy ez ne feltételezés legyen, hanem bizonyosság, itt egy szemléletes darab:

Fotó: Dr. Jessica Taubert

Most, hogy mindenki tudja, miről beszélünk, térjünk rá, hogy mi okozza ezt a jelenséget, és mi az oka annak, hogy ezeket az arcokat általában hímneműeknek látjuk – mert erre a következtetésre jutott az ausztráliai Queensland Egyetem négyfős kutatócsoportja. A témával foglalkozó tanulmányuk a Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban jelent meg.

A jelenséget a pszichológiában pareidolia néven ismerik; a szó a görög para (rendellenes) és az eidolon (kép) szavak összevonásából született. Dr. Jessica Taubert, a Queensland Egyetem pszichológia tanszékének munkatársa szerint a pareidolia vizsgálatával jobban megérthetjük, hogy az agyunk hogyan ismeri és dolgozza föl a társas érintkezéshez szükséges jeleket.

„A tanulmányunknak az volt a célja, hogy megállapítsuk, közvetít-e az arc-pareidolia olyan társas együttélési jeleket, mint az emberi arcok általában – például a mimikát, vagy a biológiai nemet. Az eredményeinkben feltűnő az elfogultság a nemek megítélésének kérdésében: sokkal több illuzórikus arcot látnak férfinak, mint nőnek.”

[…]

„Mivel az illuzórikus arcoknak nincs biológiai nemük, ez jelentős aszimmetriát mutat az arc-kiértékelési rendszerünk elfogulatlanságában, ha [az agyunknak] minimális információval kell dolgoznia. Az eredmények azt mutatják, hogy az arcfelismeréshez szükséges vizuális jegyek általában nem elegendők ahhoz, hogy felismerjünk egy női arcot.”

– mondta a Medicalxpressnek dr. Taubert.

A pszichológus kísérletében több mint 3800 önkéntes vett részt, akiknek számos példát mutattak az arc-pareidoliára; ezek többnyire élettelen tárgyak voltak, amiknek alapesetben nincs arcra emlékeztető struktúrája. A résztvevőket arra kérték, hogy próbálják meghatározni a látott arcon tükröződő érzelmeket, az archoz tartozó személy nemét és korát.

„Amikor arcokat pillantunk meg a tárgyakban, ezt az illúziót az agyunknak azok a részei teremtik meg, amelyek a valódi arcok feldolgozásáért is felelősek – vagyis az arc-pareidolia tulajdonképpen becsapja az agyunkat. A résztvevők az arcon látható érzelmeket is képesek voltak felismerni ezekben az objektumokban, sőt kort és nemet is tudtak társítani hozzájuk.”

[…]

„Ma már tudjuk bizonyítani, hogy az illuzórikus ingereket az agy a társadalmi együttműködés jeleinek megismerésére és feldolgozására szolgáló területen dolgozza fel, ezért az arc-pareidolia segítségével azonosíthatjuk ezeket a konkrét területeket. A jelek felismerésére kiképzett számítógépek összehasonlításokkal megállapíthatják, hogy az agyunk hogyan ismeri fel az érzelmeket, az életkort vagy a biológiai nemet. Ezeket az érdekes ingereket kóros viselkedési minták felismerésére is használhatjuk.”

– mondta dr. Taubert.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: