A Ljubljanai Nemzetközi Filmfesztivál fődíját, a Jégmadarat Császi Ádám második nagyjátékfilmje, a Háromezer számozott darab kapta.
A főleg romák által írt és roma szereplőkkel eljátszott film az alkotók szerint nem a cigányokról szól, hanem arról, hogyan látják a nem romák a romákat. Az érintettekkel sztereotípiákról, identitásról, reprezentációról beszélgettünk.
Hogyan lehet csökkenteni a többségi társadalom előítéleteit, és mitől tudnak eltűnni a rasszokról alkotott, tudományosan nem igazolható sztereotípiák? Genetikus, szociálpszichológus, terepmunkás, érzékenyítő tréner a megoldás nyomában.
Hiánypótló pszichológiai kutatás vizsgálta, hogy miért látjuk nagyobb valószínűséggel hímneműnek a mindennapi tárgyakban felvillanó arcokat. Bár a jelenség okát nem sikerült megállapítani, az elfogultság egyértelműen kimutatható a kutatási adatokból.
Abban, hogy kit vesznek fel középiskolába vagy egyetemre, a kutatások szerint szerepet játszik, hogy fiú-e vagy lány, milyen a bőrszíne, tájszólásban beszél-e, diplomások-e a szülei, vagy hogy hol él. A felvételi rendszer igazságtalansága nem elsősorban a tesztek értékelésében, hanem a társadalmi egyenlőtlenségekben rejlik.
Egy nemrégiben megjelent amerikai tanulmány szerint nem igaz, hogy azok, akik nem hisznek Istenben, az erkölcsi törvényekben sem hinnének, igaz, a tekintélyt kevésbé tisztelik, mint a felmérés vallásos válaszadói.
A robotok színe határozza meg a velük kapcsolatos attitűdöt – legalábbis ez derül ki egy friss új-zélandi kutatásból.
Egy átfogó felmérés szerint még mindig eltérően kezelik a fehéreket és a kisebbségi etnikumhoz tartozókat Nagy-Britanniában, ebben sokszor nem a tudatos, hanem a rejtett előítéletek játszanak szerepet. Egy harvardi teszttel lemérheted, titokban te is másként ítéled-e meg a kövéreket, a nőket vagy a romákat.
Utánajártunk javítható-e a gyűlöletbeszéddel és manipulációval lerontott internet, eltemettük a kiberforradalmat, bemutattuk Takeshi Kovacs legújabb kalandjait – ez történt a héten a Qubiten.